Nem fenyegette veszély az MTK és a Kisvárda feljutását; megúszta a szégyent a ZTE

KÖNNYEDÉN FELJUTOTT AZ MTK ÉS A KISVÁRDA

Ahogy az várható volt, semmi sem fenyegette az MTK Budapest bajnoki címét, sőt, a kék-fehérek már fordulókkal a zárás előtt bebiztosították a bajnoki címüket is. Az MTK sikere teljesen megérdemelt – Feczkó Tamás vezetőedzőnek tavasszal hónapokon át rengeteg sérült pótlását kellett megoldania, de ez is gond nélkül sikerült. A kék-fehérek szerezték a legtöbb gólt (88), és ők adják az egyik gólkirályt is a 22 találatot szerző Lencse László személyében. Az összképet picit az rontja el, hogy az utolsó meccsükön elveszítették a hazai veretlenségüket. A csapatból Bori Gábor és Vass Patrik már négyszeres NB II-es bajnoknak mondhatja magát (plusz Bori tíz évvel ezelőtt az NB I-ben is első lett a kék-fehérek tagjaként), míg Balogh Béla immár háromszoros NB II-es bajnok.

A mérsékeltebb tavaszi szereplés is belefért a Kisvárdának, amelynek feljutását senki sem akadályozta igazán, így a szabolcsi városban a nyártól először lesz élvonalbeli együttes. A várdaiak büszkék lehetnek arra, hogy oda-vissza megverték az MTK-t, sőt egyedüliként ők győzték le saját pályáján. A csapat a mezőnyben a második legtöbb gólt szerezte (70) és holtversenyben a második legkevesebbet kapta (40), valamint a legkevesebbszer (7) veszített. Érdekesség, hogy Heffler Norbert sorozatban harmadszor jutott fel aktuális alakulatával az NB I-be – most a Kisvárdával, egy évvel ezelőtt a Balmazújvárossal, míg két esztendeje a Mezőkövesddel.

SZÁGULDÓ BUDAÖRS, DOBOGÓS BÉKÉSCSABA

Befutott a harmadik helyre a Békéscsaba, a lila-fehérek a hajrában gyakorlatilag a Nyíregyháza ellen aratott sikerrel tették biztossá a bronzérmüket. A feljutásra azonban nem volt reális esély, Boér Gábor gárdája végig tisztes távolból követte a Kisvárdát. A csabaiak adják (holtversenyben) a bajnokság gólkirályát a 22 találatot szerző Birtalan Botond személyében.

Bravúrosan szerepelt tavasszal a Budaörsi SC, Bognár György együttese a tavaszi tabellán az élen zárt, így végül összességében felkapaszkodott a 4. helyre. A Pest megyeiek idén 17 meccsen 30 pontot gyűjtöttek, a siker oka elsősorban a remek csapategység, illetve kellettek Czvitkovics Péter fontos góljai is – az egykori élvonalbeli középpályás 15 találatig jutott.

Csalódást keltő szezonon van túl a Nyíregyháza Spartacus, amely csak az 5. helyen végzett, és amikor biztossá vált, hogy nem juthat fel, a vezetők elköszöntek Lucsánszky Tamás vezetőedzőtől, sőt, Szűcs Mihály sportigazgatótól is. A tréner helyére Bozsik József érkezett, aki egyelőre nem tudta bizonyítani a képességeit, a Szpari az utolsó négy bajnokijából hármat elveszített, de a vezetők bíznak a fiatal szakemberben.

KÉTARCÚ ETO, KEVÉS GÓLT KAPOTT A VÁC

Nem jött össze a dobogó a Gyirmót FC Győrnek, pedig tavasszal – már Szepessy László vezetésével – a második legkevesebb vereséget szenvedte el, így a stabilitás nem hiányzott.

Hektikus tavaszon van túl az ETO FC Győr, a zöld-fehérek igencsak kétarcúak voltak, ezt bizonyítja, hogy legyőzték a Kisvárdát, a Békéscsabát és a Nyíregyházát is, azonban többek mellett a Siófoktól, a Szolnoktól és a Dorogtól is kikaptak. A tréner, Szentes Lázár távozásáról máris terjednek a hírek.

Remekelt a tavasz második felében a Soroksár, Lipcsei Péter együttese az utolsó hat bajnokijából négyet megnyert, miközben nem tudta megismételni a remek őszi szereplését a Cegléd, amely azért így is a középmezőnyben zárt.

Visszaesett őszi teljesítményéhez képest a Vác is, a dobogóra nem volt esélye. Kákonyi Dániel és Nagy Richárd hiánya meglátszott a piros-kékek teljesítményén, azonban arra büszkék lehetnek, hogy a legkevesebb gólt kapták a bajnokságban (38).

Jól igazolt a télen a Csákvár, a Fejér megyeiek repülőrajtot vettek, és Bobál Gergely találatai (a csatár 9 gólig jutott) nagyon sokat jelentettek számukra – igaz, a hajrában volt egy kis megingás, de komoly veszély nem fenyegette a bennmaradásukat.

MEGÚSZTA A SZÉGYENT A ZTE, TÓTH BÁLINT BENT TARTOTTA A BUDAFOKOT

Simán bent maradt a Dorog és a Mosonmagyaróvár is, pedig előzetesen sokan mindkettőt a kiesők közé várták. Dorogon a 12. helyezés azonban kevés a vezetőségnek, amely nem hosszabbított szerződést Schindler Szabolccsal, Várhidi Péter ellenben minden bizonnyal folytatja a munkáját Óváron.

Egészen az utolsó fordulóig izgulnia kellett a Siófoknak, amely csak az MTK elleni 1–0-s győzelemmel tette biztossá a NB II-es tagságát, pedig ezt már korábban megtehette volna, ám sem a Kazincbarcikát, sem a Szeged 2011-et nem tudta legyőzni.

Tóth Bálint az ősszel néhány mérkőzés erejéig már dolgozott Budafokon, de az együttes a tavasszal nehéz helyzetbe került, ezért a vezetők ismét megbízták az „örök beugró” szakvezetőt a csapat irányításával. Tóth újbóli érkezése felrázta a Budafokot, amely a trénerrel hét meccsből ötöt megnyert és végül simán bent maradt.

A ZTE végül megúszta a szégyent, a kiesést a harmadosztályba. A zalaiaknál a télen alapos keretfrissítés ment végbe és a stábban is fontos cserék következtek be (Horváth Károly szakmai igazgatónak, Artner Tamás vezetőedzőnek érkezett), azonban a kezdeti lendület – a Kisvárda és a Puskás Akadémia legyőzése – hamar elszállt és a gárda elképesztő mélyrepülésbe kezdett. Három fordulóval a vége előtt az egerszegiek nagyon nehéz helyzetben voltak (négy pontra a bennmaradást érő pozíciótól), de ezután 5–4-re legyőzték az MTK-t, 3–1-re a már kiesett (és teljesen szétesett) Sopront, a legvégén pedig a B-csapatával felálló Mosonmagyaróvár megverése már nem jelentett gondot. A bennmaradás kivívása ellenére a szakmai stáb nem folytathatja a munkát, és a nyáron a keretben is nagy változások lesznek.

Egy edzőváltás, Koleszár György érkezése (a szakember Vitelki Zoltán helyére került) kellett ahhoz, hogy a hajrára lendületet vegyen a Kazincbarcika és kiharcolja a bennmaradást. A borsodiak felülmúlták a Sopront, a Siófokot és a Kisvárdát is, ez pedig elég volt a tagság megtartásához.

KIESETT A „DÖNTETLENKIRÁLY”

Negatív szenzáció a Szolnoki MÁV tavaszi produkciója, a Tisza-partiak tizenegy meccsen át nyeretlenek maradtak, ezek után pedig csupán az utolsó mérkőzésüket nyerték meg, aminek csak kiesés lehetett a vége. A Szolnok 22 év után száll alá a harmadosztályba.

Nem kevesebb mint tizenhét döntetlent játszott a Szeged 2011, amelynek volt egy tizenhárom meccses veretlenségi sorozata az idényben, mégsem tudott megmenekülni. Goran Kopunovics alakulata a Mosonmagyaróvárt, a Sopront, a Kazincbarcikát és a Siófokot sem tudta legyőzni, a közvetlen riválisok ellen szerzett pontok pedig nagyon hiányoznak. A hazai mérkőzéseit még mindig Gyulán játszó együttes kiesése igencsak komoly meglepetés.

A Soproni VSE sorsa már a tavaszi szezon elején megpecsételődött, Bekő Balázs gárdájának addig is jelentős hátránya tovább nőtt a riválisokhoz képest, így már gyakorlatilag áprilisra biztossá vált a búcsú. A gondokat szaporította, hogy a vezetőség komoly tartozásokat halmozott fel a játékosokkal és a szakmai stábbal szemben, ezért a labdarúgók a hajrában többször is elgondolkodtak azon, pályára lépjenek-e. Végül a Sopron tisztességesen befejezte a bajnokságot, de a mai napig meglévő tartozások miatt erősen kérdéses, hogy el tud-e indulni az NB III-ban, vagy marad a megyei bajnokság.