– Ki akart szakítani?
– Igazából egyikünk sem – vágta rá Szélesi Zoltán.
– Az anyagiak miatt történt a szakítás?
– Amikor elmentem Görögországból, egy plusz egy éves szerződést tettek elém Nijmegenben, amelyben fehéren-feketén ott volt, hogy mennyit keresek az elkövetkező két esztendőben. Nem csináltunk ebből titkot, arrafelé nem nagy ügy ez. Csakhogy arra nem számítottam, hogy „félidőben” – se szó, se beszéd – egyik napról a másikra harminc százalékkal lejjebb akarják venni a béremet.
– Gondolom, azonnal megköszönte a lehetőséget.
– Képzelje, még abba is belementem volna, hogy alakítsuk át a bérezésemet. Hajlandó vagyok lejjebb adni valamelyest az igényemből, hogy nagyságrendileg hasonló összeget kereshessek az NEC-nél – már ha kellően sikeresek vagyunk. A fix juttatások helyett jelentősebb prémiumot szerettem volna, motivációnak mindenképpen jó az ilyen, ám így sem tudtunk megegyezni.
– Nem is marasztalták?
– Dehogynem. Az edzőnk még néhány napja is keresett, jelezte, hogy szeretné együtt tartani az együttest, örülne, ha visszamennék. Mondtam neki, örömmel meg is tenném, beszélje meg a klub vezetőivel. Szakmailag sem lett volna rossz a Nijmegennél maradni, jó kis társaság jött össze, nem lettem volna elkeseredve, ha minden halad tovább a régi kerékvágásban. Az persze zavart, hogy nem közölték velem hamarabb a döntést. Három és fél hónapot ültek az ügyemen, hiába kérdezgettem őket, mi lesz a sorsom, mindig az volt a válasz, hogy várjunk. Előbb arra, hogy bekerülünk-e a rájátszásba, aztán arra, hogy hol végzünk a bajnokságban, bejutunk-e az Európa-ligába, de konkrét választ egyszer sem kaptam. Egészen mostanáig, most végre jelezték, maradhatok, de marad a csökkentett összeg.
| A NEC volt Szélesi negyedik klubja légiósként a német Energie Cottbus, a francia Strasbourg és a görög Olympiakosz Volosz után. A nijmegenieknél a 2011–2012-es szezonban tizenkilenc találkozón (tizennyolc bajnoki és egy kupameccs) lépett pályára. |
– Hogyan tovább?
– Kétségbe nem estem, jó szezon áll mögöttem, megismerték a nevemet Hollandiában, nem zárható ki, hogy végül a klubot elhagyom, de Hollandiát nem.
– Szabadon igazolható játékos, idehaza nagy kincs az ilyen futballista. Kizárható a hazatérése?
– Már miért lenne az? Annak idején Debrecenbe is szívesen hazajöttem, a mai napig szívesen emlékszem azokra az időkre. Idehaza is van egy-két csapat, amelynél jelentős célokért küzdenek, meglátjuk, mit hoz a jövő.
Labdarúgás: Eb-selejtező előtt az U19-es válogatott
Labdarúgás: nem túl vidám U15-ös fesztivál
