Nikitscher Tamás: Nem tudom, mivel érdemeltem ki, hogy ilyen stílusban beszéljen rólam Marco Rossi

– Hosszú volt az út?     
– Nagyon, de örülök, hogy egy év után újra Magyarországon lehetünk – mondta lapunknak adott interjújában Nikitscher Tamás, a Rio Ave 26 éves középpályása. – Hétfőn korán keltünk a párommal, mert a repülőút előtt le kellett fárasztanom a kutyánkat, elvittem sétálni, majd elrepültünk Bécsbe, oda kijött értünk a menedzserem, Nánási Balázs, majd elmentünk hozzá, beszélgettünk, utána pedig elautóztunk Kiszomborig, ahol a párom szülei élnek. A következő napok is sűrűek lesznek: korábbi kecskeméti csapattársam, Katona Levente legénybúcsújára, majd esküvőjére vagyok hivatalos, a szüleimhez is elutazunk, barátokkal is találkozom, próbálok mentálisan feltöltődni.

– Lesz ideje, hiszen nem kapott meghívót Marco Rossi szövetségi kapitánytól a június 5-i, finnek és a 9-i, kazahok elleni felkészülési mérkőzésre kihirdetett keretbe. Sőt, a szakember nagyon keményen fogalmazott azzal kapcsolatban, hogy miért nem hívta meg, a következőket mondta: „Rosszul gondoltátok, hogy alapember lehet. Játszott nálunk néhány Nemzetek Ligája-meccsen, de a hatos, nyolcas poszton a magyar bajnokságban is vannak jobbak nála. Ha meghívom, el kell döntenem, kit hagyok ki. Tóth Rajmund, Szűcs Tamás, Szendrei Norbert, Callum Styles és Schäfer András is ott van. Nem hívhatok meg a keretbe százötven középpályást.” Miként érintették ezek a szavak?
– Élőben láttam a kerethirdetést, de előtte már tudtam, hogy nem kapok meghívót, hiszen nem hívott és nem jelzett senki előtte, pedig a szövetségnél ez a szokás. Azt, hogy nem kap meghívót, elfogadja az ember, a szövetségi kapitány más típusú, értsd alacsonyabb, mozgékonyabb játékosokkal képzeli el a jövőt, ezzel semmi gond, Marco Rossi döntése, hogy kikre számít és kikre nem. De… A rólam mondott véleményét nem tudtam hová tenni. Mindig tisztelettel beszéltem a kapitányról, mindig elismertem, nagy lehetőséget adott nekem azzal, hogy kilenc alkalommal is válogatott lehettem, de úgy érzem, bizonyítottam is, hiszen akkor nem léptem volna pályára ennyiszer. Ezt a fajta tiszteletet viszont én is elvárom: nem tudom, mivel érdemeltem azt ki, hogy így, ilyen stílusban beszéljen rólam. Nem arról van szó, hogy belegázolt a lelkembe, tudom, hogy a futballban sok igazságtalanság történik, ezt meg is tapasztaltam korábban. Semmit sem kaptam ingyen, mindenért meg kellett küzdenem és harcolnom, két súlyos sérülés után is légiósnak állhattam, és bebizonyítottam, hogy helytállok külföldön is. Sohasem felejtem el, honnan indultam, s bár sokat nyeltem az egész karrieremben, ha igazságtalanság ér, nem hagyom szó nélkül.

– Hogyan reagált, amikor nézte Marco Rossi sajtótájékoztatóját?     
– Sokáig csak néztem magam elé, sokként ért – ám hangsúlyozom, nem az, hogy nem kaptam meghívót, hanem az, ahogyan beszélt rólam. Heves természetű vagyok, de már egy hete történt, így kissé leülepedett bennem ez az érzés. Persze, több alkalommal is feltettem magamnak a kérdést: elrontottam valamit? Nem jöttem rá. Sohasem gondoltam volna, hogy ilyen nyilatkozatot kell majd tennem, de engem úgy neveltek, hogy álljak ki magamért. Ezt teszem.

– Azóta nem hívta fel Marco Rossi, hogy tompítsa az akkor elhangzottakat?     
– Nem keresett semmilyen formában.

– Ezek után aligha számíthat meghívóra.     
– Nem tudjuk, mit hoz a jövő. Én dolgozom, mint mindig, örülök, hogy a Rio Avénál megbecsülnek, és kizárólag kedvező visszajelzéseket kapok. A lelkiismeretem tiszta. Azt pedig az utóbbi években megtanultam, ha pofont kapok, fel kell állni a padlóról és menni tovább.

– Portugáliában is így történt, a munkájának meglett a gyümölcse: tavasszal rendszeresen futballozott. Hogyan érzi magát a Rio Avénál?
– Nagyszerűen. Erős csapatba kerültem egy éve, meg kellett küzdenem azért, hogy stabil kezdővé váljak. Tudtam, ha lehetőséget kapok, élek vele. A korábbi 96-szoros portugál válogatott védő, Bruno Alves a sportigazgatónk, ő is elégedett velem. Fejlődnöm kellett, hiszen amikor százhatvan centiméteres támadók jönnek velem szemben, nehéz megállítani őket, lejjebb kellett vinnem a súlypontomat, előre kellett lépnem ezen a téren is. A hatos pozícióban nyilván nem az a feladatom, hogy meccseket döntsek el, de úgy érzem, fontos láncszeme vagyok a gépezetnek. Persze, nem vagyunk elégedettek, hiszen a tizenkettedik helyen zártunk a tizennyolc csapatos bajnokságban. Szoros volt a középmezőny, előrébb kellett volna végeznünk. Magunkat kell hibáztatnunk, a gyenge ősz után nehezen lehetett volna még feljebb kapaszkodni.

– A Porto nyerte meg a bajnokságot – megérdemelten?     
– Igen, mellette a Sporting és a Benfica más szintet képvisel, de ez így volt a spanyol első osztályban is, amikor még a Valladolidban szerepeltem: a Barcelona, a Real Madrid és az Atlético Madrid más kategória. Portugáliában persze a többi csapat is erős, például a Braga, amely a negyedik helyen végzett, igaz, huszonegy ponttal a harmadik Benfica mögött… A játék lüktető, nincs megállás, föl-le, föl-le, nagyon kevés a labdajáratás, egyből mindenki támadni akar, ebből adódóan persze sok a kontra is, rengeteget kell futni, ütközni. A portugál és a magyar élvonal között nagy a különbség, idekint rengeteget lehet tanulni.

– Még három évig, 2029 nyaráig szól a szerződése. Biztosan marad?     
– Számítanak rám, stabilan játszom. Az óceánparton lakunk, gyönyörű, nyugis helyen, igaz, amikor a Porto megnyerte az aranyérmet, a mi kis csöndes utcánkat is ellepték a szurkolói… Porto mindössze tizenöt perc autóval, Vila do Conde szinte a külvárosa. Idekint minden piaci alapon működik, vagyis mindenki eladó, így ha valakiért jön egy jó ajánlat, könnyen lehet, hogy menni kell, de nem érzem úgy, hogy ez megtörténne, és így is készülök: június 28-án kell edzésre jelentkeznem a klubnál. Addig pedig pihenés, feltöltődés, majd hamarosan munka, júniustól már az edzéseket is elkezdem, szeretnék úgy visszatérni Portugáliába, hogy azt mondják, nemcsak a lábam lógattam a szünetben, hanem keményen készültem. Mindig jobbat, többet szeretnék kihozni magamból, ezért is léphettem egyre feljebb és feljebb.