Michael Okeke: Nem nyomaszt, hogy a manchesteri múltam miatt sokat várnak tőlem Magyarországon

– Tudja, hány pontja van a Manchester Citynek?
– Kapásból nincs meg – válaszolta lapunknak az U21-es magyar válogatott Michael Okeke, aki kilenc évet húzott le a világhírű klub utánpótlásában, majd 2025 szeptemberében a Puskás Akadémiához szerződött.

– Azért figyelemmel követi a csapat mérkőzéseit?
– Természetesen, hiszen sok a barátom ott, megannyi szép emlék köt a klubhoz.

– Gondolta volna, hogy pályafutása első felnőttidényét az NB I-ben tölti?
– Őszintén szólva nem. A Manchester Citynél az U21-eseknél játszottam, inkább Angliában képzeltem el pályafutásom következő állomását, viszont amikor befutott a magyarországi lehetőség, átgondoltam, mit jelentene nekem, ha a Puskás Akadémiában folytatnám. Hívtak Angliából, volt másik magyarországi lehetőségem is, ám úgy éreztem, ez a lépés segíthet abban, hogy minél hamarabb tapasztalatot szerezzek a felnőttfutballban. Emellett az európai kupaszereplés lehetősége is sokat nyomott a latban.

– Manchesterben született, a Cityben nevelkedett. Nehéz döntés volt elhagynia nevelőklubját?
– Nem volt könnyű, de úgy voltam vele, kilenc év után szükségem van a környezetváltozásra. Már csak azért is lépnem kellett, mert a City stílusa szinte egyedülálló a világon, sehol sem játszanak úgy, mint ott. Szükségét éreztem annak, hogy más játékrendszerben is futballozzak, hiszen minél idősebb az ember, annál nehezebb hozzászokni az újhoz.

– Melyek a legszebb emlékei a Citynél?
– Az FA Youth Cup megnyerése kiemelkedik mind közül. Óriási volt a Leeds United elleni döntőben pályára lépni és gólpasszt adni. A felnőttcsapatnál az első edzésem szürreális élmény volt, tizenhét évesen hirtelen klasszisok között találtam magam.

– Melyik világsztár volt önre a legnagyobb hatással?
– Többen inspiráltak, Rúben Dias különösen. Az edzéseken mindig száz százalékot adott, vezérként viselkedett, miközben támogatta a társait, a fiatalokkal is kedves volt. Nagyszerű belső védő, de a hozzáállása miatt nézek fel rá igazán, a profizmusával kiemelkedett mindenki közül.

– Milyen profilú játékost próbáltak faragni önből?
– Olyat, aki több poszton bevethető, sokoldalú és könnyen alkalmazkodik a szerepköréhez. Szinte mindenféle pozícióban kipróbáltak. Volt edzőm, aki belső védőként látott bennem fantáziát, más jobbhátvédként, de a legtöbbet középpályásként játszottam. A védelem előtt és a csatár mögött is szerepeltettek, ebből mind profitáltam, ennek is köszönhetem, hogy jól alkalmazkodom.

– Kihívást jelent, hogy pályafutása első idényét úgy tölti a felnőttfutballban, hogy a nyári és a téli alapozást sem csinálta meg a klubjával?
– Nagyobb hatással volt a teljesítményemre a nyári felkészülés kihagyása. A nyáron még a Cityvel készültem, a szeptemberi klubváltáskor ismertem csak meg a társakat, ezért beletelt némi időbe, mire beilleszkedtem. A télen egy kellemetlen sérülés miatt nem tudtam részt venni az alapozáson, viszont miután edzésbe álltam, hamar visszanyertem az erőnlétemet.

– Miként kezeli, hogy mindenki sokat vár öntől, pusztán azért, mert a világ egyik legerősebb klubjából érkezett?
– Nem zavar, különösebb nyomást sem jelent. Elég teher az, hogy jelentős elvárást támasztok saját magammal szemben, én akarok lenni a legjobb játékos a posztomon, ezzel hajszolom bele magam a kemény munkába.

–  Az adatok azt mutatják, védekezésben nagyon jó a posztján, hasznos a játéka, viszont keveset vállalkozik, nem kockáztat sokat.
– Amikor megérkeztem, Hornyák Zsolt vezetőedző elsősorban azt kérte tőlem, nyerjem meg a párharcaimat, segítsek a csapatnak a védekezésben és legyek kemény, amikor összecsapok valakivel a labdáért. Szerintem ez a része rendben van a játékomnak, de én is érzem, több rizikós passzt kellene vállalnom. Rendre visszanézem a meccseimet, elemzem a játékomat, hogy tanuljak, kívülről lássam, hogyan futballoznak a társaim, milyen döntéseket hoznak, hová helyezkednek, illetve melyek az erősségeik, a gyengeségeik. Hiszem, hogy minél jobban összecsiszolódom az edzéseken és a meccseken a srácokkal, annál magabiztosabb és pontosabb lesz az előrejátékom. Wojciech Gollával és Joel Fameyeh-vel sokat beszélgetek, ők különösen segítőkészek, támogatólag jelzik, ha valamit rosszul csinálok.

– Milyennek tartja az NB I színvonalát?
– Az U21-es válogatott tagjaként sok játékost ismerek a ligából, így volt a fejemben egy kép arról, milyen lehet. Azt kell mondanom, keményebb a bajnokság annál, mint amire számítottam. Meglep, mennyire szoros a mezőny. Azt hittem, lesznek kiemelkedő csapatok és lefelé kilógók, de ez nem így van, kiszámíthatatlan, ki hányadik helyen végez. Az eddigiek alapján az ETO FC volt a legkeményebb ellenfelünk, nagyon erős, masszív csapatnak tartom, nem véletlenül hajt a bajnoki címre.

– Kétezerhuszon­nyolcig írt alá a Puskás Akadémiához, milyen céljai vannak?
– Nem mondhatom, hogy eddig fantasztikusan teljesítettem, ahogyan a csapat sem, úgyhogy szeretném, ha a jövőben jobban játszanék és ezzel párhuzamosan felfelé lépdelnénk a tabellán. Jól érzem magam Magyarországon, bízom benne, hogy szép sikereket érek el a klubbal – meglátjuk, az itt töltött időszak hozzásegít-e ahhoz, hogy egyszer majd a Pre­mier League-ben játsszak.

A 22. FORDULÓ PROGRAMJA
Február 13., péntek
20.00: Újpest FC–Debreceni VSC (Tv: M4 Sport+)
Február 14., szombat
14.45: MTK Budapest–Puskás Akadémia FC (Tv: M4 Sport+)
17.00: Zalaegerszegi TE FC–Ferencvárosi TC (Tv: M4 Sport+)
19.15: Paksi FC–Diósgyőri VTK (Tv: M4 Sport+)
Február 15., vasárnap
15.30: Kolorcity Kazincbarcika SC–Nyíregyháza Spartacus FC (Tv: M4 Sport+)
17.45: ETO FC–Kisvárda Master Good (Tv: M4 Sport+)