Feczkó Tamás: Már új kihívások felé kacsintgatok

Két hónapja, hogy Feczkó Tamás közös megegyezéssel távozott Kispestről – nem az eredménytelenség miatt. Az edző 2024 decemberében érkezett a tizennégyszeres magyar bajnok klubhoz, s nyugodtan írhatjuk, kisebb csodát tett: az utolsó helyen vette át az együttest Laczkó Zsolttól, de remek tavaszi szereplés után a nyolcadik helyen végzett a Honvéddal. Az előző, 2025–2026-os NB II-es idény még jobban sikerült, hiszen ezüstérmet szerzett, vagyis három idény után visszajuttatta a klubot az élvonalba. Ennek ellenére a tréner hosszú távú szerződés helyett útilaput kapott a talpára, s még nem tudni, hol folytatja pályafutását.
„Nem tagadom, nehéz volt feldolgozni, hogy távoztam a Honvédtól, fájt a lelkem, hiszen nagyszerű emberekkel dolgozhattam együtt az öltözőben – mondta lapunknak Feczkó Tamás. – Sok időbe telt, de ez természetes. Azonban az élet nem áll meg, napról napra könnyebb ezzel a tudattal élni. Már az új kihívások felé kacsingatok, alig várom, hogy megtaláljon egy olyan kihívás, amiért lelkesedni tudok. Ha van cél, mindent megteszek az ügy érdekében, teljes erőbedobással dolgozom.”
Feczkó Tamás nem tétlenkedett az előző hetekben, volt tennivalója bőven.
„A családdal, a gyerekeimmel rengeteg időt töltöttem, valamint az egyik barátommal két éve alapítottuk meg a Nyír1 Talent nevű utánpótlás-nevelő klubot, amelyben hét és tizenhárom év közötti gyerekeknek tartunk edzéseket, fejlesztő gyakorlatokat, erre most sok időt szánhattam. Nagyon élveztem és feltöltődtem, jó érzés látni őket, ahogy egyről a kettőre lépnek. Kapcsolatban vagyunk a Nyíregyháza Spartacusszal, amolyan fiókcsapatként működünk, így aki kiérdemli, mehet a Szpari akadémiájára. Szerencsére nem kell vadászni a gyerekeket, jönnek maguktól, a legutóbbi toborzón is sokan voltak. Lehet mondani, hogy mi vagyunk az utolsó lépcsőfok az akadémia előtt. Augusztusig szünet van, meglátjuk, akkor még besegítek-e, vagy már lesz új csapatom… A világbajnokságot is nyomon követtem, nem szurkolói, hanem szakmai szemmel néztem a meccseket: a norvégok üde színfoltot jelentettek, az argentinok fordításai extra kategóriába tartoztak. Ezt azért is éltem meg érzelmesebben, mert emlékszem, edzőként hány alkalommal fordítottunk a hosszabbításban, s ez mekkora eufóriát jelent az öltözőben, micsoda élmények ezek, s mennyi munka van mögötte. A hét végén kezdődnek a bajnokságok idehaza, biztosan több stadionban is feltűnök, sok embert ismerek, szeretem a helyszínen megnézni a mérkőzéseket – és amúgy is szeretek naprakész lenni.”








