Hármas győzelmi sorozatok is kellettek a jó kisvárdai szerepléshez

TALÁN ANNAK IS köszönhetően, hogy a 2024-es kiesése után sem váltott irányt, és a remélt, majd megvalósult azonnali visszajutás reményében is alkalmazott légiósokat, az NB I-ben könnyebben felvette a ritmust a Kisvárda Master Good, mint ahogy az az újoncoktól szokás. A csapat a hatodik helyen zárta az őszi szezont, ami még úgy is bravúrosnak mondható, hogy több fordulón keresztül dobogós pozícióban állt, vagy azokat ostromolta.

Persze a 22–29-es, tehát mínusz hetes gólkülönbség nem olyan, ami a felsőházhoz tartozó csapatok sajátja, de ebből is látszik, az újonc jól „súlyozta” a mérkőzéseket. Inkább veszített többször nagy különbséggel vagy sok kapott góllal (Paks 1–5 és 3–5, MTK 0–4, Ferencváros 0–3), a szoros meccseit pedig többségében megnyerte, nyolc sikere közül csak az Újpest elleni otthoni volt egygólosnál nagyobb különbségű (3–0), és a DVSC vagy a Ferencváros ellen hazai pályán 1–0-ra elveszített bajnokin is volt esélye a hajráig a pontszerzésre.

Az is igaz, hogy újonc együttestől a hat kapott gól nélküli mérkőzés sem kevés. A találkozók harmadán tehát érintetlen maradt a szezont végigvédő, a fiatal magyarszabálynak is megfelelő Popovics Ilija hálója, ennél csapatszinten csak az ETO FC büszkélkedhet jobb mutatóval (hét meccs), egyénileg pedig a magyar-ukrán kapusé a legjobb ilyen jellegű mutató a teljes mezőnyben.

Ha Kisvárda, akkor persze megkerülhetetlen Révész Attila személye. A sportigazgató az előző, NB II-es évadban a második forduló után ült le a kispadra, majd a feljutás után átadta a kormányrudat Gerliczki Máténak, akitől aztán hét lejátszott bajnokit és a kupakiesést követően vissza is vette. Tény, az ő jelenléte vezetőedzőként nagyobb fegyelmet von maga után, a kieszelt taktikát is jobban meg tudja követelni testközelből, a kispadról. A Kisvárda vártnál jobb szereplésének kulcsa összességében abban rejlik, hogy kétszer is hármas győzelmi sorozatot produkált (Puskás Akadémia 2–1, Újpest 1–0, Zalaegerszeg 2–1, majd Diósgyőr 1–0, Kazincbarcika 1–0, Győr 3–2) és az utolsó két decemberi meccsén a Zalaegerszeg (3–3) és a DVSC (1–0) ellen szerzett további négy pontra is szükség volt ahhoz, hogy ránézésre nyugodt legyen a csapat tavasza. Elvégre a jelenleg dobogós Pakstól hat, a már kieső helyen álló Nyíregyházától több mint kétszer annyi, 13 pont választja el.

A gólszerzés is megy Bíró Bencének

A Kisvárda 22 szerzett gólján 11 játékos osztozott, nyolcan is egynél többet értek el. A sor élén néggyel Bíró Bence áll. A szezonban középpályásként és támadóként is bevetett futballista az előző, NB II-es évben csak egyszer volt eredményes, most, hogy többször közelebb játszott az ellenfél kapujához, kiderült róla, a gólszerzésben is lehet rá számítani. Az ősszel 17 meccsen szerepeltetett játékos pályafutása első NB I-es góljával hozzájárult csapata Győr elleni nagy fordításához (0–2-ről 3–2), duplázott Pakson (3–5), majd az Újpest kapujába is betalált a 3–0-s mérkőzésen.

Az adatok tükrében

→ Remek védekezés (26 várható kapott gól), viszont szerény támadójáték jellemzi a várdaiakat: csak a Kazincbarcika jelent kevesebb veszélyt a kapura meccsenként (1.09 várható gól a borsodiak 1.04-éhez képest).

→ Sokat birtokolja a labdát a csapat a széleken, hosszú labdával, szabadrúgásokkal és beívelésekkel igyekszik veszélyt teremteni.

→ Jellemző, hogy a Kisvárda legveszélyesebb játékosai többnyire a szélen kapnak szerepet: a lista első négy helyét elfoglaló Soltész Dominik, Medgyes Sinan, Molnár Gábor és Branimir Cipetic közül csak Molnár játszik a középső területen.

Forrás: Cube