Nála szívből jön: mindörökké Fradi! – interjú a 75 esztendős Mucha Józseffel

– Tavaly rossz hírek érkeztek önről, de aztán szerencsére felgyógyult. Mi történt?
– Vérmérgezést kaptam, az ízületeim és a jobb szemem megsínylette, életveszélyben is voltam, de az Uzsoki úti kórház orvosai megmentettek.

– Rendszeresen ott van a Fradi-meccseken a lelátón. Milyen ez a csapat?
– Néha még idegenbe is követem a fiúkat, utazom a Milan elleni találkozóra is. Hogy milyen az együttes? Nos, Borbély Balázs személyében magyar edző került hozzánk, aki Győrben már bizonyított. Kiváló tréner!

– A Groupama Arénában el-elgondolkodik, hogy valaha ön is itt lett fradista?
– Hát persze! Én még öltöztem a régi stadion fatribünjei alatt, aztán játszottam az Albert-stadionban. A mostani nagy parkoló helyén egykor a salakoson, aztán a hátsó füvesen edzettünk. Más világ van, de mindörökké Fradi!

– A ferencvárosi évek kezdetén Dorogról zötyögött át Esztergomba, onnan utazott Budapestre, és visszafelé nemegyszer állnia kellett a buszon. Felvetődött önben, hogy valaha válogatott lesz?
– Úgy álltam hozzá. Abban a Fradiban Novák Dezsőtől Albert Flóriig szinte mindenki játszott a nemzeti együttesben. Nem lehetett más a célom! Mindig hatott rám a nagyok példája, már Dorogon, a harmadik vonalban is: Ilku Pista védett, a mezőnyben Fellegi István, Csóri László rúgta a labdát, Prohászka János volt az edző. Remek iskola volt.

– A Ferencvárosba igazolt, noha gyerekként az MTK-nak szurkolt…
– Azért szimpatizáltam a kék-fehérekkel, mert a barátaim között akadt Honvéd-, Fradi- vagy éppen Újpest-szurkoló. Az MTK-t elsősorban Sándor Csikar játéka miatt választottam. A zöld-fehérek mérkőzései mellett nagyon sokáig kijártam a Hungária körútra is.

– Játszott balszélsőt, balfedezetet, bal oldali középpályást. Melyik a kedvenc posztja?
– Bálint László mellett voltam beállós is, Juhász István oldalán a négy–kettő–négyes hadrendben balfedezet, aztán csatár, Szőke István, Branikovits László, Albert Flórián mellett balszélső, de a Nyilasi Tibor, Ebedli Zoltán fémjelezte sorban klasszikus középpályásként is pályára léptem.

– Futott a szekér, de 1978-ban Friedmanszky Zoltán edzőnél kegyvesztett lett…
– Olyannyira, hogy kikerültem a keretből. Nem bízott bennem, borzasztó másfél éves időszak volt. Az bántott, hogy nem kaptam lehetőséget. Szerencsére Novák Dezsőnél igen. Hangsúlyozom, nem a mezt adta oda, hanem sanszot, én pedig éltem vele. A Fradiban ez volt az egyetlen hullámvölgyem, ráadásul a fiam még csak cseperedett, anyagilag sem álltunk jól. Már úgy volt, hogy eligazolok, de amikor meghallottam, hogy érkezik Dezső, adtam magamnak időt.

– Miért éppen a Waregemhez igazolt légiósnak? Nem akadt jobb csapat Belgiumban?
– Kezdjük azzal, hogy menedzser nélkül vágtam bele. Popovics Sándor volt a csapat edzője, aki hazajött egy kettős rangadóra, hogy a kiszemeltjét megnézze, majd úgy távozott, hogy én kellek neki. Bálint Laci, Fazekas Laci, Müller Sanyi, tehát az első fecskék kitaposták Belgiumban az utat. A magyarok olcsók is voltak, plusz kicsivel jobbak, mint a belgák, tehát kellettünk. Más kérdés, hogy a Waregem nem volt egy acélos klub, állandóan a kiesés ellen harcoltunk.

– Az 1981-ben két vb-selejtezőn pályára lépett, Mészöly Kálmán mégsem vitte ki a spanyolországi világbajnokságra…
– Na, a Friedmanszky-korszak után ez a másik szívfájdalmam! Ha nem is kezdőként, de helyem lett volna az együttesben. Ráadásul tudtuk, Belgium az egyik csoportellenfél, ismertem azért elég jól. A Waregemből rajtam kívül kint voltak a Millecamps fivérek, Luc és Marc. Sokat jelentett volna a világbajnoki részvétel…

– Edzőként dolgozott Vincze Géza, Nyilasi Tibor, Novák Dezső és Marijan Vlak mellett. Az ön irányításával az FTC az Üllői úton három egyre megverte az Olympiakoszt, a visszavágón azonban már Varga Zoltán ült a kispadon. Aztán 1999-ben megadatott a lehetőség, ám…
– …csapat nem volt. Szabics Imre, Lendvai Miklós távozott, úgyhogy mégsem adatott meg, hogy megfelelő állománnyal nagyot alkossak. Több volt benne, de az élet így hozta.

– Miként összegezné a hetvenöt évét?
– Sajnos ötven után nagyon gyorsan telik, sokan nem élnek már a játszótársak közül, ez megdöbbentő. Másrészt az is igaz, nem érzem a koromat.

Emlékezetes meccsek

1970. szeptember 29. Ferencváros–Liverpool 1:1 (0:0) EVK, 1. forduló,, Népstadion, 25 ezer néző. V: Horstmann (NSZK-beli) G: Mucha (48.), Hughes (65.) Népsport: „Szünet után Mucha hasznos csapatjátékosnak bizonyult.” Mucha József: „Fiatalon világsztároknak rúgtam gólt, büszke voltam.”   1971. december 8. Ferencváros–Eintracht Braunschweig 5:2 (2:0) UEFA-kupa, 3. forduló, , Népstadion, 20 ezer néző. V: Kamber (svájci) G: Juhász (4.), Bálint (37., 52.), Branikovits (58., 80.), ill. Bründl (73.), Erler (88.) Népsport: „Jól játszott Mucha is.” M. J.: „A jobbhátvédet annyiszor megforgattam, hogy elszédült…”   1973. március 4. Ferencváros–Diósgyőr 4:1 (2:0) NB I, Diósgyőr, 15 ezer néző. V: Somlai G: Mucha (30., 50., 83.), Branikovits (34.), ill. Horváth (74.) Népsport: „Muchát három remek gólja dicséri.” (8-as osztályzat) M. J.: „Nem minden nap szerez az ember három gólt, Diósgyőrben pedig pláne nem!”   1974. október 30. Wales–Magyarország 2–0 (0–0) Eb-selejtező, Cardiff, Ninian Park, 15 ezer néző. V: Garrido (portugál) G: Griffiths (57.), Toshak (87.) A Népsport egyénileg nem értékelt, Mucha József öt társával együtt 5-ös osztályzatot kapott. M. J.: „Első mérkőzésem a legjobbak között, sohasem felejtem el! A gólszerző John Toshakkel birkóztam…” 1975. április 23. Crvena zvezda–Ferencváros 2–2 (1–0) KEK, elődöntő, visszavágó, Belgrád, Marakana Stadion, 110 ezer néző. V: Eschweiler (NSZK-beli) G: Kéri (50.), Filipovics (77.), ill. Pusztai (6.), Megyesi (83. – 11-esből) K: Bálint (70.) Népsport: „Mucha is jól látta el védőfeladatát.” M. J.: „Amikor kint Megyesi Pista kiegyenlített, tudtam, csak mi juthatunk a döntőbe.” 1975. április 26. Ferencváros–Pécs 1–0 (0–0) NB I, , Üllői út 12 000 néző. V: Szávó G: Mucha (58.) Népsport: „Ügyes góljával döntő érdemeket szerzett a győzelemben.” M. J.: „Külön öröm, hogy az én gólommal nyertünk.