Mérleg: 6., 6–7–4 26–23, 25 pont

Hazai mérleg: 5–3–1, 17–11, 18 pont

Idegenbeli mérleg: 1–4–3, 9–12, 7 pont

Házi gólkirály: Böde Dániel, 8 gól

Házi „lapkirály": Martin Klein (4 sárga, 1 piros)

Legjobb NS-átlag: 6. (kapusok között) Jova Levente, 6.000

Legrosszabb NS-átlag: 164., Mark Otten, 4.85

Legjobb mérkőzés az ősszel: Annak ellenére a Győr elleni hazai mérkőzését tesszük ide, hogy a Ferencváros nem nyert. Mégis, felállva ünnepelte saját közönsége, mert hét-nyolc tiszta gólhelyzetet dolgozott ki a listavezető ellen, és elsöprő lendülettel támadott.

Legrosszabb mérkőzés az ősszel: A Honvéd elleni 0–2 nem vonul be a klub amúgy igencsak vastag, sikereket taglaló történelemkönyvébe. Dekoncentrált játékosok, lassú iram, kevés elképzelés jellemezte a Fradit ezen a meccsen.

Kellemes meglepetés: Julian Jenner több, egészen váratlan trükkös csellel gyorsan belopta magát a ferencvárosi szívekbe, a betömörülő védelem ellen hatékony fegyver, hogy mindig megteremti magának a kapu elé ívelés lehetőségét.

Kellemetlen meglepetés: Aleksandar Jovanovic balhátvéd játéka nem volt nagy ötlet: az ETO és az MTK ellen is gólt kapott a csapat a bosnyák futballista hibájából. Nem volt meglepő, hogy menet közben igazolt a posztra a Fradi, Philipp Bönig személyében.

Miben kellene javulni? Nem miben: hol? Idegenben. Nyolc fellépésen egyetlen győzelem még akkor sem túl acélos, ha Fehérvárról elhozni mind a három pontot tiszteletet érdemlő produkció.

Az NSO olvasói ide várták a csapatot a nyáron: 3. hely