Gundel-Takács tizenegyest védett, de Raemaekers a Fradi javára döntötte el a kupadöntőt

MOL MAGYAR KUPA
DÖNTŐ
FERENCVÁROSI TC–ZALAEGERSZEGI TE FC 1–0 (0–0, 0–0, 0–0) – hosszabbítás után
Budapest, Puskás Aréna, 49 858 néző. Vezette: Rúsz Márton (Buzás Balázs, Vígh-Tarsonyi Gergő)
FTC: Dibusz – Makreckis, M. Gómez, Raemaekers – Cadu (Szalai G., 79.), Kanikovszki, Zachariassen (Abu Fani, 79.), Rommens (Corbu, 91.), O'Dowda (Nagy B., 98.) – Joseph (Lisztes, 106.), Gruber (Yusuf, 63.). Vezetőedző: Robbie Keane
ZTE: Gundel-Takács – Csonka A. (David López, 91.), Akpe Victory, Várkonyi, Calderón – Kiss B. (Alfonso, 110.), Szendrei N., Amato, Skribek – Maxsuell (Lima, 63.), Joao Victor (Teixeira, 90.). Vezetőedző: Nuno Campos
Gólszerző: Raemaekers (111.)

A Puskás Arénát megrohamozták Zalából! Sőt, a szomszédos megyékből is rengetegen útra keltek, így Veszprémből, Vasból, illetve Somogyból is, s érthető volt a nagy érdeklődés, elvégre nem sűrűn játszik kupadöntőt a ZTE FC – a szombati volt csupán a harmadik alkalom (ebből egyet megnyert a csapat, mégpedig a három évvel ezelőtti, Budafok elleni finálét). Ezzel szemben a Ferencváros jóval rutinosabb ezen a téren, hiszen harminchatodszor jutott be a kupadöntőbe, és a huszonötödik győzelmére készült. A szervező (ez esetben tehát az MLSZ) azért biztos lehetett benne, szurkolói balhé aligha árnyékolja be a döntőt, ugyanis messze földön híresen jó a viszony a két tábor között. A történelmi eseményre való tekintettel (először játszott kupadöntőt egymással a két klub) a drukkerek közös szurkolói pólót készíttettek a fináléra, a legtöbben ebben vonultak a Puskás Aréna felé. Már órákkal a kezdés előtt hatalmas tömeg tartott a stadion irányába, megfért egymás mellett a két szurkolótábor, s jó volt látni, hogy sok gyerekcsapat érkezett a rangos mérkőzésre az ország minden tájáról, ők csoportosan, egyenmelegítőben közelítették meg az arénát. 

Nem sokkal a kezdés előtt a zalaegerszegi futballisták is „összeöltözve” ballagtak ki a kezdőkörbe, a legtöbben korábban nem léptek pályára a Puskás Arénához hasonló méretű létesítményben (és ilyen rangos eseményen sem), így nem volt meglepő, hogy fotózva, videózva örökítették meg pályafutásuk egyik legfontosabb pillanatát – készültek a szelfik szép számmal. A ferencvárosiaknak már nem volt ennyire idegen a nemzeti stadion légköre, az előző két kupadöntőben is érdekelve voltak, ám mindkettőt elveszítették a Paks ellenében.

Ezúttal nem akart így járni Robbie Keane, aki kisebb meglepetésre Cebrail Makreckist a három belső védő jobb oldalára helyezte, a helyén egy sorral feljebb Cadu játszott, míg elöl Gruber Zsombor és Lenny Joseph rohamozott. A ZTE FC portugál szakvezetője, Nuno Campos nem változtatott alapcsapatán, kisebb meglepetést jelentett azonban, hogy az eddig az összes kupameccsen védő Zan Mauricio helyén az első számú kapus, Gundel-Takács Bence kezdett.

Gyászszünettel kezdődött a mérkőzés, a héten 78 éves korában elhunyt, 92-szeres válogatott Fazekas Lászlóra emlékeztek a jelenlévők.

A mély csend után szinte rögtön zajos lett a stadion egerszegi fele: az első ZTE-támadás látványosra sikeredett, Joao Victor és Maxsuell Alegria révén jutott el a Fradi tizenhatosáig a csapat, ám helyzet nem lett az ígéretesnek tűnő akcióból. Ahogyan a másik oldalon Gruber Zsombor megiramodásából sem, a fradisták egyik kedvencét a korábbi zalaegerszegi csapattárs, Várkonyi Bence szerelte. A 12. percben kellett először védenie Gundel-Takács Bencének, aki magabiztosan fogta a labdát Philippe Rommens lövése után. Nem sokkal később szinte mindenki a kapuban látta a labdát, ám Lenny Joseph középre adása nyomán Akpe Victory lábáról centikkel pattant a kapufa mellé – hatalmas helyzet maradt ki, de írhatjuk azt is, némi szerencsével jól sikerült az egerszegi hátvéd blokkolása.

A Ferencváros irányított, igyekezett kihasználni elsősorban Gruber Zsombor és Lenny Joseph gyorsaságát, ám ahhoz képest, hogy a zalaegerszegiek többsége nem futballozott még ennyi szurkoló előtt, nem látszottak idegesnek – amikor náluk volt a labda, igyekeztek játszani rövid passzos játékukat, ám néhány pontatlan hosszú indítás is becsúszott. A 30. percre nagy fölénybe kerültek a fővárosiak, járatták a labdát, s várták, mikor csúszik el a védekezése a zalaiaknak, akik viszont nem tudtak labdát szerezni, ha mégis, akkor nem voltak képesek abból támadást indítani.

Az első félidőt elnézve, a Ferencváros javarészt hosszú indításokkal próbálkozott, míg a ZTE igyekezett kisebb területen passzolgatva támadni – az nem derült ki, melyik taktika a célravezető, mert negyvenöt perc elteltével egyik csapat sem tudott gólt szerezni.

Az első félidő végén ápolást kérő Skribek Alen tudta vállalni a játékot a folytatásban is, a zalaiak pedig bátran kezdték a második félidőt. Rövid passzokkal építkeztek, ám előre nem nagyon jutottak, viszont sok labdát szereztek. Joao Victor aztán mutatott valami brazilosat, finom mozdulattal csapta be Mariano Gómezt, ám középre lőtt labdájáról lemaradt a berobbanó Skribek Alen.

Igyekezett a Ferencváros, a több tízezres szurkolótábor hajtotta előre, ám a tizenhatoshoz érve rendre rossz megoldást választottak a játékosai. Óra elteltével mindkét vezetőedző a támadósorban frissített, Robbie Keane Bamidele Yusufot, Nuno Campos pedig Daniel Limát küldte pályára. A jó felépítésű nigériai támadó elfoglalta helyét Lenny Joseph mellett, s rögtön jött is a beadás felé Cadutól, ám nem ő, hanem Kristoffer Zachariassen fejelt mellé. Feljebb kapcsolt a Ferencváros, egyre többször jutott el a zalaegerszegi tizenhatoshoz, Bamidele Yusuf beállítása jó húzásnak tűnt. Kezdett felborulni a pálya, a ZTE FC alig birtokolta a labdát, ha pedig megtette, nem tudott rövid passzokkal építkezni, elöl pedig a védők szorításában nem tudták megtartani a fellőtt labdákat a játékosok. Egyre nagyobb területek nyíltak a csapatok előtt, de nem tudták kihasználni őket. Aztán Kiss Bence nagyszerűen iramodott meg, s középről, 22 méterről nem sokkal lőtt a bal felső sarok mellé. Veszélyes lövés volt, akadtak olyanok a stadionban, akik már gólt kiáltottak… A másik oldalon Gundel-Takács Bence hozta a frászt a szurkolókra, rárúgta a labdát Lenny Josephre, akiről centikkel pattant kapu mellé. A kék-fehérek kapusa aztán percekkel később ismét főszereplővé lépett elő, hatalmasat védett Callum O’Dowda fejesét követően.

Nagy helyzet már nem alakult ki, a két félidőben nem született gól, jöhetett a hosszabbítás.

A TIZENEGYES

Alig telt el néhány perc a hosszabbításból, amikor Fabricio Amato tizenhatoson belüli belépőjét Corbu Mariusszal szemben szabálytalannak ítélte Rúsz Márton játékvezető, és tizenegyest ítélt. Yusuf vállalta el a sorsdöntőnek tűnő lövést, ám a középre tartó labdát Gundel-Takács Bence lábbal kirúgta. Újabb lehetőségek adódtak a Fradi előtt, de gól nem született a hosszabbítás első félidejében.

A GYŐZTES GÓL

A másodikban már igen: a 111. percben Mohammed Abu Fani végzett el szögletet, Toon Raemaekers pedig a léc alá lőtte a labdát (érdekes, hogy Rúsz Márton játékvezető elsőre kirúgást ítélt, majd az izraeli középpályás a szöglethez futott, mire a bíró megváltoztatta az ítéletét). Az utolsó percekben nagy küzdelem folyt a pályán, de a Ferencváros őrizte az egyetlen, ám annál fontosabb gólt, az előnyt, s ennek (is) meglett az eredménye: a fővárosi zöld-fehér csapat története során 25. alkalommal nyerte meg a Magyar Kupát. 1–0

ÖSSZEFOGLALÓ

A TRÓFEAÁTADÁS

PERCRŐL PERCRE