László Csaba 21 évesen került Németországba, ahol a harmad- és negyedosztályban játszott, majd gyakorlatilag rögtön ezután jöttek az edzői ambíciói.
„ Úgy döntöttem, hogy az a biztos, ha civil szakmát tanulok ki – nyilatkozta László Csaba az mtkbudapest.hu-nak. – A futballedzői papíromon kívül négy különböző szakmám van; szerszámkészítő géplakatosnak tanultam, aztán hivatásos gépkocsivezető lettem, majd tűzoltóképzésen vettem részt, végül pedig marketingszakon is elvégeztem az egyetemet Kölnben. Szerencsére a Ford németországi vállalatánál találtam állást, eleinte mint szerszámkészítő, aztán – úgy öt év után – az értékesítési és marketingosztály vezetője is lehettem. Viszont hiányzott az életemből a labdarúgás, úgyhogy Kölnben elvégeztem a Tanárképző Főiskolát, az UEFA A-licenccel pedig elkezdhettem munkát vállalni a sportban. Ahogy visszagondolok, roppant hálás lehetek a Fordnak, amiért a munkám mellett engedélyt adtak arra, hogy edzőként képezzem magam, sőt a Borussia Mönchengladbach ificsapatát edzhettem is. Akkor még másodállásban, végül azonban döntenem kellett, hol akarok dolgozni, és a futballra voksoltam.”
Szakmai és személyes fejlődésével kapcsolatban a következőt mondta az MTK vezetőedzője:
„Úgy látom, hogy a mai László Csaba a Bajnokok Ligája-selejtezőt a Ferencvárossal nem veszítené el Prágában (a Fradi az 1–0-s hazai siker után hosszabbítás után 2–0-ra kapott ki a Sparta Praha vendégeként – a szerk.). Ezt azért is gondolom így, mert egészen egyszerűen az idő múlásával nagyon sokat tapasztaltam, ez pedig a korral jár, egyre több meccset eltöltve a pálya szélén az ember egyre többet tanul magáról és erről a játékról is. Olyan edzőnek tartom magam, aki képes megújulni. Ha bízol magadban, és a téged körülvevő stábban, játékosokban, ez nem is túl nehéz.”
És hogy a focit félretéve, pusztán kulturális szempontból melyik ország fogta meg a legjobban?
„Egyértelműen Uganda, illetve az egész kontinens, Afrika – válaszolta az 51 éves, székelyudvarhelyi születésű szakember. – Sok helyről hallottam már, hogy vagy lázba hozza az embert, vagy az első alkalommal megutáltatja magát veled. Engem teljesen magával ragadott a közeg. Mikor a skót Hearts kivásárolt az ugandai szerződésemből, és Kampalából, a fővárosból Edinburgh-ba költöztünk a családdal, alig lehetett meggyőzni őket, hogy hagyjuk ott Afrikát, úgyhogy elmondhatom, hogy mindenki szívébe zárta a helyet. Érdekes volt nagyon az a hely, az európai emberek többsége valószínűleg nem is tudja elképzelni, milyen is lehet a fekete kontinens, nagyon távol áll tőlünk az ottani életforma. Egészen közel érzed magadhoz a természetet, csak jó emlékeim vannak arról a helyről.”
„ Úgy döntöttem, hogy az a biztos, ha civil szakmát tanulok ki – nyilatkozta László Csaba az mtkbudapest.hu-nak. – A futballedzői papíromon kívül négy különböző szakmám van; szerszámkészítő géplakatosnak tanultam, aztán hivatásos gépkocsivezető lettem, majd tűzoltóképzésen vettem részt, végül pedig marketingszakon is elvégeztem az egyetemet Kölnben. Szerencsére a Ford németországi vállalatánál találtam állást, eleinte mint szerszámkészítő, aztán – úgy öt év után – az értékesítési és marketingosztály vezetője is lehettem. Viszont hiányzott az életemből a labdarúgás, úgyhogy Kölnben elvégeztem a Tanárképző Főiskolát, az UEFA A-licenccel pedig elkezdhettem munkát vállalni a sportban. Ahogy visszagondolok, roppant hálás lehetek a Fordnak, amiért a munkám mellett engedélyt adtak arra, hogy edzőként képezzem magam, sőt a Borussia Mönchengladbach ificsapatát edzhettem is. Akkor még másodállásban, végül azonban döntenem kellett, hol akarok dolgozni, és a futballra voksoltam.”
Szakmai és személyes fejlődésével kapcsolatban a következőt mondta az MTK vezetőedzője:
„Úgy látom, hogy a mai László Csaba a Bajnokok Ligája-selejtezőt a Ferencvárossal nem veszítené el Prágában (a Fradi az 1–0-s hazai siker után hosszabbítás után 2–0-ra kapott ki a Sparta Praha vendégeként – a szerk.). Ezt azért is gondolom így, mert egészen egyszerűen az idő múlásával nagyon sokat tapasztaltam, ez pedig a korral jár, egyre több meccset eltöltve a pálya szélén az ember egyre többet tanul magáról és erről a játékról is. Olyan edzőnek tartom magam, aki képes megújulni. Ha bízol magadban, és a téged körülvevő stábban, játékosokban, ez nem is túl nehéz.”
És hogy a focit félretéve, pusztán kulturális szempontból melyik ország fogta meg a legjobban?
„Egyértelműen Uganda, illetve az egész kontinens, Afrika – válaszolta az 51 éves, székelyudvarhelyi születésű szakember. – Sok helyről hallottam már, hogy vagy lázba hozza az embert, vagy az első alkalommal megutáltatja magát veled. Engem teljesen magával ragadott a közeg. Mikor a skót Hearts kivásárolt az ugandai szerződésemből, és Kampalából, a fővárosból Edinburgh-ba költöztünk a családdal, alig lehetett meggyőzni őket, hogy hagyjuk ott Afrikát, úgyhogy elmondhatom, hogy mindenki szívébe zárta a helyet. Érdekes volt nagyon az a hely, az európai emberek többsége valószínűleg nem is tudja elképzelni, milyen is lehet a fekete kontinens, nagyon távol áll tőlünk az ottani életforma. Egészen közel érzed magadhoz a természetet, csak jó emlékeim vannak arról a helyről.”
