Szalai, Koman, Stieber: az út felfelé visz

NÉMETORSZÁG, AUSZTRIA, SVÁJC

A NÉMET ÉLVONALBAN mindössze egy magyar légiós lépett pályára az ősszel, ő viszont igazi sikertörténet fontos szereplője volt. Szalai Ádám négy góllal a Mainz harmadik legeredményesebb játékosaként fejezte be a bajnokság őszi szakaszát, és találatai mellett három gólpasszt is osztott a nagy meglepetésre a Bundesliga második helyén telelő csapatban. Az első góljait nemrég a magyar válogatottban is megszerző támadó őszi mutatói jobbak, mint a januári Mainzba érkezését követő fél idényben voltak.

Szalai mainzi csapattársáról, Lőw Zsoltról, valamint a dortmundi Hajnal Tamásról ezúttal nem írhatunk jókat. Mindketten sérülésekkel küszködtek, és egyiküknek sem volt esélye az együttesbe kerülésre – klubjaik remek őszt produkáltak, a szakvezetőknek nem volt okuk módosítani a bevált összeállításon. Ez különösen Hajnal esetében fájó, aki korábban elismert alapjátékosa volt a Borussiának – sok szakíró szerint luxus is őt a cseresorban jegelni, ezért a kölcsönadását jósolják.

A NÉMET MÁSODOSZTÁLYBAN is partvonalon kívülre szorult egy honfitársunk, ám az ő esete más; Dárdai Pál, a Hertha meccsrekordere makrancoskodó bokája miatt már a civil életre készül. Egykori berlini harcostársa, a válogatottban újra meghatározó szerephez jutó Király Gábor 34 esztendősen is kirobbanthatatlan az 1860 München kapujából; teljesítményéről mindent elmond, hogy a tekintélyes Kicker magazin osztályzatai alapján ő a Bundesliga 2. nyolcadik legjobb játékosa – saját csapatában pedig a legkiválóbb.

Ugyancsak előkelő helyen (a 26.-on) áll a Kicker listáján Stieber Zoltán, aki a nyáron erősebb gárdába igazolt (Koblenzből Aachenbe), és hamar beilleszkedett. Sokat játszott, gólokat szerzett, és a Kicker kalkulusai alapján alakulata második legjobbjának számított.

Kevésbé lehet elégedett az ősszel történtekkel Torghelle Sándor. A válogatott támadót ászként szerződtette a nagy terveket szövögető Fortuna Düsseldorf, ehhez képest a 2. fordulót követően kiszorult a kezdő tizenegyből, bajnoki gólt csupán egyet szerzett, az övé az egyik legrosszabb osztályzatátlag (4.75) a Fortunában – és a vezetőség másokkal egyetemben őt is nyilvánosan kritizálta. Tetejébe a sérülések sem kerülték el; ahogy mondani szokták, ennél csak jobb jöhet. Futács Márkót a sok játéklehetőség reményében adta kölcsön a Werder az Ingolstadtnak, amivel nem is volt hiba, ezzel együtt a fiatal támadó nem tudott lendíteni gyengén szerepelő csapata szekerén.

AUSZTRIÁBAN jelenleg három magyar érdekelt az élvonalban, vagyis inkább csak kettő. A sérülések által hátráltatott Sáfár Szabolcs egyelőre egyetlen bajnokin sem állhatott a kapuban, 36 évesen jobbára két fiatal riválisának segítése a feladata. Szabics Imrének nem lehet oka panaszra: régi sikerei színhelyére, Grazba visszatérve végre elkerülték a sérülések, alapjátékosa – és második legeredményesebbje – a Sturmnak, amellyel versenyben van a bajnoki címért. Ezzel szemben Waltner Róbert jóval kevesebb játéklehetőséghez jut, mint a megelőző szezonban, a góljai váratnak magukra, a nagymartoni klub, a Mattersburg pedig a kiesés ellen küzd.

SVÁJCBAN, legalábbis az élvonalban egyedül Vanczák Vilmos képviseli a magyar színeket – ő viszont megsüvegelésre méltóan. A magyar légiós stabil tagja a liga legjobb védelmének, hátvéd létére négy találattal harmadik a házi góllövőlistán (ennél több bajnoki gólt még egyetlen svájci idényében sem szerzett), míg csapata, a Sion a dobogóért harcol.

OLASZORSZÁG ÉS SPANYOLORSZÁG

A SERIE A mezőnyét valósággal elözönlötték fiataljaink – persze csak a korábbi évtizedek magyar jelenlétéhez képest beszélhetünk „hunfoglalásról". Lényegesebb, hogy négyük közül hárman meglehetősen gyakran játékesélyhez is jutnak – egyedül Feczesin Róbert számára tűnik nagyon nehezen leküzdhetőnek a konkurencia. Bresciai csapattársa, Vass Ádám is lényegesen kevesebbet játszik, mint korábban a második vonalban, de ő a mérkőzések több mint felén azért lehetőséget kapott.

A bari kölcsönjáték után Genovába visszatérő Koman Vladimir az egyik legtöbbet foglalkoztatott középpályása volt a Sampdoriának az ősszel, a bajnoki meccsek több mint felén kezdett, olaszországi karrierje egyértelműen felívelőben van. A nyáron a Genoához szerződő Rudolf Gergely néhány hétig csak az edzésen érezhette magát a piros-kékek teljes jogú játékosának, ám a lassacskán csurranó-cseppenő lehetőségekkel kiválóan élt. Az ő nevéhez fűződik az idény eddigi egyetlen magyar gólja, és a jelek szerint az edzőváltás sem törte meg a beilleszkedési folyamatot – a mindig veszélyes csereember egyáltalán nem hálátlan szerepe már mindenképpen az övé.

A SERIE B-BEN eddig csak Filkor Attila jutott szóhoz a magyarok közül, ám sérülés miatt nem annyiszor, ahányszor szeretett volna; a Triestina a tavasszal minden bizonnyal többre számít a Milantól kölcsönkapott honfitársunktól.

A SPANYOL ÉLVONALBAN a nyáron megduplázódott a magyar légiósok száma, és a Zaragozához igazoló Pintér Ádám nem is vallott szégyent, az átlagos játékidőt tekintve le is hagyta Vadócz Krisztiánt – azaz van esélye arra, hogy középtávon megragadjon a kezdő tizenegyben, különösen, ha a gyatra ősz után az ő közreműködésével sikerül kiharcolni a bennmaradást. Vadócz egyelőre nem tudta megvetni a lábát az Osasuna kezdő tizenegyében, de amikor szükség volt rá, hozta a formáját, még gólt is szerzett. Januárban jöhet el az ő ideje, hiszen két riválisa is az Ázsia-kupán szerepel majd.

A NAPTÁRI ÉVET KÖVETŐ BAJNOKSÁGOK

NEMCSAK AZ OROSZ BAJNOKSÁGBAN, hanem talán a teljes magyar légiót tekintve is Huszti Szabolcs játszik a legerősebb klubban. Ebből a szempontból dicséretes, hogy a bajnoki mérkőzések majdnem felén pályára lépett, ám valószínűsítjük: ha a szerződése fogalmazásakor azt mondják neki, úgy lesz orosz bajnok, hogy mindössze háromszor fér be a kezdő tizenegybe, talán nem ír alá. Husztinak nehéz éve volt (sérülések, nyílt levél), kérdés, hogy a nemzetközi kupamérkőzések mennyire kárpótolták a bajnokságbeli mellőzésért. Amennyire a sérülések engedték, Gaál Miklós stabil tagja volt az Amkarnak, nagy nehézségek árán összejött a permiek bennmaradása is, és a magyar védőt a teljesítménye az év végén új szerződéshez segítette az időközben szintén az orosz élvonalba jutó Volga Nyizsnyij Novgorodnál. Németh Norbertnek nem volt ilyen szerencséje, ő súlyos sérülésből felépülve az ősszel már idehaza, a Vasasban játszott.

NORVÉGIÁBAN a rutinos Kovács Péter szokás szerint alapjátékosa volt klubjának, az Odd Grenlandnak, és a nyáron megadatott neki, hogy oly hosszú észak-európai szolgálat után nyugatabbra tegye át székhelyét. Norvég klubjában az egyik legveszélyesebb csatárnak számított, a belga Lierse színeiben viszont (még?) nem az – de erről majd sorozatunk második részében. Korcsmár Zsolt sikeres fél idényt húzott le a Brann színeiben, alapjátékossá vált, így a bergeni klub – ha nem is az Újpest által kért összegért – véglegesítené a szerződését. Csakhogy a hírek szerint vinnék más csapatok is, ami a legbiztosabb jele eddigi légióskodása sikerességének.

FINNORSZÁGBAN az élvonal mindhárom magyarja sok játéklehetőséghez jutott. A védő Balogh Balázs az ezüstérmet szerző KuPS egyik legtöbbet foglalkoztatott játékosa volt, a nemzetközi porondra kilépő kuopiói csapat szerződést is hosszabbított vele. A gyermekkora óta Finnországban élő Gruborovics Tamás tíz találattal – a bajnokság legeredményesebb légiósaként – a góllövőlista negyedik helyén végzett, s oroszlánrésze volt abban, hogy a Mariehamn végül kiharcolta a bennmaradást. Gruborovics időközben váltott, jövőre Szeróvay Mihály klubtársaként a jyväskyläi JJK-ban vág neki az idénynek.

FERÖEREN két magyar kapus, Turi Géza és Gángó András alapembere volt csapatának, utóbbi az Európa-ligában való indulásra feljogosító harmadik helyen végzett az NSÍ-vel. A runavíkiakat erősítette Potemkin Károly is, aki a bajnokság nagyjából felénél, a nemzetközi porondtól való búcsút követően hazatért; az előző szezonban házi gólkirály csatár ezúttal az Európa-ligában volt eredményesebb.