„Az őszi szereplésünkért a felelősségünk közös – kezdte az ügyvezető a klub hivatalos oldalán. – A szezon előtt a költségmegtakarítást, a keretszűkítést mi, vezetők határoztuk meg, hiszen minden fillérre szükségünk volt és van a stadionfejlesztéshez. Ugyanakkor mondhatom, amit a futball szempontjából elterveztünk, abból semmi sem valósult meg! Ez a csapat óriásit bukott, és a szakmai munka is elégtelenre vizsgázott, miközben minden feltétel adva volt!
Hiba volt elhinnünk, hogy a vezérnek szánt szolnoki játékosok, B. Tóth Balázs, Mile Krisztián, Pintér László alkalmasak a feladatra, az NB I-ből, Paksról igazolt Bohner Roland, Nagy István, Tamási Gábor, Vári Barnabás négyes motiválatlanul, csalódottan, leketyegve érkezett, és tulajdonképpen semmilyen erősítést nem jelentett. Nagy reményeket fűztünk a szolnoki nevelésű játékosok (Kállai István, Lengyel Béla, Rokszin Ádám, Tisza Kálmán) rendszeres szerepeltetéséhez, de kiderült, ők még nem alkalmasak a folyamatos, kimagasló teljesítményre. Ráadásul azon futballistáinknak, akik az ezüstérmes csapat meghatározó tagjai voltak, azok teljesítménye is értékelhetetlen volt az elmúlt fél esztendőben.
Persze, álmainkban sem gondoltuk volna, hogy szinte az egész szezonban hét-nyolc sérültünk lesz. Ennyi hiányzót egy nálunk sokkal jobb csapat sem bír el. Ezzel együtt a játékosok felelőssége mellett sem mehetünk el: a tavaszi kezdő tizenegyből csupán Mundi Roland és Papp Szilárd távozott, azaz a mag megmaradt. Ha akkor képesek voltak felkapaszkodni a dobogóra, most nem kulloghatnának szégyenszemre a mezőny végén.
Éppen ezért a télen új csapatot kell építenünk, öt-hat erősítést jelentő labdarúgó érkezhet. Sőt, ha úgy alakul, felrúgva az eddigi elveinket akár idegenlégióst is igazolunk. Ugyanakkor három-négy futbalistától biztosan elköszönünk. A Bontovics Ferenc, Lódi László edzőpáros megbízatása a szerdai Ligakupa-meccsel megszűnt, december 20-ig egy nagy tekintélyű, tapasztalt szakvezetőt szeretnénk szerződtetni.”
A Kecskeméti TE legyőzte, és megelőzte a Karcagot
