Mindent, semmit, egyet – Deák Zsigmond jegyzete
A Magyar Kupa visszakapta a rangját – ha a válogatott népszerűségének növekedése mellett valaminek még őszintén örülök labdarúgásunk aktuális helyzetét, lokális emelkedését, közönségsikerének reneszánszát látva, akkor az ez. Bár jobban belegondolva ebben az állításban van némi csavar, hiszen az MK amolyan szinuszgörbét mutatva az 1909-es első kiírás óta nem mutatott folyamatos fejlődési ívet, nem szerzett állandó magas rangot. Előfordult, hogy elmaradt az aktuális évi sorozat, máskor meg szinte illegalitásban zajlott néhány kósza néző előtt, miközben a lebonyolítás állandó változtatása sem segítette a szakmai és szurkolói rögzülését. Érdekes párhuzam, hogy a „tömegvonzásának” erősödése két jelentős infrastrukturális fejlesztéshez köthető egyértelműen: az ötvenes években az 1953-as „születésű” Népstadion, 2019-es átadása óta pedig a Puskás Aréna kulisszái jelentették azt a pluszt, ami a döntőkre táblás házakat, több tízezer helyszíni érdeklődőt hozott.
Idén sem lesz másként: a sorozatban harmadszor finalista, 24-szeres győztes Ferencváros és a 2023-ban nyertes ZTE összecsapására mintegy ötvenezer néző várható a jegyeladások alapján. Emellé a magas színvonal és a tömény izgalom természetesen előre nehezen garantálható, legfeljebb remélhető, ám az elődöntők alapján megjósolható. Emlékezhetünk, a Fradi a bajnoki rivális Győrt, a Zalaegerszeg az NB II-ből azóta már feljutó Honvédot verte meg a lehető legkisebb különbséggel, 2–2-t követő büntetőpárbajban. A zöld-fehérek jelenleg a sikeres és a kudarcos idény határmezsgyéjén egyensúlyoznak: még megnyerhetnek mindent, vagyis a bajnokságot és a kupát, de el is veszíthetik ezeket, esetleg az egyiket kaparintják meg, a másikat nem. Az NB I-ben az ETO lépés- és pontelőnnyel vezet velük szemben, így adódik az egyszerűbbnek tűnő s időben is korábbi megoldás, az MK-diadal.
Persze miért állítjuk, hogy egyszerűbb, amikor mindkét eddigi bajnokijukon (a harmadik a jövő heti záró fordulóra marad) kikaptak az egerszegiektől? Utóbbiak a bronzért zajló versenyfutásban maradtak le kissé, úgyhogy a nemzetközi – egészen pontosan Európa-ligás – szereplést itt, a kupában kellene-lehetne biztosítaniuk. Egyszóval a motiváció adva van mindkét oldalról, a sok néző, s vele a remek hangulat szintén, már „csak” tartalommal kellene megtölteni a formát, no meg pezsgővel a patinás trófeát. A fradisták legutóbb egymás után kétszer nézhették közvetlen közelről, az aréna gyepéről a Paks játékosait ünnepelni, szerintem nem vágynak a szomorú triplázásra, inkább innának egyet a langymeleg májusi estén. Csakúgy, mint a zalai riválisok.
A bakelit varázsa – Malonyai Péter jegyzete
