Videó: amikor Pisont duplázott, és megszólalt a „Bajnokcsapat!”

Szerdán Pisont István megbízott edzőként vezette kupagyőzelemre a Budapest Honvéd csapatát, ezzel ő lett a kispestiek első trénere, aki játékosként bajnokságot és Magyar Kupát, edzőként Magyar Kupát nyert a csapattal.

A „játékos-edző duplát” (futballistaként és szakvezetőként is élvonalbeli bajnokságot, valamint kupát nyerni) még senki sem hajtotta végre a Honvédnál: Komora Imre játékosként kupagyőztes, edzőként bajnok és kupagyőztes volt a csapattal, de az NB I-es aranyérem helyett „csak” ezüstérmek jutottak neki. Tichy Lajos játékosként bajnok és kupagyőztes, edzőként bajnok volt a Honvéddal, de kupagyőztes nem. A Pisont munkáját a szakmai stáb tagjaként segítő Dajka László játékosként bajnok és kupagyőztes, stábtagként kupagyőztes a csapattal.

No de irány Diósgyőr! Az 1992–1993-as bajnoki idény utolsó, 30. fordulója előtt matematikailag még három csapatnak volt esélye a bajnoki címre: a listavezető Kispest-Honvéd egy ponttal előzte meg a Vácot és kettővel a Ferencvárost, mely viszont csak igen valószínűtlen eredménysor esetén lehetett volna aranyérmes. A Honvéd Diósgyőrbe látogatott – egy évvel korábban ugyanebben a szituációban az FTC „koronáztatott meg” Miskolcon –, a Vác a Pécset fogadta, a Ferencváros Nyíregyházára utazott.

A kispestieknek „meccslabdájuk volt”, és nem is hagyták ki: Miskolcra különvonattal érkező drukkereik nagy örömére a Martti Kuusela irányította Honvéd 5–1-re lemosta a házigazdát, bebiztosítva ezzel tizenharmadik bajnoki címét. A Vác az előző idényhez hasonlóan egy ponttal maradt le a bajnoki címről, a Ferencváros lett a harmadik. A mérkőzésen duplázó (a második és ötödik gólt szerző) „legnagyobb király”, Pisont István lapunk osztályzata (8) alapján a mezőny legjobbjának bizonyult a bajnokavatón.

Érdemes leírni a Kispest-Honvéd összeállítását: Brockhauser – Csábi (Árki), Márton, Plókai A. – Pisont, Kovács E., Illés, Duró, Vincze I. – Orosz (Fischer), Hamar. A pályára lépő tizenhárom játékosból tizenketten – Árki Gábor a kivétel – magukra ölthették pályafutásuk során a magyar válogatott mezét, sőt, Árki és Plókai Attila kivételével mindannyian már ekkor válogatottak voltak. Bajnokcsapatot és kupagyőztest azóta már láthatott a kispesti közönség, ám ilyen erős együttest nem.