
LABDARÚGÓ NB I
27. FORDULÓ
Nyíregyháza Spartacus FC–Diósgyőri VTK 3–1 (0–0)
Nyíregyháza, Városi Stadion, 7093 néző. Vezette: Csonka
Gólszerző: Katona L. (55.), Tijani (72., 81.), ill. Sajbán Máté (88.)

Diósgyőri ultrák a lelátón. Ami máskor magától értetődő volt, az idén először fordult elő, a DVTK fanatikusai ugyanis felvásárolták a vendégszektorba érvényes mind a 710 belépőt, megszakítva a bojkottjukat, amelyet a csapat gyenge szereplése és a szakmai vezetés számukra nem elfogadható összetétele miatt indítottak. El is kél a segítség a diósgyőrieknek, hiszen három pont hátránnyal indították a fordulót a már bennmaradó helyen álló MTK-val szemben, ami – szerencséjükre – pénteken nem változott, hiszen a fővárosi kék-fehérek 2–0-ra kikaptak a Pakstól.
Ehhez képest Nyíregyháza maga a béke szigete. A tavaszi bajnoki folytatásra még a kieső helyen állt a csapat, ám mára az épp a Diósgyőrrel szemben meglévő négypontos hátránya már a múlté, s úgy léphetett pályára a házigazda, hogy győzelme esetén akár hétpontnyira is eltávolodhatott a kiesőzónától. A Szpari számára a döntetlen sem számított feltétlenül rossz eredménynek (főként, hogy a bajnokságban eddig mind a kétszer veszített a DVTK ellen), talán ezért kezdett kicsit óvatosabban a Bódog Tamás edzette csapat, vagy pedig azért, mert két hete ugyanitt ráfizetett a bátorságra, és már a 8. percben 2–0-ra vezetett a Ferencváros.
| Volt, amikor a két klub kéz a kézben búcsúzott az élvonaltól |
| A két klub közös történelme során többször alakult úgy, hogy egymás riválisai voltak a bennmaradásért vívott harcban, sőt, olyanra is akadt példa – nem is egy –, hogy kéz a kézben búcsúztak az első osztálytól. Először 1983–1984-ben, amikor az utolsó fordulóban játszott meccset a Szpari ugyan 7–2-re megnyerte Miskolcon, de egyrészt az sem volt elég a megkapaszkodásához, másrészt a bundagyanú miatt a meccs eredményét 0–0-ra változtatták, úgyhogy egyik fél sem kapott pontot, viszont a tabella alapján mindkettő kiesett, és négy pont levonással kezdte a következő évi NB II-es küzdelmet. A Nyíregyháza csak nyolc év elteltével, 1992-ben jutott vissza, és újoncként ki is esett az 1992–1993-as sorozat végén – a Diósgyőrrel együtt. A borsodiak ugyan osztályozós helyen végeztek, de az NB II-es EMDSZ Sopron elleni párharcot csúnyán, 5–1-es összesítéssel elveszítették. Harmadszor 2009–2010-ben, amikor a Szpari ugyan tíz pontot vert a sereghajtóként végzett DVTK-ra, de 27 ponttal a neve mögött, utolsó előtti helyezettként a Nyíregyháza is elbúcsúzott, majd a következő évben a két csapat egymással harcolt az NB II Keleti csoportjában a visszajutásért, ami a Diósgyőrnek sikerült. A most zajló bajnokságban vélhetően csak az egyik csapat búcsúzik kettejük közül. |
A Diósgyőr volt valamivel kezdeményezőbb – ami persze a helyzetéből is adódott –, még úgy is, hogy Lamin Colley a Kazincbarcika elleni múlt heti, 4–0-ra elveszített mérkőzésen begyűjtött két sárga lapot, és az azzal járó kiállítással az erre a mérkőzésre szóló eltiltást is. Akit nem kötöttek le a pályán történtek, az bizonyára a szurkolók rigmusain „szórakozott”, ment ugyanis az üzengetés a két tábor között: a hangulatnak kétségkívül nem tett rosszat a diósgyőri fanatikusok visszatérése, a nyíregyházi tábor is hozta a szintet, ami az északkeleti rangadóhoz dukál.
Aztán amikor a hazaiak feltűntek Karlo Sentic kapuja előtt, azonnal kiderült, hogy mi az a fegyver, amellyel megnyernék a mérkőzést: hát persze hogy az utóbbi hetekben jól alkalmazott szögletek és szabadrúgások. Nemanja Antonov jobb oldali sarokrúgásból éppolyan élesen csavarta középre a labdát, mint legutóbb, amikor Temesvári Attila Debrecenben a kapuba fejelt, de a diósgyőriek – ekkor még – résen voltak. Bő fél óra elteltével pedig az vált nyilvánvalóvá, hogy a DVTK inkább a kontratámadásokra építene, egy ilyen akcióból Ante Roguljic elfutását követően jegyezhettük fel az első kaput eltaláló lövést, amelyet a jobbhátvéd Szakos Bence eresztett meg, és Kovács Dániel védte. A következő elfutás után véget is ért az első félidő, amelynek utolsó momentuma Pető Milán szép labdaátvétele és a Kovács Dániel által védett lövése volt.

A második játékrész első alakítása pedig a csereként pályára lépett Manner Balázs parádés labdája volt, amely után Muhamed Tijani a meccs addigi legnagyobb helyzetét hibázta el, vagy fordítsuk meg: a diósgyőri kapus, Karlo Sentic védett nagyot. Ekkor még két perc sem telt el a második félidőből, akkor meg négy sem, amikor Csonka Bence játékvezető felmutatta a piros lapot a vendégek védőjének, Bárdos Bencének – hogy aztán visszavonja, miután visszanézették vele az esetet a VAR-monitoron.
„Ütemet tévesztettem, azért rúgtam meg ellenfelemet, Manner Balázst, de nem éreztem, hogy piros lap járt volna érte – mondta lapunknak a meccs után Bárdos Bence. – Nem is indultam el az öltöző felé, mert a játékvezető szólt, még nézik az esetet, örülök, hogy helyes döntés született. Ami a meccset illeti, ezt a luxust nem engedhetjük meg, hogy kilenc kapura lövésből nem tudtunk gólt szerezni az első félidőben. A második játékrészben összezuhantunk, meg kell fejtenünk az okokat, mert fogynak a meccsek, és mindenképpen ki akarjuk harcolni a bennmaradást.”
Tíz perc elteltével pedig végképp megállapítottuk, hogy több minden történt ennyi idő alatt, mint a teljes első félidőben. Mintha a távolról, kapáslövéssel próbálkozó Nemanja Antonov lábára rátartottak volna, a Szpari szerb középpályása fájdalmas arccal a földön is maradt, majd miután nem kapott szabadrúgást, odasántikált a bal oldali szöglethez, amelyből megszerezte a vezetést a házigazda – a tudatosnak látszó variáció végén újabb védő, ezúttal Katona Levente fejelt a kapuba.

NB I, 27. forduló: Nyíregyháza–DVTK 3–1 (Fotók: Czinege Melinda)
A szokásos védőgól megvolt tehát nyíregyházi részről, jöhettek a télen igazolt támadók, akik általában szintén hozzáteszik a magukét. Előtte még a vendégek részéről Bényei Ágoston bólintott közelről mellé, majd amikor Kovács Milán labdát szerzett az ellenfél térfelén (szintén állandó „kelléke” az ilyesmi a Szpari-meccseknek), az eléje kerülő labdával Muhamed Tijani 20 méterről akkora erővel lőtte ki a jobb felső sarkot, hogy majdnem összeborult a kapu.
Ezzel együtt a meccs is eldőlni látszott, úgy meg végképp, hogy Muhamed Tijani bevitte a harmadik, végső döfést is a Szpari ősi riválisának. Sajbán Máté szépítése sokat nem változtatott a lényegen, legfeljebb csak annyit, hogy a visszatérő diósgyőri szurkolók láthattak egy gólt a kedvencektől.

„Valóban több fontos, gólt vagy tizenegyest érő labdaszerzésem volt már ebben a bajnokságban, főleg tavasszal, azt hiszem, jó érzékem van ezekhez – árulta el a lefújás után Kovács Milán, a nyíregyháziak középpályása. – Most is láttam, hogy a kapus és a védő összenéz, de valahogy azt éreztem, nincs meg köztük a kémia, így a labda útjába vetettem magam. Ugyan a következő pillanatban szabálytalankodtak ellenem, de játékostársam, Muhamed Tijani elé került a labda, s ő nagy gólt lőtt. Fantasztikus ez a tavaszi szezon, nagyon hamar kedvező helyzetbe hoztuk magunkat, de még mindig van hat mérkőzés, azokból is szeretnénk kihozni a legtöbbet.”
A lefújás után a Szpari-játékosok és a tábor között is megvolt a kémia, ugyanez egyelőre nem mondható el a másik oldalon, és bár a nyíregyházi szurkolók „elköszöntek” diósgyőri kollégáiktól („Másodosztály, másodosztály”), azért titkon talán ők is azt remélik, hogy jövőre is részesei lesznek ilyen hőfokú mérkőzéseknek. 3–1
| AZ ÁLLÁS | M | Gy | D | V | L–K | Gk | P |
| 1. ETO FC | 26 | 14 | 8 | 4 | 50–27 | +23 | 50 |
| 2. Ferencvárosi TC | 25 | 15 | 4 | 6 | 49–27 | +22 | 49 |
| 3. Debreceni VSC | 26 | 12 | 8 | 6 | 40–31 | +9 | 44 |
| 4. Zalaegerszegi TE | 27 | 11 | 9 | 7 | 41–32 | +9 | 42 |
| 5. Paksi FC | 27 | 11 | 8 | 8 | 49–38 | +11 | 41 |
| 6. Kisvárda | 26 | 11 | 5 | 10 | 32–39 | –7 | 38 |
| 7. Puskás Akadémia | 25 | 10 | 5 | 10 | 31–31 | 0 | 35 |
| 8. Újpest FC | 27 | 9 | 6 | 12 | 35–44 | –9 | 33 |
| 9. Nyíregyháza Spartacus | 27 | 8 | 8 | 11 | 38–45 | –7 | 32 |
| 10. MTK Budapest | 27 | 7 | 7 | 13 | 45–56 | –11 | 28 |
| 11. Diósgyőri VTK | 27 | 5 | 10 | 12 | 34–47 | –13 | 25 |
| 12. Kazincbarcika | 26 | 5 | 2 | 19 | 25–52 | –27 | 17 |

Tamás Olivér is tudja, futball nélkül nem érdemes élni








