Elégedett semlegesek – Deák Zsigmond jegyzete
SZERINTEM NEM ÉL A FÖLDÖN olyan magyar futballszurkoló, aki teljesen érzelemmentesen lenne képes figyelni az éppen aktuális Ferencváros–Újpest derbit, mert vagy az egyik, vagy a másik csapathoz húz a szíve, esetleg egy harmadik híveként vannak lelki „érdekei”. Ám ha mégis elképzeljük ezt a nagybetűs Semleges Drukkert (esetleg egy hozzánk vetődő, előzetes emócióktól mentes, focikedvelő marslakót), akkor ő kizárólag racionális, sportszakmai szempontból bizonyára elismeréssel csettintett, hogy hosszú idő után végre tényleg rangadót vívott egymással a két patinás fővárosi klub. A vasárnapi összecsapás tétje ugyanis nem volt más, mint az, hogy amelyik csapat győz, a bajnoki tabella élére áll. A közelmúltban főképp a liláknál hibádzott ez a fajta minőség, no annyira nem, mint amennyit a felek egymás közötti mérlege, a több mint egy évtizedes, 33 mérkőzésen át tartó ferencvárosi veretlenség (avagy újpesti nyeretlenség – nézőpont kérdése) mutat.
A külsőségekkel ezúttal sem volt gond, szokás szerint telt ház, több mint húszezer helyszíni néző és remek hangulat fogadta a küzdőket az Üllői úton. Ráadás különlegesség gyanánt, Budapest remek adottságait kihasználva, sokan a vendégszurkolók közül a Dunán hajóval úsztattak le a negyediktől a kilencedik kerületig. De hosszú idő után úszhatnak-e újra boldogságban? – ez volt a kérdés. Nos, nem ennek a jegyében kezdődött a meccs, hiszen viszonylag kiegyenlített mezőnyjáték után az FTC hamar megszerezte a vezetést, Szappanos Yusuf fejére tenyerelt egy beadást, aki rábólintott az 1–0-ra. Aztán Osváth ívelését követően Zachariassen a 2–0-ra, de hogy ne csak az ennél a párosításnál mostanában megszokott zöld-fehér „bólogatásról” szóljon a mérkőzés, arról Dibusz és a hazai védelem váratlan bizonytalankodása után Stronati gondoskodott még a szünet előtt. Az elképzelt Semleges Drukker (vagy marslakó) pedig nyugtázhatta, maradt még izgalom a második félidőre.
Olyannyira, hogy az Újpest előbb feltérdelt, majd felállt a gyepről, Matko révén egyenlített (előtte a les millimétereken múlhatott), sőt egy óra elteltével átvette a kezdeményezést. Lehet, hogy a csütörtöki győri meccs és a kevésbé forgatott ferencvárosi keret folyamatos játéklehetőséget kapó tagjainak terhelése fáradtságot okozott? Noha a Fradi ezt cáfolandó visszavette az irányítást részben a frissebb cserék révén, s több ziccert is kidolgozott, további gólt nem szerzett, így döntetlennel zárult az idény első derbije. A Semleges Drukker (vagy marslakó) elégedett lehet, a fradisták és az újpestiek közül talán még az utóbbiak is, de leginkább a két csapat előtt maradó közvetlen riválisok. Az viszont még mindig kérdés, hogy az immár 34 mérkőzést számláló veretlenségi-nyeretlenségi sorozat mikor ér véget, mert már olyan hosszú, hogy a Marsról is látszik.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!
