Csendes alföldi este – Malonyai Péter jegyzete

Becsülettel letudták a heti forduló utolsó bajnokiját a csapatok, a Kisvárda és a Fradi futballistái nem szolgáltak sok izgalommal, úgy lett döntetlen a meccs, hogy nem sokat változott a meccs tempója, figyelni kellett, de a fogcsikorgatás elmaradhatott. Nem nyert a Fradi, a csapat háza táján egy pontot könyvelhetnek el, de a lényeg a szerda óta aktuális jelszó: jöjjön a hazai!

Mármint a bajnokság és a kupa – itthon. Elvégre Európa ezúttal is maga mögött hagyta a Ferencvárost, ezt akkor is jó tudni, ha minden ok megvan az Üllői úton arra, hogy büszkék legyenek a 16 közé jutásra. Némi visszafogottságot csak azért ajánlok, mert a nottinghami és a bragai 0–4 nálam kedélyromboló volt. (Istenem, nem szeretem, ha nagyon megverik a csapatainkat…)

Tehát most már csak itthon, szoros versenyfutásban az egyre acélosabb és főként stabilabb Győrrel. Nincs az a magyar-, fiatal- vagy egyéb edzői szabad kezet korlátozó, a hazai ipart támogató szabály, amely befolyással lenne arra, hogy a Fradinak több mint jó az esélye a sikerre, elvégre a hátralévő hetekben sokat számít majd, hogy a gárda több tűzben edződött a nyár óta, a hazai tempót nem olyan nehéz tartani, a keret minősége pedig esélyt teremt arra, hogy akkor is történjen valami, amikor tulajdonképpen nem.

Mint most, Kisvárdán negyedóra elteltével. Franko Kovacevic úgy igazított egyet a labdán, hogy a játék ritmusa egy cseppet sem lett intenzívebb, ám bal lábbal tanítanivaló (nem mellesleg: nehezen kivitelezhető) mozdulattal a kapuba zúdította a labdát. Fontos adalék, hogy ez volt az egyetlen kapura lövés az első félidőben.

A másodikban a Kisvárda – ahogy kell – vette a lapot, kihasználva, hogy nem éppen rohanós a meccs, építgette, építgette a támadásait, jutalmául Bohdan Melnik legalább akkora gólt lőtt, mint az első felvonásban Kovacevic. Hozzáteszem, legalább annyira váratlanul, így valósan álltak ikszre a csapatok.

Aztán ebben maradtak a felek. A Kisvárda öröme persze felhőtlen lehet, hiszen a Fraditól pontot szerezni mindig érdem. Talán több is annál.
Nem mellesleg csendes, békés tavaszi este volt tegnap Kisvárdán.

Ennyi volt.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!