Négy perc – és negyven másodperc. Mindössze ennyi jutott Rajos Gábornak, a Haladás játékosának az ősszel a labdarúgó NB I-ben. Nincs is abban semmi rendkívüli, hogy a vezetőség jelezte, megfelelő ajánlat esetén annak ellenére elengedi sokat megélt középpályását, hogy a szerződése nyárig érvényes.
„Számítottam rá, hogy így vagy úgy, de egyszer elválnak az útjaink – mondta Rajos Gábor a Nemzeti Sportnak. – A nyáron sérüléssel bajlódtam, a posztomon Simon Ádám, Iszlai Bence, valamint Fehér Zoltán is elém került. Jól ment az ősszel a csapatnak, ezért a szakmai stáb nemigen változtatott. Belátom, nem is volt rá oka. Még így is lehetőségem nyílt arra, hogy bizonyítsam, helyem van a Haladásban. Csakhogy az a Videoton elleni, felejthetetlen mérkőzés sajnos nagyon rosszul sült el.”
Mint ismeretes: a középpályás Schimmer Szabolcs sérülése miatt állt be csereként a 39. percben. Nem nagyon volt ideje azonban labdához érni, mert első megmozdulásával lerántotta a gólhelyzetben kapu elé érkező Nildót. Így történt, hogy a Diósgyőr elleni négyperces játéklehetőség után ez esetben be kellett érnie negyven másodperccel – meg egy piros lappal.
A kiállítás jogosságához kétség sem férhetett – ismerte el a játékos. – Azon a bajnokin röpködtek a mínuszok, nem voltam még kellően bemelegedve. Balszerencsémre épp akkor érkezett a vendégek csatára, és lassan reagáltam. Ha öt vagy tíz perccel többet vagyok játékban, lehet, hogy minden másképp alakul. Kár érte, tényleg.”
A középpályás hatéves kora óta Szombathelyen futballozik, minden a városhoz, a klubhoz köti. Kilencvenkilenc NB I-es és csaknem ugyanannyi másodosztályú mérkőzés van a lábában. Volt időszak, amikor alapembere volt a Haladásnak. Joggal gondolhatnánk, szeretne századszor is pályára lépni az élvonalban.
„Nem hiszem, hogy erre valaha lehetőségem nyílik – mondta Rajos Gábor. – Kicsit el is keseredtem, hogy valószínűleg sosem leszek már »százados«. Huszonkilenc éves vagyok, gondolnom kell a családomra, a hároméves gyermekemre is. Nehéz váltani. Nem is nagyon tudom még, merre tovább. Hallani másodosztályú érdeklődőkről, nem biztos azonban, hogy itthon maradok. Azt sem zárom ki, hogy szerencsét próbálok a szomszédos Ausztriában alacsonyabb osztályú csapatban, a negyedik vonalban, a Landesligában. Munka mellett játszanék. Festő-mázoló a szakmám, bár a labdarúgás mellett nem volt időm és lehetőségem művelni. Pedig nagy igazság, gyakorlat teszi a mestert. Ugyanez igaz a futballra is. Meccshiánnyal küszködöm, az edzés, a rengeteg gyakorlás nem elegendő. Bármerre vezet is az utam a jövőben, játszani szeretnék. Sokat.”
Mint ismeretes: a középpályás Schimmer Szabolcs sérülése miatt állt be csereként a 39. percben. Nem nagyon volt ideje azonban labdához érni, mert első megmozdulásával lerántotta a gólhelyzetben kapu elé érkező Nildót. Így történt, hogy a Diósgyőr elleni négyperces játéklehetőség után ez esetben be kellett érnie negyven másodperccel – meg egy piros lappal.
A kiállítás jogosságához kétség sem férhetett – ismerte el a játékos. – Azon a bajnokin röpködtek a mínuszok, nem voltam még kellően bemelegedve. Balszerencsémre épp akkor érkezett a vendégek csatára, és lassan reagáltam. Ha öt vagy tíz perccel többet vagyok játékban, lehet, hogy minden másképp alakul. Kár érte, tényleg.”
A középpályás hatéves kora óta Szombathelyen futballozik, minden a városhoz, a klubhoz köti. Kilencvenkilenc NB I-es és csaknem ugyanannyi másodosztályú mérkőzés van a lábában. Volt időszak, amikor alapembere volt a Haladásnak. Joggal gondolhatnánk, szeretne századszor is pályára lépni az élvonalban.
„Nem hiszem, hogy erre valaha lehetőségem nyílik – mondta Rajos Gábor. – Kicsit el is keseredtem, hogy valószínűleg sosem leszek már »százados«. Huszonkilenc éves vagyok, gondolnom kell a családomra, a hároméves gyermekemre is. Nehéz váltani. Nem is nagyon tudom még, merre tovább. Hallani másodosztályú érdeklődőkről, nem biztos azonban, hogy itthon maradok. Azt sem zárom ki, hogy szerencsét próbálok a szomszédos Ausztriában alacsonyabb osztályú csapatban, a negyedik vonalban, a Landesligában. Munka mellett játszanék. Festő-mázoló a szakmám, bár a labdarúgás mellett nem volt időm és lehetőségem művelni. Pedig nagy igazság, gyakorlat teszi a mestert. Ugyanez igaz a futballra is. Meccshiánnyal küszködöm, az edzés, a rengeteg gyakorlás nem elegendő. Bármerre vezet is az utam a jövőben, játszani szeretnék. Sokat.”
Legfrissebb hírek
