NB I: Nyilas Elek boldog volt, amikor meglátta a nevét a Nemzeti Sportban

A Csank János-féle Vác egyik meghatározó labdarúgója volt Nyilas Elek, akit később a Ferencváros szurkolói is istenítettek – nem véletlenül. Sokat tett azért, hogy az Üllői úti klub elsőként a magyar csapatok közül eljusson a Bajnokok Ligája csoportköréig, aligha túlzunk: ha ma futballozna, nem csak 14-szer jutna lehetőséghez a válogatottban.

„Hogy mikor írtak rólam először cikket az újságban? Amikor a szurkolók kórusban kiabálták Vácon az edzőnek, hogy miért nem tesz már végre be a csapatba… – indította szokása szerint egy poénnal mondandóját Nyilas Elek. – A viccet félretéve, úgy hiszem, az első alkalom a kilencvenkettes DVTK–Vác mérkőzés lehetett, amelyet egy nullára megnyertünk Diósgyőrben, és a gólt a nyolcvanötödik percben én szereztem. Utána megjelent egy írás, amelynek az volt a címe, hogy a kis Nyilas egyre nagyobb. Talán mondanom sem kell, jó érzés volt. Mindig tiszteltem a csapattársaimat, örültem, hogy fiatalon azoknak tudtam segíteni a játékommal, akik már nálam jóval többet értek el. Volt idő, amikor elraktam mindent, ami rólam megjelent, de apukámékról nem tudtam, hogy eltesznek újságokat: ha minden igaz, talán még ez is megvan valahol a fiók mélyén.”

„Negyvenhárom éve, vagyis ezerkilencszázhetvennyolc óta a futball az életem, nálam tulajdonképpen minden e csodálatos játék körül forog – folytatta Nyilas Elek.  – Alighanem sokan tudják, Tiszakécskén vagyok sportigazgató, és nemcsak az tesz büszkévé, hogy a klub a megyei osztályból indulva az NB II-ig jutott, hanem hogy amíg kétezertizenötben harminc labdarúgónk volt, most csaknem kétszáz. Fejlődik a sportcentrumunk, nyolc pálya áll nem csupán a sportolók, a városlakók rendelkezésére is, családias a légkör, és igen, jó ennek részese lenni!”