Nem zavarta meg a Ferencvárost Borbély kemény győri fogadtatása, simán megverte a címvédőt
LABDARÚGÓ NB I
A 3. FORDULÓBÓL ELHALASZTOTT MÉRKŐZÉS
ETO FC–FERENCVÁROSI TC 0–3 (0–1)
Győr, ETO Stadion, 8703 néző. Vezette: Csonka Bence (Berényi Ákos, Rózsa Dávid)
ETO: Petrás – Urblík N., L. Balogun, Krpics – Bíró B. (Selyem, a szünetben), Szép, Agba (Décsy, 75.), Stefulj – Djukanovics (Bennette, 64.), Gavrics (Kulenovic, 75.) – Njie (Huszár M., 75.). Vezetőedző: Efraín Juárez
FTC: Dibusz – Nagy O., Raemaekers, M. Gómez, Cadu – Nagy Á., Corbu (N. Keita, 63.) – Yusuf (Varga Z., 81.), Zachariassen (Levi, 81.), Arzani (Birmancsevics, 70.) – Bagi (Lisztes, 63.). Vezetőedző: Borbély Balázs
Gólszerző: Bagi (27.), M. Gómez (70.), Lisztes (72.)
Sárga lap: Szép (31.), Huszár M. (79.), ill. Corbu (49.)
ÖSSZEFOGLALÓ
Az egyik szempontból olyan ez, mint egy mexikói szappanopera. Hűtlenség, cserbenhagyás, fagyos távozás, bosszú. A másik oldalról pedig racionális választás, tervezhetőség, előrelépés, bizonyítási vágy.
Borbély Balázs júniusi döntését ennyire másképpen értékelték a győri és a ferencvárosi drukkerek. A felvidéki szakember az ETO-t hagyta ott hirtelen a fővárosiak hívó szavára azok után, hogy első idényében, másfél hónapos munkájával feljuttatta a csapatot az élvonalba, a másodikban a nemzetközi porondra vezette, a harmadikban pedig meg sem állt a bajnoki címig.
Aztán alighogy nyakába akasztották az ünneplő győri drukkerek előtt az aranyérmet, kisvártatva aláírt az általa legyőzött, legnagyobb riválisnak számító Ferencvároshoz, amitől az ETO-drukkerek legalább úgy kezdtek el émelyegni és szitkozódni, mint amikor a zseniális portugál szélső, Luís Figo 2000-ben az FC Barcelonától a Real Madridba igazolt. Szerencsére most attól nem kellett tartani, hogy a hazai drukkerek disznófejet dobnak a volt mester felé a pályára…
Borbély Balázs döntésének háttere azóta sem teljesen világos. Természetesen fontos tényező lehetett, hogy már dolgozott a IX. kerületben, és jó barátja Hajnal Tamás, az FTC sportigazgatója. Az is biztos, hogy mindkét klubnál vázoltak elé koncepciót. Borbély Budapestre költözött, azóta az ETO a mexikói Efraín Juárez vezetőedzővel a fedélzeten új együttes építésébe kezdett, az előző idény alapcsapatából a legkapósabbak már külföldön futballoznak, a győriek pedig folyamatosan töltik fel keretüket, még csütörtökön is jelentettek be új érkezőt.
Az FTC viszont jóval óvatosabban mozgolódott a piacon, a csapat gerince együtt maradt, és ez meg is látszott a teljesítményén, hiszen parádés meneteléssel jutott az Európa-liga főtáblájára. Egyáltalán nem lenne meglepő, ha Borbély Balázsnak az állandóság erős hívó szó lett volna döntésénél.
Tény, ha ránézett volt klubja csütörtöki kezdőcsapatára, azt konstatálta, hogy majdnem a fele vagy újonnan érkezett Győrbe, vagy kölcsönből jött vissza. És persze azt is tapasztalhatta, milyen visszatérni úgy az ETO Stadionba, hogy nem hősként ünnepli a tömeg többsége, hanem szidja, mint a bokrot. Hiába, időnként nehéz az edzők élete.
Persze amikor ilyen hangulatban az általa vezetett csapat gólt szerez, nem számít külső körülmény. Akkor árulózhatják, szidhatják a családtagjait, pénzéhesnek titulálhatják, abban a pillanatban nincs más, csak az őszinte öröm. Borbély Balázs a 27. percben élhette át mindezt, amikor Bagi Ádám Daniel Arzani pazar beadását követően a kapuba fejelte a labdát. A 19 éves támadónak ez volt a negyedik találata az idényben – nem éppen apró betűs rész, hogy az első hármat a másodosztályban listavezető Soroksár együttesében szerezte.
Az FTC szakvezetője remek érzékkel húzta be az ifjú játékost Lenny Joseph helyére, az ő gólja jelentette a különbséget az első félidőben. A Ferencváros valamivel jobban futballozott, az ETO nagyon visszafogott volt, megpróbált Nfansu Njie gyorsaságára alapozni, de egyébként azért voltak elégedetlenek a hazai drukkerek, mert ha nyílt is esetleg terület gyors ellentámadást vezetni, a játékosok nem vállalták a labdavezetéseket, inkább visszavették, körbejáratták. A ferencvárosiak türelmesek voltak, szabad- és szögletrúgásokat harcoltak ki, és lényegében az egyetlen ziccerüket kihasználták. Az teljesen egyértelműnek tűnt, melyik együttes elképzelései érvényesülnek inkább, a győrieknek változtatniuk kellett a második félidőre, hogy pontot vagy pontokat szerezzenek.
A fordulat azonban nem érkezett.
Ha lehet, a vendégek még többet állomásoztak a győriek térfelén, a házigazdák kontráiban egy kivétellel nem volt túl sok veszély. Akciók és pontrúgások után is jöttek a beadások az ETO kapuja elé, amelyet egy darabig jól védekeztek le a hazaiak, de gólhátrányban sokkal inkább támadni, veszélyeztetni kellett volna. Borbély Balázsnak az is könnyítette a helyzetét, hogy valódi minőséget tudott pályára dobni a kispadról, a csereként beszálló Naby Keita a 67. percben első labdaérintesei közül az egyikből hatalmas felső kapufát lőtt, a játék képe alapján itt el is dőlhetett volna a mérkőzés.
Aztán erre sem kellett sokat várni, három perccel később Mariano Gómez a kapuba bólintott egy jobb oldali szöglet után, majd szinte azonnal az egyre jobb formába lendülő, szintén a padról beszálló Lisztes Krisztián bolondította meg a védőket és lőtte ki a rövid sarkot.
A nyolcvanas évek győri aranycsapatának legendás mestere, Verebes József gyakran mesélte, hogy amikor a mérkőzés hajrájában csapódtak mögötte az ülések, akkor beszólt Szentes Lázáréknak, hogy rúgjanak még egy-két gólt. Nos, most nem ebből az okból indultak haza korábban a hazai drukkerek, sokkal inkább azért, mert reménytelennek látták a helyzetet. A hosszabbításban ráadásul az új szerzemény, Kulenovic még egy büntetőt is kihagyott.
Az FTC nagyon magabiztosan, azt is mondhatni, simán nyert a bajnok otthonában, Borbély Balázs furcsa estéje számára hepienddel ért véget, a szakember csapata pedig hétről hétre egyre egységesebbnek, hatékonyabbnak tűnik. Az ETO-ban Efraín Juáreznek meg kell találnia a keretében az új Vitális Milánt, vagy Nadir Benbualit, mert egyelőre nem látni, ki veheti a hátára a győrieket a nehéz helyzetekben, mérkőzéseken. 0–3
