A Paks kapusát, Gyetván Márkot egy nagy védés pörgeti bele a mérkőzésbe
NEGYEDIK NEKIFUTÁSRA sikerült: szombaton a Paksi FC 1–0-ra nyert a Kisvárda Master Good vendégeként, így első idegenbeli győzelmét aratta az évadban bajnokin. Az első próbálkozása alkalmából erre esélye sem volt, simán kapott ki 5–2-re Zalaegerszegen a ZTE-től, majd úgy maradt pont nélkül a Puskás Akadémia ellen – 3–2-es vereség lett a vége –, hogy a helyzetek alapján bőven volt lehetősége a győzelem megszerzésére is. Nyíregyházán közel járt az első sikerhez, ám a házigazdát erősítő Jean Florent Batoum a 88. perben 1–1-re mentette a párharcot, Kisvárdán viszont megtört a jég, nem utolsósorban Gyetván Márknak köszönhetően, aki először kapott lehetőséget az idényben Bognár György vezetőedzőtől.
„A mérkőzés előtti napon derült ki, hogy lehetőséget kapok Kisvárdán, talán mondanom sem kell, örültem naki és persze annak is, hogy élni tudtam vele – mondta csapata keddi edzése után Gyetván Márk. – Nem ez volt a legjobb meccsünk, végig érezni lehetett, jó eséllyel egyetlen gól dönthet – szerencsére azt az egyet mi szereztük. Nekem mindig plusz önbizalmat ad, amikor a találkozó elején van egy jó védésem, így amikor az elején sikerült hárítanom Lippai Tibor fejesét, az belepörgetett a meccsbe. Utána sokáig nem volt veszélyesebb lehetősége az ellenfelünknek, ilyenkor leginkább az előrevágott labdáknál, a szögleteknél kellett figyelnem, a második valamirevaló hazai helyzetnél pedig az volt fontos, hogy közel kerüljek a támadóhoz, és minél nagyobb szöget zárjak. Láttam Toniszlav Jordanov lábtartásából, hogy nem elgurítani akarja a labdát, hanem alábökni, így a kezemmel bele sikerült belekapnom és szögletre mentettem. A futballunkban mindig benne van, hogy lesz lehetőségünk a gólszerzésre, Hahn János meg is szerezhette volna a vezetést, és bár akkor még nem jött össze, később Lenzsér Bence szép lövésével már igen, és fontos három pontot szereztünk.”
A paksiak 21 esztendős kapusáról érdemes tudni, hogy nem volt még tizenhét, amikor a Honvéd második csapatában bemutatkozott az NB III-ban, nem sokkal a tizenkilencedik születésnapja után pedig már az NB II-ben pályára léphetett – ugyancsak kispesti szerelésben. Másfél évvel ezelőtt, 2025 februárjában igazolt Paksra, abban a szezonban csak a harmadik vonalban szereplő csapatban jutott szóhoz, majd 2026. március 20-án emlékezetes naphoz érkezett a pályafutásában: a Hidegkuti Nándor Stadionban, az MTK Budapest elleni 2–0-s bajnokin először állhatott az NB I-ben kapuban.
„Tizenhat múltam, amikor Simon Miklós a Dabas elleni három nullás mérkőzés hajrájában pályára küldött, akkor mutatkoztam be az NB III-ban, és Csertői Aurél volt a Honvéd edzője, amikor a Gyirmót elleni kettő kettes találkozón először védtem az NB II-ben. Természetesen az első élvonalbeli bajnoki is szép emlék, ám nem csak a bemutatkozás miatt. Hosszú idő után nyertünk ismét a bajnokságban, ráadásul kapott gól nélkül vertük meg az MTK-t, és nekem is akadt néhány jó védésem. Hogy kapusként mennyire nehéz elfogadni, a Paks nemcsak sok gólt szerez, de sokat is kap? A játékunk egyik fő jellemzője, hogy próbáljuk intenzíven letámadni az ellenfelet, labdát akarunk szerezni lehetőleg már a kapuja közelében, de ez lehetőséget kínál a riválisnak is. Nyilván nem mindegy, mekkorát és mennyit, törekedni kell rá, hogy minél kisebbet és kevesebbet. Egyébként belülről érzi az ember már az első tíz perc után, mennyi lehetőség adódhat az ellenfél előtt. Ha egységesek vagyunk és kisegítjük egymást, rendre jól jövünk ki a párharcokból. Nyolc forduló után talán még korai arról beszélni, milyen idényünk lehet, mindenesetre a válogatott szünet után két hazai bajnoki következik, előbb az MTK, majd az ETO ellen. Bízom benne, hogy a folytatásban is lesz lehetőségem védeni, és abban is, lesz annyi pontunk a bajnokság végén, amennyivel versenyben lehetünk a dobogóért.”
