Plamen Andreev: lusta csatárból lett jó kapus

– Igaz, hogy tizenhárom éves koráig csatárként futballozott az alacsonyabb osztályú Sztrelcsában, aztán egyszer csak kapus lett?
– Tényleg így volt – válaszolta lapunknak Plamen Andreev, a DVSC 21 éves bolgár kapusa, aki a nyáron a holland Feyenoordtól igazolt a Lokihoz. – Édesanyám javasolta az edzőmnek, hogy állítson a kapuba, mert nem szerettem futni, meglehetősen lusta gyerek voltam. Őszintén szólva nem voltam jó csatár vagy hatékony befejező, csakhogy amint beálltam a kapuba, kiderült, van érzékem hozzá: ösztönösen jól mozogtam és helyezkedtem, ami ilyen előzmények után ritkaság.

– Nem sokkal később a Levszki Szófiához került, tizenhét éves korára Bulgária első számú klubjának csapatkapitánya lett. Hová lett a lusta kisfiú?
– Tizennégy évesen kerültem a Levszkihez, az U15-ösökkel bajnok lettem, az U16-ból kerültem a felnőttekhez. Gyorsan vettem az akadályokat, ám ehhez át kellett alakítanom a gondolkodásomat, a szokásaimat. Összeszedettebb lettem, miután elhatároztam, hogy mindenáron profi futballista akarok lenni. Visszahúzódó alkat voltam, de a személyiségem változásával egy-kettőre az öltöző kedvelt figurája lettem.

– Hogyan viselte a terhet, ami egy ilyen patinás egyesületnél a szemtelenül fiatal kapus vállára nehezedik?
– Amikor felvittek az első csapathoz, a klub történetének talán legnehezebb időszakát élte, óriási adósságot halmozott fel, a fanatikusok próbálták megmenteni. A bajnoki címekhez szokott szurkolók nehezen viselték, hogy a hatodik-kilencedik hely között liftezünk, nyilvánvalóan eredményt akartak. A családom és az edzőim segítségével tanultam meg kezelni a nyomást, sőt szeretem is, kihozza belőlem a legtöbbet.
 

– Volt olyan időszak, amikor nehezen birkózott meg az elvárásokkal?
– Emlékszem, egymás után három fontos meccsen hibáztam: a CSZKA Szófia, a Ludogorec, majd az U21-es válogatottban Németország ellen. Mind a három mérkőzést elveszítettük, rengeteg negatív üzenetet kaptam, a szurkolók és a sajtó is belém állt. Ekkor kezdtem sportpszichológussal dolgozni, aki sokat segített. Addig minden találkozót élet-halál kérdésként éltem meg, ő viszont megérttette velem, hogy a meccs a futballista életének természetes része, élvezni kell. Célba ért az üzenet, jobban is védtem.

– Olyannyira, hogy nyolcvankilenc tétmérkőzésből ötvenkettőn nem kapott gólt.
– Ez a társaim érdeme is, gyakran helyzetig sem jutott az ellenfél. Rengeteget köszönhetek Sztanimir Sztoilovnak, aki a Levszkinél volt a vezetőedzőm – őt tartom pályafutásom legfontosabb szereplőjének. Tizenhat évesen lehetőséget adott a felnőtteknél, meglátott bennem valamit, amit mások nem. Eleinte sokat rontottam, de ő hitt bennem. Büszke vagyok arra, hogy mindössze tizenhét esztendősen részese lehettem a Levszki kupagyőzelmének, amivel tizenhét év várakozásának vetettünk véget.

– 2024 nyarán a Feyenoordhoz igazolása hatalmas előrelépésnek tűnt, mégsem úgy alakult a karrierje, ahogyan elképzelte. Mi történt?
– A Feyenoord kapusedzője személyesen keresett fel Bulgáriában, hogy megismerjen. Úgy volt, a holland klub eladja a második számú kapusát, akinek a helyébe léphetek, csakhogy az átigazolása az orvosi vizsgálaton meghiúsult, így ő maradt, én pedig harmadik lettem a sorban – nem erre számítottam, de a Feyenoordnak nem mondhattam nemet. Fontos játékos akartam lenni, nem sikerült.

– Igaz, hogy egy év elteltével Robin van Persie vezetőedző javasolta, a fejlődése érdekében keressen új csapatot?
– Egyenes és korrekt beszélgetést folytattunk. Elmondta, hogy tapasztalt kapusai vannak, akikben bízik, ezért a fejlődésem szempontjából jobb, ha másik klubot keresek. Így kerültem kölcsönben a spanyol másodosztályú Santanderbe. Nehéz volt elfogadni, hogy a sikeres első évek után alig játszom, de szükségem volt erre a megtorpanásra, mert így megértettem, nem jöhet mindig minden könnyen.

– A santanderi és a poznani kölcsönjátéka sem hozott áttörést. Mit adott mégis ez a két állomás?
– Egyik klubnál sem védtem rendszeresen. Kevés meccsen játszottam, ugyanakkor rengeteget tanultam. A holland után két újabb kapusképzési módszert ismertem meg, máig hasznosítom őket. Otthon gyakran panaszkodtam a páromnak, hogy nem kapok lehetőséget, mígnem rájöttem, magamba kell néznem – lehet, hogy nem dolgozom eleget, vagy a másik kapus egyszerűen jobb nálam, ezért még keményebben kell küzdenem.

– Hogyan került Magyarországra, s miért éppen a DVSC-hez?
– A menedzsereimen keresztül keresett meg a Debrecen, majd Bogdán Ádám sportigazgatóval és Gert Remmel vezetőedzővel is leültem egyeztetni. A beszélgetések során pontosan azt éreztem, ami az előző két évben hiányzott: bizalmat. A Loki múltja, az elmúlt két évtized trófeái meggyőztek, itt akarok harcolni a helyemért. A korábbi klubjaim közül egyedül a Feyenoordnál találkoztam hasonló körülményekkel. Meg kell hagyni, a debreceni edzőközpont és a stadion európai szinten is kiváló.

– Jól érzi magát a klubnál?
– Még szép! Nehéz szavakkal leírni, milyen sokat jelent, hogy rendszeresen játszom, az edzések ugyanis sohasem pótolhatják a mérkőzések szenvedélyét. Szeretem a várost, pozitív a hangulat, jó közösség alakult ki.

– Gert Remmel adatközpontú szemlélete a kapusoknál is tetten érhető?
– Persze, a kapusedzőkkel minden meccset elemzünk. Az adatok nem hazudnak, érdemes odafigyelni rájuk: rávilágítanak, miben kell előrelépnünk. Magammal szemben kritikus vagyok, úgyhogy ami a teljesítményemet illeti, elfogadhatónak tartom, de több területen javulnom kell.

– És a csapat teljesítményét hogyan látja?
– A helyezésünkkel senki sem elégedett, meg akarunk indulni fölfelé. Extrém stílus jellemez minket, intenzív futballt játszunk, az egész pályán emberfogást alkalmazunk, védekezéskor is az a célunk, hogy minél magasabban labdát szerezzünk, majd rögtön támadjunk. Ennek az elsajátításához időre van szükség.

– Három évre írt alá Debrecenben – milyen célokat tűzött maga elé?
– Szeretnék az első három helyért küzdeni a csapattal és tovább fejlődni. A bolgár felnőttválogatottba is szeretnék bekerülni, ugyanakkor a kapusposzton rendkívül erős a verseny. Bízom benne, hogy ha rendszeresen és jól védek, megkapom a lehetőséget.

– Ajánlólevélnek nem rossz, ha valaki jól teljesít a Ferencváros otthonában...
– Jól ismerem a Fradit a Ludogorec elleni nemzetközi mérkőzéseiről, sokat láttam játszani. Az európai eredményei önmagukért beszélnek, de győzni megyünk Budapestre. Szeretem a jó hangulatú stadionokat és a jó pályákat, futballistaként ennél többet nem is kívánhatnék. Várom a mérkőzést, de számomra ez is ugyanolyan meccs lesz, mint a többi.

A Ferencváros viszonylag bő kerettel dolgozta végig a válogatott szünetet, amelyben 4–0-ra legyőzte a Soroksárt tesztmeccsen a Népligetben. Szombaton a Groupama Arénában a DVSC ellen bizonyíthatja, hogy hasznosan telt a felkészülés az idény folytatására. „Szerintem mindenkinek hiányzik már a tétmeccs, hosszú volt a szünet – idézi a fradi.hu Leandro de Almeida másodedzőt. – A kapott pihenő  jót tett a csapatnak és a stábnak is, nyár óta meccsről meccsre esünk be, kellett ez a kis felfrissülés. A szünetben volt idő és lehetőség a hibákat kijavítani, illetve ami jól működött, azt is tudtuk tökéletesíteni. A folytatásban sorra jönnek a mérkőzések, ebben a hónapban három különböző sorozatban lépünk pályára. Aki a Fradiban van, tudja, hogy ezzel jár itt futballozni. Az elmúlt napokban már a Debrecenre fókuszáltunk, tudjuk, hogy nehéz feladat vár ránk, de csakis a három pont megszerzése a cél. A DVSC intenzív játékra képes, sok mozgás jellemzi, több gyors játékosa van elöl, akik rengeteget futnak labda nélkül. Dzsudzsák Balázs a csapat esze, rajta keresztül megy minden támadás, a társai őt keresik, ha nála van a labda, mindenki indul. A Debrecen pontrúgásból is veszélyes, de felkészülten várjuk a bajnokit.”

LABDARÚGÓ NB I
9. FORDULÓ
Október 10., szombat
14.45: Vasas FC–Kisvárda Master Good (Tv: M4 Sport+)
17.00: Ferencvárosi TC–Debreceni VSC (Tv: M4 Sport)
19.30: Paksi FC–MTK Budapest (Tv: M4 Sport)
Október 11., vasárnap
14.45: Zalaegerszegi TE FC–Nyíregyháza Spartacus FC (Tv: M4 Sport+)
16.45: Kispest-Honvéd FC–Újpest FC (Tv: M4 Sport)
19.00: ETO FC–Puskás Akadémia FC (Tv: M4 Sport)