FTC: Api, a nyugodt erő – Horváth László 80 éves lett

 
„Nem voltam tehetséges” – e mondattal összegzi pályafutását Horváth László, „Api”, a Ferencváros VVK-győztes, kétszeres magyar bajnok labdarúgója, aki ma ünnepli nyolcvanadik születésnapját. Állítása ebben a formában természetesen nem igaz, legfeljebb annyiban, hogy Api tiszta lelkű és józan eszű sportemberként pontosan érezte, tudta és elfogadta, hogy a tehetség kategóriájába akkoriban Albert Flórián és Varga Zoltán tartozott, akikkel együtt nyerte el 1965-ben Torinóban a Juventus feletti 1:0-s diadallal a mindmáig egyetlen magyar európai kupatrófeát. A Juve edzője, Heriberto Herrera a döntő után egyébként a Népsport tudósítását idézve dicsérte a két csatárt, Albertet és Vargát, továbbá a közvetlen védelmet.

Amelynek Api rendíthetetlen tagja volt, egészen addig, amíg egy balszerencsés kiállítása után ki nem szorította őt a nála öt nappal idősebb Páncsics Miklós. Ám addig az összes pályán töltött percben, mérkőzésen, szezonban, ahogyan ő fogalmaz, az akaraterejével, a fizikumával, a gyorsaságával igyekezett mindent pótolni. Pótolnia persze semmit sem kellett, de mindig megtett mindent. Zokszó nélkül, tele életerővel, életkedvvel, szeretettel – ahogyan a Ferencváros utánpótlásában hosszú évtizedek óta edzősködik, azaz sokkal inkább nevel. Amióta, és ennek több mint harminc esztendeje, megismertem, többször gondoltam rá: ha annak idején ő lehetett volna az első mesterem, neki a csillagot is lehozom az égről. Mint azok a srácok, akiket még manapság is terelget; e születésnapi köszöntőhöz is a tréningen készült a fotó.

Rá szabták az egykori szlogent: a nyugodt erő. Ezt sugározza minden gesztusa, a határozott járása – mintha bármely szembejövőben a leszerelendő csatárt látná –, a karakteres arca, a csillogó tekintete. Mert Apinak igenis rendkívüli, ritka tehetsége van – az élethez, az emberekhez.

Isten éltesse a nyolcvanéves Horváth Lászlót, és tartsa meg örökre Apinak!