FTC: Sigér maratoni futónak érezte magát a Celtic ellen

– Kipihente magát?
– Nagyjából – felelte lapunknak Sigér Dávid, aki szerda este a Celtic ellen 2–1-re megnyert Bajnokok Ligája-selejtező 7. percében parádés gólt lőtt a jobb sarokba. – Nem emlékszem rá, hogy pályafutásom során bármikor is ennyire elkészültem volna az erőmmel, mint most Glasgow-ban. Azt hiszem, a végkimerülés határát súroltam, olyasmit érezhettem, mint a maratoni futó a célba érkezését követően. Több holtponton is át kellett esnem szerdán.

– Mi vitte előre?
– Egy ilyen mérkőzésen apróságok is sokat jelentenek. Amikor a Celtic ellen már azt éreztem, nem bírok tovább futni, a kispad irányából jött egy-két bekiabálás, ezektől újra erőre kaptam. Sokan azt gondolják, ezek csak erőltetett biztatások, holott azoknak, akik a pályán magukkal küzdenek, sokat jelentenek.

– A mérkőzés után a televízióban nyilatkozva úgy fogalmazott, az eltervezett taktikából nem sok valósult meg, amin a stúdióban ülők jót szórakoztak, mondván, ők éppen azt ecsetelték, mennyire ült minden szerda este. Mire értette ezt?
– Azóta sem tudom eldönteni, magam nem mértem fel jól az eseményeket, vagy kívülről egészen más volt a mérkőzés, mint belülről. Más forgatókönyvre számítottam, na! A továbbjutásban bíztam, azt pedig, hogy a taktikából nem sok minden valósult meg, arra értettem, hogy a találkozó másképpen alakult, mint azt vártam. Tisztában voltam vele, hogy a Celtic erős csapat, hogy alighanem többet birtokolja majd a labdát, de azt hittem, több játékot tudunk bemutatni, több veszélyes akciónk lesz. A pályán szinte önkívületi érzelmi állapotban voltam, alig emlékszem valamire, még nem néztem vissza az egész mérkőzést, de mindenképpen sort kerítek rá.

– A góljára csak emlékszik!
– Már csak azért is, mert azt legalább ötvenszer visszanéztem.

– Igaz, hogy a bemelegítésnél alig találta el a kaput?
– A mérkőzés előtt gyakoroltam a távoli lövéseket, az első három kaput sem talált, a kapuban álló Bogdán Ádámnak el sem kellett mozdulnia. Bosszantott, új labdákat kértem, és addig nem akartam bemenni az öltözőbe, amíg egyszer rendesen el nem találom. Negyedik-ötödikre sikerült úgy, ahogy szerettem volna. Abból sem lett gól, de jó irányba ment, életerős volt. Nem azt mondom, hogy csakis ennek köszönhető a gólom, de volt jelentősége, hogy a bemelegítésnél addig nem adtam fel, amíg úgy nem sikerült, ahogy elterveztem. Ebből is látszik, sohasem szabad annyiban hagyni semmit.

– Szerhij Rebrov is elismerte, a korai gól nagy segítség volt. Egyetért?
– Egy ilyen gól még több hitet ad a labdarúgóknak. Onnantól előnyben futballozhattunk, az ellenfél pofont kapott, amire nem számított. A védekezésben pedig most jött jól a sok gyakorlás, amit az elmúlt másfél-két évben belénk sulykolt a szakmai stáb. Az edzéseken mindig nagy hangsúlyt fektetünk a védekezés tökéletesítésére, ezek a sablonok most továbbjutást értek.

– Mikor tért magához a lefújás után az öltözőben?
– Öt-tíz perc biztosan eltelt. Nehéz volt felfogni, milyen eredményt értünk el. Sőt, csütörtökön a Népligetben a regeneráló edzés előtt is kérdeztem a társaimat, amúgy tisztában vannak-e vele, hogy a Celticet vertük ki, ráadásul Glasgow-ban! Csak nevettek. Még másnap is különös volt ezt kimondani.

– Legalább eltette emlékbe a cipőjét vagy a mezét?
– Odahaza több ereklyém van, a Celtic ellen viselt dresszem és focicipőm is odakerül. Több régi darab felcímkézve van eltéve, hogy ha évek múlva előveszem, tudjam, melyik mérkőzéshez melyik emlékem köthető. A cipőmet egy hete kezdtem használni, így azt még bevetem néhányszor, ám utána megy az ereklyéim közé.

– A harmadik selejtezőkörben a svájci Young Boys, a szerb Crvena zvezda, az azeri Qarabag, az izraeli Maccabi Tel-Aviv és a régi ismerős, a horvát Dinamo Zagreb várhat a csapatra. Melyiket választaná?
– Szeretem az új kihívásokat, így a Dinamo Zagrebet és a Maccabi Tel-Avivot mindenképpen elkerülném. De akkor sem ijedünk meg, ha újra ellenük kell pályára lépnünk.