„Nem bízhatjuk el magunkat” – a gólszerző Bánáti Kevin az FTC legyőzése után

A FORDULÓ RANGADÓJA

Csaknem 13 év után győzte le újra az ETO FC a Ferencvárost hazai bajnokin, s ami győri szemszögből még fontosabb, sikerült az azóta eltelt időszak legfontosabb meccsét megnyerni a rekordbajnok ellen. Schön Szabolcs a mérkőzés előtt elmondta lapunknak, hogy győri győzelem esetén sem dől el a bajnoki cím, viszont nem kérdés, hogy a vasárnapi három pont nélkül számolgatni sem lett volna érdemes. A mérkőzés hőse, a 83. percben mindent eldöntő gólt szerző Bánáti Kevinben még nem teljesen ülepedtek le a vasárnap történtek.

„Még nagyon friss az élmény, de a felszabadultság jó szó a jelenlegi érzelmi állapotom leírására – mondta lapunknak az ETO-ban nevelkedő, dombóvári származású támadó. – Rengeteg minden kavarog bennem, mert nincs könnyű időszak mögöttem, így a legjobbkor jött ez a gól, és a formámnak nagy lökést adhat. Ilyen ellenfél ellen, ilyen tétre menő meccsen… Hatalmas dolog, nagyon boldoggá tesz, de főleg az, hogy a csapatot ezzel segíthettem.”  

Bánáti Kevin Nfansu Njie kiváló téli-tavaszi formájának lett az áldozata, hat tavaszi bajnokin kezdett csupán, a Fradi elleni meccs előtt két találkozón összesen 25 percet töltött a pályán. Ezúttal Schön Szabolcs helyett kapott lehetőséget a 75. percben.

„Azt mondta a mester, hogy bátran cselezzek befelé, próbálkozzak átlövéssel, és mindig keressem a lehetőséget a tizenhatoson belül, mert lesz még helyzetünk. Lett is, és mivel igyekeztem eleget tenni az utasításainak, szerencsére összejött a gól… Megünnepeltük, de gyorsan közölték, hogy visszanézik. A játékvezető azt mondta, hogy lest vizsgálnak, de ennél többet én sem tudtam meg, mert aztán gyorsan elküldött minket. Bíztam benne, hogy megadják, s nagyon örültem, amikor így történt. Lehetetlen leírni, mit éreztem, amikor másodszor is felhördült a stadion közönsége, de már az első ünneplés is fenomenális hangulatban zajlott, a mérkőzés végig kitűnő légkörben folyt. Kifejezetten jó focit játszottunk, rengeteg helyzetet alakítottunk ki, viszont az elején bosszantó volt, hogy miket hagytunk ki. Előfordulhatott volna, hogy a sok hiba és a százszázalékos ziccerek elrontása után a Fradi belövi az egyik lehetőségét. Ez meg is fordult a fejemben, de végig hittem, hogy fenntartjuk a tempót. Figyelemre méltó, hogy erre a teljesítményre a Ferencváros ellen is képesek vagyunk már. Ennek a magyarázata lehet az ellene szerzett tapasztalat az elmúlt években.”  

Az ETO hét pontra került attól, hogy biztossá tegye története ötödik bajnoki címét, viszont vasárnap rendkívül nehéz feladat vár rá: a harmadik helyre pályázó DVSC otthonában kell győznie (vagy döntetlent játszania, és a maradék két meccsét megnyernie), s ez még nem minden. Szerdán jöhet a vasárnapi rangadó „visszavágója” az Üllői úton, története kilencedik Magyar Kupa-döntőjébe juthat be a zöld-fehér győri klub. Vajon feláldozza a tavaly nyár óta dédelgetett kupadöntős célt az ETO a bajnoki címért?

 „Legalább olyan nehéz meccsre számítunk szerdán, mint amilyet vasárnap játszottunk. Egyáltalán nem gondolunk arra, hogy már megnyertük a bajnokságot, kőkemény profizmussal készülünk a Loki elleni rangadóra is. Mind a három hátralévő bajnokinkat meg kell nyernünk! Nem zavaró tényező a kupameccs, mert örömet okoz nekünk, hogy még egy ilyen hangulatú összecsapáson pályára léphetünk, és szeretnénk megragadni az esélyt a döntőbe jutásra. Mindkét fronton a lehető legjobb eredményre törekszünk.” 

A FORDULÓ BRAVÚRJAI

Dibusz Dénes: Részünkről több kellett volna!

Szenzációsan védett, a vereséget követően ez mégsem vigasztalja Dibusz Dénest, az FTC kapusát.

– Hogy aludt?  
– Nem nagyon jött álom a szememre – mondta lapunknak Dibusz Dénes, az FTC 35 éves kapusa. – Esti mérkőzés után így megy ez: olvasgattam, tévéztem, nagyjából öt óra körül aludtam el.

– Volt mire visszagondolnia: eseménydús meccset játszottak az ETO otthonában.  
– Kiegyenlített mérkőzésnek tűnt nekem a kapuból, ráadásul hasonló helyzetekkel: szélről keresztbe passzolt labda után ziccer mindkét kapu előtt, fejes után védtem én is és Samuel Petrás is, változatos, sok helyzetet hozó bajnoki volt ez. El kellett ismernem, a győriek jobban kontrollálták a mérkőzést, nem éreztem azt az energiát a csapatomban, amely egy ilyen összecsapás megnyeréséhez szükséges lett volna. 

– Lapunk nyolcas osztályzattal értékelte, vagyis válogatott formában védett.
– Nagyon kedvesek hozzám. Örültem, hogy az első félidőben hozzá tudtam tenni a csapat teljesítményéhez. Abban a csapatban, amely bajnoki címet akar szerezni, minden poszton kell a kiemelkedő, extra teljesítmény, megtisztelő, ha ezt így látták. Hozzáteszem: győri kollégámra is igaz ez, ezt a pluszt ő is hozzátette az ETO sikeréhez. Schön Szabolcs közeli fejese fontos védés volt, önbizalmat adott, és nem tagadom, szakmailag nekem is tetszett, ahogy Nadir Benbuali lövését védtem. Jól pattant előtte a labda, ilyenkor szinte lehetetlen kiszámítani, melyik oldalra, milyen magasan érkezik.

– Vigaszt nyújt a jó teljesítménye a vereség miatt?  
– Dehogy! Egyáltalán nem. Egyetlen vereség esetén sem vigasztalna, ilyen fontos mérkőzés után különösen igaz ez. Csakis az számít, hogy kikaptunk. A megugrásokból volt néhány lehetőségünk, ha mi kerülünk előnybe, nyerhettünk volna, ugyanakkor az ellenfél térfelén nem szereztünk sok labdát, a jelenlétünk az ETO kapuja előtt egyszerűen nem volt elegendő ahhoz, hogy nyomás alatt tartsuk a hazaiakat. Nem kérdés: részünkről több kellett volna! Az első félidőben a helyzetkihasználás terén, a másodikban már a helyzetek kialakítása kapcsán is hiányérzetünk lehetett. Az is lehangolt, hogy egy szöglet után kétszer is megcélozhatták a kapunkat, és másodszorra már be is ment a labda.

– Látszott, hogy azonnal reklamált.  
– Éreztem, hogy Nfansu Njie nagyon közel van hozzám, reméltem, hogy lesen állt. Az is kérdés, a keze hozzáért-e a labdához. Nemrég mi is szereztünk olyan gólt, hogy les és kéz is megelőzhette a találatot, mégis megadták, akkor természetesen örültünk neki. Ez ilyen: vitatott gólt kapunk is, szerzünk is, összességében azt hiszem, a vasárnapi vereség kapcsán hiba lenne a játékvezetővel túl sokat foglalkozni.

– Eldőlt a bajnoki cím?  
– Nem gondolja komolyan, hogy erre most igennel felelek… Egyértelmű, ki került lépéselőnybe, és bár nagyon fontos lehet számunkra az ETO debreceni összecsapása, nekünk azzal kell foglalkoznunk, hogy megnyerjük az összes hátralévő mérkőzésünket a bajnokságban és a kupában egyaránt.

A FORDULÓ KIÁLLÍTÁSA

Szabó János: A piros lap miatt magamat hibáztatom

A paksiak rutinos játékosa, Szabó János állítja, nem fejelte le a Puskás Akadémia őt provokáló védőjét, Quentin Maceirast, és megkönnyebbült, hogy csapata emberhátrányban is nyert.

Az előző idényben és a most még zajló bajnokságban összesen két sárga lapot kapott Szabó János, ami azt mutatja, a paksiak védője nem tartozik a durva játékosok közé, vasárnap ugyanakkor a Puskás Akadémia elleni 1–0-s mérkőzés 62. percében (le)fejelő mozdulat miatt kiállította a játékvezető. Mi történt? A hazai csapat szabadrúgást végezhetett el a vendégek térfeléről a balösszekötő helyéről, a jól fejelő paksi labdarúgó a hosszú oldalon várta a beívelést. A beadás mélyre sikerült, a vendégek kapusa, Szappanos Péter lehúzta a labdát, amit egyből előre akart rúgni, ám Böde Dániel az útjába tette a lábát, Karakó Ferenc sípolt, és felcsúti szabadrúgás következett. Azaz csak következett volna, mert közben a stadionban jelen lévő szurkolók azzal szembesültek, hogy a visszafutó Szabó János mellett Quentin Maceiras elesik a térfél közepén, és az arcát tapogatja. Állt a játék, a VAR kihívta a játékvezetőt, és akkor már sejteni lehetett, a Paks jó eséllyel emberhátrányban fejezi be a találkozót…

 „Már a tizenhatoson belül összeakadtam a vendégek légiósával, aki a visszafutás közben is folyamatosan magyarázott és jött felém… – idézte fel a történteket Szabó János. – Tény, a homlokom hozzáért az arcához, de nem fejeltem le, korábban sem tettem ilyet senkivel szemben, és ezután sem fogok. Hozzá kell tennem, a felcsúti futballistára korábban is jellemző volt ez a viselkedés, nem először csinálta ezt, de csak akkor fordult meg a fejemben, hogy kiállíthatnak, amikor a VAR kihívta a játékvezetőt. Elsősorban magamat hibáztatom, ugyanakkor egy ilyen »fejelő mozdulat« miatt a gyerekem sem terült volna el… Zavart a kiállítás, nehéz helyzetbe hoztam a csapatot, megkönnyebbülést éreztem, amikor vége lett a meccsnek, és nyertünk. Az talán még rosszabbul érint, hogy a piros lap miatt eltiltás következik, hiszen stabilan játszottam, jó lett volna a bajnoki hajrában is végig segíteni a csapatot.” 

A FORDULÓ VENDÉGGYŐZELME

Cibla Flórián: Jó, hogy versenyben vagyunk a harmadik helyért

Alig várom, hogy vége legyen a háborúnak és hazatérhessek, hiányzik az otthonom

A DVSC szélsője, Cibla Flórián beszélt a Diósgyőr ellen szerzett „két és fél” góljáról, a remélt harmadik helyről és arról, hogy hiányzik neki az otthona.

Első duplázását könyvelhette el az NB I-ben Cibla Flórián: a Debreceni VSC 21 éves szélsője a Diósgyőri VTK ellen (5–0) szerzett két gólt, de úgy is fogalmazhatunk, hogy két és fél gólt… Ugyanis az első előtt még beleért a labdába a Loki-játékos, majd ezután Szatmári Csaba öngólt szerzett.

„Lehet, akkor is gól születik a lövésemből, ha nem ér bele Szatmári Csaba, de örülök, hogy így is sikerült eljutnom két gólig – mondta lapunknak Cibla Flórián, a DVSC labdarúgója. – Mindkettő tetszett, de a második kissé jobban, először kilőttem a kapu bal sarkát, majd fejjel vettem be a kaput. Láttam, hogy Szűcs Tamás készül beadni a labdát, tudtam, ha jól érkezem, gólt szerezhetek, szerencsére így is történt, a léc alá vágódott a labda. Továbbra is versenyben vagyunk a harmadik helyért, de észnél kell lennünk, hiszen a ZTE egy, a Paks pedig két ponttal van lemaradva mögöttünk. Legközelebb az ETO-t fogadjuk, nagyon izgalmas meccsre számítok. A győriek hajtanak a bajnoki aranyéremre, a Ferencváros legyőzésével kedvező helyzetbe kerültek, így nyilván mindent megtesznek annak érdekében, hogy megtartsák az előnyüket. Éles, izgalmas csata várható, az idénybeli eddigi két összecsapáson két döntetlen született, bízom benne, hogy idehaza megszerezzük a három pontot. Megnyugtató, hogy a mi kezünkben van a sorsunk. Örömmel hallottam a meccs után, hogy Sergio Navarro vezetőedző megdicsért, miszerint jó edzésmunkát lát tőlem, ezért is kaptam lehetőséget. Ez remek visszajelzés nekem, hogy jó úton haladok.”  

Cibla Flórián kilenc éve, 2017 nyarán, tizenkét esztendősen került Debrecenbe, s bár 2024 májusában mutatkozott be az NB I-ben (Felcsúton kapott csereként tíz percet), ebben a bajnoki idényben sokkal több lehetőséghez jutott: nyolcszor kezdőként, kilencszer csereként lépett pályára, s már négy gólnál és három gólpassz­nál jár.

„Hogy idáig eljussak, az kellett, hogy az előző idényben Mezőkövesden sokat játsszak az NB II-ben. Ami a saját történetemet illeti: a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Fehérgyarmaton születtem, pedig Kárpátalján, Beregszászon éltünk, ám édesanyám úgy látta jónak, ha nem Ukrajnában, hanem inkább Magyarországon szül meg engem. Ápolónő édesanyám még mindig Beregszászon él, de szerencsére minden hétvégén meglátogat, csakúgy, mint az édesapám, aki Budapesten építési vállalkozó. Az viszont nagyon fáj, hogy az orosz–ukrán háború miatt már négy éve nem mentem haza… Nem azért, mert besorozhatnak katonának, hanem úgy állapodtunk meg a családdal, hogy így a legbiztonságosabb. A környékünkön nincsenek bombázások, ám az elmúlt négy év alatt így is becsapódott egy rakéta… Alig várom, hogy vége legyen a háborúnak és hazatérhessek, hiányzik az otthonom. Főleg akkor, amikor válogatott szünet következik és a csapattársaim azt mondják, mennek haza, otthon lehetnek néhány napot feltöltődni, együtt lenni a családtagjaikkal. Kettős állampolgárnak, magyar-ukránnak vallhatom magam, de ha egyszer szóba kerülne a válogatottság, biztosan a magyart választanám.”  

30. FORDULÓ
Április 17., péntek
Újpest FC–Nyíregyháza Spartacus FC 7–2
Április 18., szombat
Zalaegerszegi TE FC–Kolorcity Kazincbarcika SC 4–0
MTK Budapest–Kisvárda Master Good 2–1
Diósgyőri VTK–Debreceni VSC 0–5
Április 19., vasárnap
Paksi FC–Puskás Akadémia FC 1–0
ETO FC–Ferencvárosi TC 1–0