Bolla Bendegúz: Vezérszerepet várnak tőlem a Rapidnál

A KIESÉST KÖVETŐ NAPOKBAN aligha lett volna jókedvű beszélgetőtárs Bolla Bendegúz. A Rapid Wien válogatott jobbhátvédjét megviselte a múlt heti Konferencialiga-búcsú, ám csakhamar jött a következő bajnoki, és vele együtt a legjobb orvosság: a bécsiek 3–1-re megnyerték a Sturm Graz elleni hétvégi rangadót, a 26 éves magyar légiós pedig már arról nyilatkozhatott, hogy a csapat néhány nap alatt visszatalált régi önmagához.

 „Nagyon megfogott bennünket a Kl-kiesés a Hearts ellen, főleg azért, ahogyan történt – mondta a Nemzeti Sportnak Bolla Bendegúz. – A hatvanötödik perctől emberelőnyben játszottunk, mégis kiadtuk a kezünkből az irányítást, és ezen a szinten ezt azonnal megbüntetik. Sajnáltam, hogy a tizenegyeseknél már nem lehettem a pályán, mert mindenképpen vállaltam volna egyet, de összességében az fájt a legjobban, hogy kiestünk. Mentálisan és erőnlétileg is nagyon lent voltam utána, a futballban viszont három-négy naponta jön az újabb meccs, és egy értékes győzelemmel megmutattuk, milyen csapat vagyunk.”     

A Konferencialiga-búcsú a Rapid helyzetét is átírta, Bolla Bendegúz jövőjét pedig azért érdemes különösen figyelni, mert szerződéséből már csak egy év van hátra. Hamarosan fontos döntés előtt állhat, Bécsben pedig alighanem az ő sorsa lesz az egyik legérdekesebb kérdés a következő hetekben-hónapokban.

„Volt megkeresésem a nyáron, illetve a Rapid Wien is jelezte a hosszabbítási szándékát. A futballban sohasem mondom, hogy soha, amíg nyitva van az átigazolási piac, bármi megtörténhet, de nem foglalkozom különösebben azzal, hová hívnak. Biztosan meghatározó döntés lesz a pályafutásomban, hogy hosszabbítok-e vagy más irányba indulok, mégsem izgulok miatta – már csak azért sem, mert remekül érzem magam Bécsben, és motivál, hogy alapemberként segítsem minél sikeresebb idényhez a csapatot. Emellett továbbra is az a célom, hogy a lehető legmagasabb szinten futballozzak, és szerintem egyáltalán nem késtem még le erről. Ha nem lennék ambiciózus, lehet, hogy már elmentem volna Szaúd-Arábiába vagy máshova játszani, de erről szó sincs, mivel abban hiszek, hogy ha teszek érte, előbb-utóbb jön a lehetőség.”     

Leszögezte, hogy a Rapid jelene a legfontosabb számára. A bécsiek európai szereplése ugyan a vártnál korábban ért véget, de az osztrák bajnokságot hibátlanul kezdték, négy forduló után négy győzelemmel a tabella élén állnak.

„A bajnokságban és az Osztrák Kupában is szeretnénk a lehető legtovább jutni, bízom benne, hogy valamelyik sorozatban felérünk a csúcsra. Az előző években nem tudtuk kihozni magunkból a maximumot, ezen most változtatni akarunk. Mindig idényről idényre gondolkodom: szeretnék a lehető legjobban szerepelni a Rapiddal, és egyénileg is folyamatosan fejlődni.  A motivációm tehát egyáltalán nem változott attól, hogy kiestünk a Konferencialigából.”     

Az biztos, hogy a teljesítményén eddig semmi sem múlt: az idényben kilenc mérkőzésen egy gólt és három gólpasszt jegyzett, a Sofascore pedig 6.95-ös átlagosztályzattal minősítette a játékát. A statisztikai modellekre épülő értékeléseket ugyanakkor ő maga nem követi különösebben, inkább a saját benyomásaira hagyatkozik, és úgy érzi, az évad elején még nem érte el a csúcsformáját.

 „Akármit is mutatnak ezek az osztályzatok, nem érzem magam százszázalékosnak, több van bennem. Szeretném minél előbb elérni azt a formát, amellyel még többet adhatok a csapatnak. Mivel már az előző idényben is Johannes Hoff Thoruppal dolgoztunk, pontosan tudom, mit vár tőlem vezetőedzőként. A támadásokban még aktívabbnak kell lennem, többet kell vállalnom, hiszen egyre inkább elvárják tőlem a vezérszerepet – nemcsak a pályán, hanem a kommunikációban és a viselkedésemben is. Ebben még fejlődnöm kell, de úgy érzem, jó úton járok.”     

A Rapid közönsége már az előző idényben nagyra értékelte a teljesítményét: a klub szurkolói szavazásán fölényes előnnyel lett az év játékosa. Ez különösen erős visszajelzés egy olyan klubnál, amelynek táborával nem mindig könnyű elfogadtatnia magát egy légiósnak.

„Nagyon jó érzés, hogy ennyire szeretnek és megbecsülnek, ezt látom, hallom és érzem is. Sokat tettem azért, hogy elnyerjem a bizalmukat, amire szeretnék továbbra is rászolgálni. Bécsben gyakran odajönnek hozzám, ami különösen sokat jelent. Szeretnénk az idényben olyan eredményt elérni, amire ők is büszkék lehetnek, hiszen csaknem húsz éve várnak jelentősebb trófeára.”     

Amíg a Rapid-szurkolók szeretetét és bizalmát élvezi, a magyar válogatottért szorítók gyakran belekötnek a játékába. A következő időszakban fontos feladatok várhatnak rá címeres mezben, így a klubjában mutatott jó forma megtartása sokat érhet neki.

„Azt érzem, leginkább az állandóság hiányzik a válogatottban, dolgoznom kell azon, hogy minden találkozón ugyanazt a szintet tudjam hozni. Próbálom kizárni a kritikákat, mert mindig lesz olyan, akinek nem tetszik velem kapcsolatban valami – ez hozzátartozik a futballhoz. Az a feladatom, hogy segítsem a csapatot, és ugyanúgy önmagamat adjam, ahogyan a Rapidban. Már nem vagyok zöldfülű, nekem is sokkal többet kell vállalnom a válogatottban. A Nemzetek Ligájában minden meccsen a győzelemért lépünk pályára, és bár kemény mérkőzések várnak ránk, sokszor megmutattuk már, ha egyénileg és csapatszinten egyaránt kihozzuk magunkból a legtöbbet, bárkivel felvesszük a versenyt.”