Botladozó csapat, ködös jövőkép – mi történik a korábbi bajnok Videotonnál?
Szombat délután, hetven perccel a Videoton–Ajka NB II-es összecsapás előtt.
A városból kifelé tartva a Széchenyi úton csendes, visszafogott a forgalom. Ennyien akkor is autóznak az autópálya mellett található „madaras” áruház felé, ha nem játszik bajnokit a Vidi. A tízemeletes aljában található Mini Sörözőben sem tülekednek az emberek, aztán a stadion környékén is könnyű haladni. A Videoton-drukkerek meccs előtti törzshelyének számító Akác Presszóban egy órával a kezdő sípszót megelőzően nyolc-tíz drukker fogyasztja a betevőjét, a pultos srác azt mondja, azért később jönnek még. Nyilván itt az ősz, az eső is esett és lehűlt az idő, de a visszafogott érdeklődésnek az is az oka, hogy a nyári bizakodást felváltotta az aggodalom, az apátia, a fehérvári futballcsapat a tabella második felében küszködik, mérlege ötvenszázalékosnál is rosszabb.
Pető Tamás vezetőedzőn nagy a teher: nyerni kellene...
„Jó lenne most már konkrétumokat tudni, vagy látni, merre halad tovább a klub, nagyon sok időt elvesztettünk és nincs új tulajdonos – mondja Böröndi Géza, aki nemcsak régi drukker, hanem a Videoton Baráti Kör megyei bajnokságban szereplő öregfiúk-csapatának kapusa is. – Hallottuk, hogy akár mi, drukkerek is összeállhatnánk, megpróbálhatnánk megvásárolni a klubot, de rengeteg a kérdés ezzel kapcsolatban. Mennyien lennénk, mennyi pénzt kell bedobni, hogyan zajlana a klub irányítása? Közben a csapat sem szerepel jól, pedig ez a keret a nevek alapján többre hivatott. Szegény Pető Tamáson is ott a teher, nyerni kellene. Remélem, az Ajka ellen elindulunk felfelé…”
A stadion továbbra is impozáns, mutatósan égnek a ledlámpák a szürkületben és a Vidi Múzeumban is nagy a mozgás. Szabó József, a piros-kékek 1984-ben 19 találattal gólkirálya, az 1984–1985-ös UEFA-menetelés hőse, a sorozatban hétgólos csatár elegánsan, öltönyben, nyakkendőben kalauzol vitrintől vitrinig egy csoportot, amely Olaszországból érkezett, konkrétan Nápolyból, és szerették volna a Videotont látni. A korábbi remek center az egyik ablak előtt hosszabban magyaráz, nem csoda, a harminc év körüli fiatalok rácsodálkoznak, hogy a Vidi 1974-ben éppen az SSC Napoli ellen játszotta (a KK-t nem számítva) története első nemzetközi kupameccsét… A külföldi látogatók láthatóan hálásak a sztorikért, a múzeum hangulatáért és búcsúként megölelgetik a fehérvári legendát.
„Nagy a csend, nem tudni, mi lesz – mondja Szabó József ráncolva a homlokát. – Sokszor kellene nyerni a téli szünetig, jó lenne csak öt-hat pontos hátrányban fordulni az éllovashoz képest, és egy jó tavaszt produkálva bármi lehet.”
A múzeum mellett néhány méterre a fehérváriak korábbi mestere, Kovács Ferenc szobra látható.
Kovács Ferenc szobránál győzelemért fohászkodnak
Három fiatal közeledik, az ember azt hiszi, csak csinálnának néhány fotót Feri bácsival, de nem, konkrétan könyörögnek a szobor előtt, hogy segítse onnan fentről legalább egygólos győzelemhez a Vidit az Ajka ellen. Egészen megható pillanatok…
A meccs már kevésbé megindító. A néhány ajkai drukker biztosan élvezi, mert többnyire a Veszprém megyeiek akarata érvényesül. A Vidi ugyan többet támad, de elképesztően görcsösnek és feszültnek tűnik, talán ennek is köszönhető a rengeteg hiba. A meccsre kijövő ezerötszáz szurkoló szinte végig buzdítja a csapatot, rajtuk nem múlik semmi, a vezetést mégis az Ajka szerzi meg, ki más, mint a Videoton-nevelés Szabó Bálint lő gyönyörű gólt szabadrúgásból.
A szünet előtt a fehérváriak egyenlítenek, de ahelyett, hogy megnyomnák lendületből a második játékrészt, a taktikusan kontrázó Ajka Szabó Bence révén megint betalál s elviszi a három pontot. Még igazán tüntetés sincs, mintha a hazai drukkerek is beletörődnének, hogy a balszerencsén most nem lehet változtatni.
A válogatottság és az NB I-es rutin sem segített a meccsen
Azért a csapatkapitány, Spandler Csaba nem nyugszik bele a történtekbe, az öltözőben úgy ledorongolta a többieket, hogy percekig zeng a szomszédos sajtóterem is, ahová ezúttal nem a vezetőedző, Pető Tamás ment értékelni, hanem segítője, Vajda Gusztáv, neki kell elvégeznie a kellemetlen feladatot a meccs után. Ebben a helyzetben adva van a kérdés, a klubot körülvevő bizonytalanság mennyire befolyásolja a teljesítményt, elvégre a keretben korábbi válogatott vagy válogatott kerettag futballisták, NB I-es rutinnal bőven felvértezett játékosok is találhatók.
„Ha a mérkőzés elején nem tudunk gólt rúgni, görcsössé válik a csapat, hiába hangsúlyozzuk hétről hétre, hogy kilencven percig tart egy meccs, ne legyenek türelmetlenek – válaszolja a korábbi ballábas támadó. – Egyébként nem gondolom, hogy problémát kellene jelentenie a csapat számára, hogy mi van a klub körül, az önkormányzattól is megnyugtató válaszokat kaptunk. A labdarúgók feladata, hogy meccsről meccsre készüljenek, profik, megkapják a fizetésüket, teljesíteniük kell.”
Nincs jó helyzetben a Vidi, ez nem is kérdés. Sóstó felett most nem felragyogni látszik az ég, hanem minden ködös. Legalább annyira, mint negyvenkét éve, azon a novemberi estén, amelyen a PSG ellen félbeszakadt az UEFA-kupa-meccs.
Ennek, a túlélésért vívott fehérvári mérkőzésnek azonban most nem szabad véget érnie…
Új tender, alacsonyabb érték – Fehérváron a harmadik pályázatra várnak
A Fehérvár FC Kft. megszerzésére kiírt második pályázatra három ajánlat érkezett, végül a legjobb ajánlatot tévő amerikai bejegyzésű, de portugál érdekeltségbe tartozó Final Third LLC-vel, illetve a második brit-olasz hátterű Racing City Group Worldwige LTD-vel sem jött létre az üzlet – novemberben újabb kör következik.
Remek ajánlatot, 775 millió forintos vételárat ajánlott a Fehérvár FC Kft. megszerzéséért júniusban a Final Third LLC nevű cég, amelynek szakmai hátterét portugál szakemberek adják. Az adás-vétel lebonyolítása azonban nem haladt a megfelelő ütemben, negyvenöt nap sem volt elegendő, hogy új tulajdonosa legyen a Videotonnak, így az önkormányzat a második helyezett Racing City Grouppal folytatta a tárgyalásokat, végül abból az üzletből sem lett semmi. A harmadik pályázó akkor Márkus Zsolt magyar üzletember volt, aki azonban a nemzetközi értékbecslők által megállapított 509.3 millió forintos vételárnál jóval szerényebb ajánlatot tett, így nem kerülhetett szóba mint potenciális vevő.
A sikertelen tranzakciók után az önkormányzat novemberben új feltételekkel ír ki pályázatot, és van esély arra, hogy a korábbi győztes és harmadik helyezett immár együtt, partnerként próbálja megvásárolni a Fehérvár FC Kft.-t. A Final Third portugál képviselője, Gerson Costa a hétvégén is Magyarországon járt és tárgyalt Márkus Zsolttal.
„Szeretném azzal kezdeni, hogy a portugál csoport képviseletében én a szakmai résszel foglalkozom, az üzleti ügyeket a cég munkatársai intézik – kezdte Gerson Costa, aki nemzetközi játékosügynökként is dolgozik. – A csoportunk mindent megpróbált, hogy sikeres legyen az üzlet, de a magyar jogi szabályozások miatt akadályokba ütköztünk, ez lassította a folyamatot. Ráadásul a cégünket az Egyesült Államokban jegyezték be, és a két ország jogi környezete teljesen különböző. A magyarországi közbeszerzési szabályok számunkra ismeretlenek voltak és nem volt elég idő, hogy végigérjünk a folyamaton. A magyarországi jogi tanácsadónkkal is akadtak kommunikációs problémák, sok volt a félreértés. Azt hangsúlyoznám, hogy Székesfehérvár önkormányzata és mi is mindent megtettünk, hogy sikerüljön pontot tenni az ügy végére, sajnos a bürokrácia miatt kifutottunk az időből.”
Gerson Costa játékosokkal és klubokkal dolgozik együtt Európa-szerte, a Videoton nagy klub, a város és a körülmények tökéletesek, és biztos abban, hogy a saját struktúrájuk és filozófiájuk szerint lehetne itt nagyot alkotni. A város tiszta, rendezett, kiváló földrajzi adottságokkal rendelkezik, közel van a repülőtér és a főváros.
„A nyáron több mint egy hónapot töltöttem el Fehérváron, tényleg minden adva van, hogy a játékosok itt csak a labdarúgással foglalkozzanak – mondta a portugál szakember. – A stadion gyönyörű, az infrastruktúra is rendben van. Biztos vagyok benne, hogy a vízióink alapján itt eredményesen tudnánk építkezni.”
Az üzlet meghiúsulása után Gerson Costa találkozott Márkus Zsolttal, és elkezdtek a futballról, illetve a lehetőségekről beszélni. A kölcsönös szimpátia, a hasonló elképzelés és látásmód tárgyalásokig vezetett, így a következő körben már partnerként pályázhatnak a felek a Fehérvár FC Kft. tulajdonjogáért.
„Egyelőre nem döntöttünk arról, milyen módon pályázunk, látnunk kell a feltételeket, utána alakítjuk ki a stratégiát – kezdte Márkus Zsolt. – Én az előző pályázat második fordulójában kiestem, nem értettem egyet a feltételekkel, a klubot akkor eszköz-, likvidációs értéken értékelték, nem jövedelemtermelő-képesség alapján, hiszen a vállalkozás az elmúlt három évben több mint egymilliárd forint feletti veszteséget realizált évente. Ráadásul az eszközei nagy részét támogatásokból finanszírozta, amelynek fenntartási kötelezettsége miatt valójában negatív az értéke, ehhez képest a minimum vételárat rendkívül magasnak találtuk. Kíváncsi vagyok, milyen feltételekkel írják ki az új tendert, az dönti el, milyen stratégia szerint haladunk, nekivágunk-e a harmadik körnek is.”
Márkus Zsolt szerint azért is lehet gyümölcsöző a partnerség, mert a cél, hogy nemzetközi szintű nevelőklubbá váljon a Videoton, ehhez pedig külföldi tudásra és technológiára, játékosigazolásokra van szükség. Az elmúlt évtizedekben a magyar futball nem tudott olyan labdarúgókat kinevelni, akik például az angol élvonal szintjén azonnal megállják a helyüket, Szoboszlai Dominiknak is tizennégy évesen külföldre kellett mennie, úgy építette fel magát. A sikeres együttműködéshez érteni kell a helyi környezetet, a magyar sportkultúra más, mint amit a portugálok ismernek és megszoktak. Márkus Zsoltnak a sporton kívül négy ágazatban vannak vállalkozásai – pontosan érti a hazai piac kihívásait, sajátosságait –, és a labdarúgás lenne az ötödik.
„A magyar klubfutball jelenleg változáson megy át, a központi támogatási rendszer átalakul, rendszerváltás tapasztalható – folytatta Márkus Zsolt. – Ha versenyszférás gondolkodásra lesz szükség, akkor úgy gondolom, eljött az a pillanat, amikor az olyan embereknek, mint én, be kell lépniük a labdarúgásba, tágabb értelemben a szórakoztatóiparba. Személyes motivációm is van: az ötvenedik születésnapomon kint voltam az írek elleni vb-pótselejtezőn, és nagyon dühösen tértem haza. Klubszinten versenyképes, győztes mentalitású játékosokat kell nevelni, ezért újfajta üzleti modellre van szükség. Több nemzetközi és hazai klubot is átvilágítottunk, amelyek megfelelő infrastruktúrával rendelkeznek, ezek közül a Vidi lett az első számú célpont.”
Azt Márkus Zsolt és Gerson Costa is hangsúlyozta, Székesfehérváron az utánpótlás-nevelést és a női futballt is új, megerősített alapokra helyeznék. Ez a helyzet most, minden további fejlemény a harmadik pályázat kiírása után következhet...
A szurkolók szerint a közösségi modell is opció lehet
Juhász László megveszekedett Videoton-szurkoló gyerekkora óta, az általa vezetett baráti körnek húsz éve saját egyesülete is van, amelyben a felnőttek mellett az öregfiúk és a gyerekek is sportolnak megyei szinten. A szurkolók féltik a klubot, így mindenáron keresik a megoldást, hogy megmeneküljön kedvenc csapatuk. Juhász László erről a következőket mondta el: „A közösségi modell azt jelenti, hogy a klub szurkolói tulajdonrészt szereznek a klubban. Ez lehet többségi vagy kisebbségi tulajdon, sokféle lehetőség van. Több tucat emberrel beszéltem az elmúlt hetekben, és egy szűkebb maggal már sokat egyeztettünk. Ezeken az egyeztetéseken még csak a véleményeket ütköztettük, konkrét folyamat nem indult el.”
A VBK elnöke szerint a modellnek két lépcsője lehet, az egyik, hogy az esetleges vételárat a közösség, adott esetben több ezer ember adja össze, ez teremti meg az indulás alapját. A másik, hogy kialakul az éves, rendszeres befizetési és működési modell, amely több pilléren nyugszik. A befizetésekhez különböző jogosultságok, kedvezmények és előnyök járnak. Bármilyen modell is áll össze, mindegyikben vannak olyan attribútumok (a klub neve, címere és színei), amelyek a szurkolók beleegyezése nélkül nem változtathatók meg. A Videoton és a Fehérvár névnek mindenképpen szerepelnie kell az elnevezésben; a klub színei pedig a piros és a kék; másik klubba való beolvadás nem lehet opció; a csapatnak mindig Székesfehérváron kell játszania a hazai mérkőzéseit, és a klubot működtető társaság székhelyének is Fehérváron kell lennie. A saját utánpótlás megléte kulcskérdés.
„Természetesen nem a szurkolók mondják meg, kit igazol a klub vagy ki legyen az edző – vázolta tovább elképzeléseit Juhász László. – A meghatározott döntéshozó szerv adott időre megválasztja az ügyvezetőt, a sportigazgatót, valamint az egyéb döntéshozó és felügyelő szervek tagjait. S ahogyan megválasztja, vissza is hívhatja őket.”
A klub működtetésének teljes anyagi fedezetét nem a szurkolók biztosítják, az ő hozzájárulásuk csak az alapot adja. Ez a modell átláthatóságot, nyílt kártyákat biztosít: a bevételek és kiadások lehető legnagyobb része nyilvános és ellenőrizhető. Ez vonzóvá teszi a klubot a későbbi szponzorok és mecénások számára. A modell teljes mértékben nyitott a nagyobb cégek és bármely támogató előtt, hiszen a működéshez anyagi források kellenek. A helyi önkormányzat együttműködése és támogatása nélkül nem lehet megoldani a működést, ahogyan egész Kelet-Európában sem működik e nélkül a sport. A stadion használatához is szükséges az együttműködés a várossal. Optimális esetben egy évtizedre kellene meghatározni kooperáció kereteit. Ez adhat stabilitást és biztonságot.
„Megvalósítható ez most Fehérváron? Ezt még mi is vizsgáljuk. Sem a jelenlegi szereplés, sem a gazdasági helyzet nem kedvez ennek a koncepciónak, de véleményem szerint megvalósítható. Ugyanakkor az egész modell felállítása legalább féléves folyamat lenne.”
A Videoton szereplése a rendszerváltás óta
1991: huszonhárom év után nevet változtatott a klub, az anyavállalat válsága miatt a Waltham német elektronikai cég belépése kellett a túléléshez.
1999: harminc év után kiesett az élvonalból a fehérvári klub, azonban a következő idényben rekordpontszámmal lett bajnok a Csank János edzette csapat.
2007: szűkös, problémákkal teli évek után Garancsi István vette meg a nehéz helyzetben lévő klubot, stabilizálta a gazdasági hátteret és építkezés kezdődött.
2011: Mezey György vezetésével a klub megszerezte első bajnoki címét, majd immár Paulo Sousa irányításával a következő ősszel bejutott az El-csoportkörbe is.
2015: bár a fehérváriak folyamatosan az aranyéremért harcoltak, a második bajnoki címre négy évet kellett várni, Joan Carrillo szakmai irányításával remek játékkal lett bajnok.
2018: a harmadik bajnoki aranyérem, immár a szerb Marko Nikolics vezetésével, és ekkor még a piros-kék együttes volt a magyar klubfutball zászlóshajója, de már közeledett az FTC…
