Életének 72. évében örökre eltávozott közülünk Nagykaposi Elemér, a DVSC egykori labdarúgója, edzője, vezetője. A DASE együttesétől igazolt a Lokihoz, amelynek színeiben 1962 és 1964 között 61 NB I-es mérkőzésen lépett pályára, és fellépésein két gólt szerzett. Remek technikájú, kiválóan fejelő, rendíthetetlenül, ám mindig sportszerűen küzdő futballista volt, akit egyenessége miatt tiszteltek az ellenfelek, szerettek a nézők. Rövid ózdi kitérőt követően visszatért a Vasutashoz, és 1973-ban történő visszavonulásáig erősítette sorait.
A lokista B-közép Tanár úrként éltette, elismervén intelligenciáját, nemes emberi tulajdonságait. Jellemző kivételes adottságaira, hogy utánpótlás- és B-válogatott tudott lenni abban a korszakban, amelyben idehaza a sportág egyik fénykorát élte, hiszen a nagyválogatott az 1964-es spanyolországi Európa-bajnokságon bronzérmet szerzett, nem sokkal később az olimpiai gárda arannyal tért haza Tokióból.
Fedezetet, utóbb söprögetőt játszott megbízhatóan, alázattal, maximálisan figyelembe véve a csapat érdekeit. Amikor kellett, edzőként és vezetőként szolgálta szeretett klubját. Agráregyetemet végző, a hangját ritkán felemelő férfiú volt, mégis respektust tudott teremteni maga számára a labdatéren, a kispadon, a létezés egyéb területein.
Labdarúgás: nyugalom és csibeszség Gödöllőn
