NB I: Nem sikertelen a magyar klubfutball – Csányi Sándor

A válogatottról:

„Egy vezető mozgásterét az a szervezet határozza meg, amelynek az élén áll. Az OTP-nél és a vállalkozásaimnál jelentős részben tőlem függenek az eredmények, illetve utóbbiaknál fiamtól, Attilától. A Magyar Labdarúgó-szövetség tevékenységében azonban nem ilyen közvetlen a kapcsolat. A magyar focinak csak egy kis részét teszi ki a válogatott teljesítménye, a profi labdarúgást az összes hazai játékos töredéke űzi. Jelentős fejlesztéseket hajtottunk végre az elmúlt években a hazai labdarúgás infrastruktúráján, az utánpótlás- és edzőképzésben és az amatőr futballban is, de azért, ami a kirakatban zajlik, elsősorban a klubok felelnek. Amíg nincsenek játékosaink az európai topbajnokságokban, és nem szerepelnek jól a magyar futballklubok a nemzetközi kupasorozatokban, mint a BL vagy El, addig kevesebb az esély arra, hogy a válogatott sikeres legyen. A szövetségi kapitánynak már csak arra van lehetősége, hogy a kész játékosokból kiválogassa a legjobbakat, felmérje az ellenfelet, kialakítsa a megfelelő taktikát és motiválja a játékosokat. A technikai felkészültség és a fizikai teljesítőképesség javítására a válogatott mérkőzések előtt együtt töltött idő nagyon kevés.”

Az interjúban felvetették, hogy Csányi rendkívül sikeres a bankszakmában és üzletemberként, de a magyar futballba beletört a bicskája, a magyar klubfoci sikertelen. Erre a következőket válaszolta:

„Nem nevezném sikertelenségnek, de valóban lassabb a fejlődés, mint ahogy a közönség vagy én magam vártam. Ha megnézzük az utánpótlás-válogatottakat, az U17-esek és az U19-esek sorozatosan veszik az akadályokat, és kerülnek be az elitkörbe az európai bajnokságokban. Tehát ifjúsági szinten jobb eredményeket érünk el, mint korábban. Sajnos ez még nincs hatással a klubfocira. Csalódás nekem, hogy annak ellenére, hogy rendkívül sokat áldoztunk az utánpótlásra, és rengeteg tehetséges játékost kineveltünk, ráadásul ezek a fiatal magyar játékosok közönségcsalogatóbbak lennének, mint a középszerű külföldiek, a hazai edzők valamiért nem szívesen dolgoznak magyar fiatalokkal. Vannak persze kivételek, ilyen a Haladás, a DVSC, DVTK, a Vasas vagy a Honvéd. Elég csak Horvátországra tekinteni, ott 16–18 évesen már az első ligában játszanak a játékosok, ezzel szemben nálunk általános álláspont a szakmában, hogy a játékos 21–22 éves korára van kész. Nem mindegy, hogy valaki 16–18 évesen, vagy csak 21–22 évesen találkozik a profi felnőttfutballal.”