Bognár Tamás: A játékvezetés nagy felelősség, nem lehet félvállról venni

 – Nem zavarom?
 – Nem, éppen az edzőteremből jövök, most értem haza – mondta lapunknak a 47 éves Bognár Tamás, aki a Nemzeti Sport osztályzatai alapján egymás után harmadszor lett az idény NB I-es játékvezetője.

– Még ilyenkor sincs pihenés?
 – A pihenés fontos, de a sportban és a játékvezetésben nincs „kikapcsolt” időszak. Ennyi tapasztalattal felvértezve már pontosan érzem, mennyit számít, hogy valaki folyamatosan karbantartja magát és fitt állapotban van. Ebben nagy segítségemre van Ádám Melinda és Horváth Erik, akikkel évek óta együtt dolgozom. Mindketten nagyon felkészült szakemberek, ismernek, és kellőképpen tudnak ösztönözni, hogy hozzam ki magamból a maximumot. Ez rengeteget segít abban, hogy erőnlétileg és mentálisan is készen álljak az új idény kihívásaira. Július elején VAR-továbbképzéssel kezdünk, aztán rögtön utána edzőtábor Telkiben, sok idő azért nincs addig.

 –  Nocsak, VAR-továbbképzés…?
 – Nem lehet eleget gyakorolni. Sokan úgy vélik, a videóbíró feladata egyszerű: ül a monitor előtt, visszanézi a vitatott jeleneteket. A valóságban azonban ez az egyik legnagyobb koncentrációt és felelősséget igénylő szerepkör a modern labdarúgásban. A képzés jóval több egyszerű gyakorlásnál: az új VAR-képesítést szerzett kollégák integrációja mellett a nyári szabálymódosításokhoz kapcsolódó feladatok is nagyon hangsúlyosak, ezek a világbajnokságon már érvényben lesznek. Például: a nyilvánvalóan hibás második sárga lapot követően felmutatott piros lap visszanézhető, illetve a nyilvánvalóan tévesen megítélt szögleteknél is beavatkozhat a videóbíró.

 – Egymás után harmadszor lett a legjobb NB I-es játékvezető lapunknál. Mit szól hozzá?
 – Természetesen jólesik. Sok éve vezetek már az NB I-ben, ezért reálisan tudom értékelni a saját teljesítményemet, és ezt kiemelten fontosnak is tartom, hiszen a fejlődés egyik alapja az önkritika. Örülök a Nemzeti Sport elismerésének, különösen, hogy harmadik éve ítél a legjobbnak. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy játékvezetőként minél ismertebbek és tapasztaltabbak vagyunk, annál zökkenőmentesebben irányítjuk a mérkőzést. Egyszerűen jobban hisznek nekünk a játékosok, könnyebben elfogadják még az esetleges hibáinkat is, mint mondjuk egy fiatalabb kollégától. De ezt a tekintélyt nem adják ingyen, hosszú évek munkájával kell kivívni.

 – Milyen idénye volt?
 – Nem lehetek elégedetlen, de túlzottan elégedett sem. Talán nem volt annyira jó, mint az előző, de mindenképpen tanulságosnak mondanám. Vannak olyan játékhelyzetek, amelyeket most már máshogy ítélnék meg, de összességében nem volt rossz. Egymás között is beszéltük a kollégákkal, jól jön nekünk is a pihenő és a szünet. Az idény előtti edzőtáborban fontos feladat a játékvezetés további egységesítése, nemcsak a pályán hozandó döntésekben, hanem a VAR-buszban is. Mindenki érzi a felelősséget és igyekszik a lehető legjobb teljesítményt nyújtani a következő évadban. A cél továbbra is az, hogy mindenki számára érthetőbbé váljanak a döntéseink és minél jobban csökkentsük a hibák számát.

 – Erőnlétileg láthatóan kiváló formában van: ez is sokat hozzátesz a jó teljesítményéhez?
 – Tudatosan edzek, figyelek a regenerációra, a táplálkozásra, az alvásra, gyakorlatilag ugyanúgy, mint egy sportoló. Mindez nem lenne lehetséges az MLSZ támogatása nélkül: a professzionális háttérnek köszönhetően teljes mértékben a munkánkra koncentrálhatunk. Ugyanakkor az erőnléti felkészültség mellett legalább ilyen fontos a mentális állapot. Hiába van valaki jó formában, ha szellemileg fáradt, az könnyen hibákhoz vezet. Természetesen senki sem tökéletes, a lényeg, hogy a nagy hibákat elkerüljük.

 – Vezetett Görögországban, Szaúd-Arábiában és a Konferencialiga-selejtezőben is, ráadásul VAR-bíróként is rendre ott van Európában. Nemzetközileg is elismerik a munkáját?
 – A koromból adódóan már egyre kevesebbet vezetek külföldön, inkább VAR-feladatokat látok el, amit elfogadok és természetes folyamatnak tartok. Ugyanakkor kiemelten fontosnak gondolom, hogy a fiatal játékvezetőket segítsem és támogassam abban, hogy elérjék a lehető legmagasabb szintet. A fiatalokban van potenciál, de elengedhetetlen, hogy ne csak szakmailag, hanem sportdiplomáciai szinten is segítsük őket. Meg kell teremtenünk számukra a lehetőséget, hogy idejében felfigyeljenek rájuk.

 – Ha már fiatalok: az egyaránt harminchat éves Kovács Imre és Molnár Attila is nagyszerű idényen van túl, vagyis van utánpótlás.
 – Valóban, és az egyre több mérkőzés mindegyiküknél pozitív visszacsatolás, hogy jó úton járnak. Generációváltás zajlik a hazai játékvezetésben, ami sohasem megy egyik napról a másikra. Vannak fiatalok, akik az idei vagy az azt megelőző idényben mutatkoztak be az első osztályban, és vannak közöttük olyanok, akik már a nemzetközi szintéren is bontogatják szárnyaikat. Csonka Bence, Káprály Mihály és Rúsz Márton neve már hétről hétre feltűnik az első osztályban és egyre rangosabb mérkőzéseken. Szükség van a fiatalokra, már alacsony osztályban meg kell adni nekik a bizalmat. Egy-egy fiatal játékvezető helyzete sokszor nehezebb, mint a fiatal játékosé, mert náluk nincs lehetőség a fokozatos beépítésre. Az edző egy tizenhét éves futballistát be tud cserélni az utolsó húsz percre, ha három nullára vezetnek, vagy ha négy nullára égnek, hogy szokja a légkört és a terhelést. A játékvezetőknél ilyen nincs, végig kell vezetni a kilencven percet, és minden döntésért vállalni kell a felelősséget. Mindenki hibázhat – játékos, edző és a játékvezető is. A hiba pedig természetes része a folyamatnak, de rutin nélkül nem lehet fejlődni. Én huszonhét évesen kerültem az NB I-be, Kassai Viktor huszonnégy, Vad István huszonöt, míg Fábián Mihály huszonkét évesen – csak néhány név az elmúlt évtizedből, akik magasabb szintre eljutottak. A folyamatos foglalkoztatottság és fejlesztés mellett mentálisan építeni és támogatni kell a fiatal bírókat. Az biztos, hogy a harmincas évek elején FIFA-bíróvá kell válni ahhoz, hogy legyen valakinek esélye a Bajnokok Ligájában vezetni.

 – A bajnokságban és a kupában is fújt ETO–Fradit, valamint egy derbit is kapott, vagyis továbbra is fontos meccseket ad önnek az MLSZ.
 – Érzem, hogy bízik bennem a játékvezetői bizottság, hiszen sok kiemelt mérkőzést kapok, de számomra egyáltalán nem probléma, ha az NB II-ben vagy a Puskás–Suzuki-kupán kell fújnom. A játékvezetés hatalmas felelősség, nem lehet félvállról venni, vezessünk bármelyik osztályban. Aki pedig a legmagasabb szinten dirigál, az több mint tíz éve tesz bele rengeteg munkát, lemondást, önfegyelmet a szakmába. Az is természetes, hogy ott van az emberben a megfelelési kényszer és a bizonyítási vágy, de ez nem mehet a teljesítmény és a mérkőzés rovására. Sok fiatal kolléga ott hibázik, hogy minden pillanatban bizonyítani akarja a rátermettségét, emiatt görcsössé válik, pedig a felelősségtudat és a felszabadultság nem zárja ki egymást. A játékvezetőnek mindig szem előtt kell tartania, hogy a futball az első – ne a bíró személye vagy a játékvezetés legyen a középpontban. Nekünk a sportág érdekeit, a játék folyamatosságát és hitelességét kell szolgálnunk minden döntésünkkel.

 – Jut ideje a nyáron pihenésre?
 – Egy kevés igen, bár a nyár most sem lesz eseménytelen. Az UEFA felkérésére május 29-én a Legendák tornáján vezetek, majd június végén szeretnénk a családdal néhány napot kikapcsolódni, mert az év nagy részében sokat vagyunk távol egymástól. A világbajnokság? Természetesen figyelemmel követem, s mivel a magyar válogatott sajnos nem jutott ki, leginkább a játékvezetői csapatnak szurkolok.