Sallói Dániel: Bajnok akarok lenni az MLS-ben

– Otthon érzi magát Torontóban?     
– Egyre inkább – válaszolta lapunknak Sallói Dániel, az észak-amerikai profi ligában (MLS) szereplő Toronto FC harmincéves, négyszeres magyar válogatott szélsője. – Február óta élünk itt a feleségemmel, még új nekünk a város, úgyhogy a szabadnapokon próbáljuk felfedezni, amit nagyon élvezünk.

– Más az élet, mint amilyen Kansas Cityben volt?     
– Ég és föld a különbség. Kansas Cityben szép, nyugodt kertvárosi életünk volt, Torontóban viszont beköltöztünk a sűrűjébe. Úgy voltunk vele a feleségemmel, ha már egyszer nagyvárosba jöttünk, adjuk meg a módját: egy felhőkarcoló ötvenhetedik emeletén lakunk. Élvezzük, hogy a házból az utcára kilépve el tudunk sétálni bevásárolni, beülhetünk kávézni vagy enni egy étterembe, és hogy rengeteg programlehetőség van a környéken. Ezt korábban nem tapasztaltam, hiszen Magyarországon Dunakeszin éltem a szüleimmel, Kansasben pedig megint csak teljesen más volt a mindennapi élet. Meg kell hagyni, kifejezetten tetszik nekünk ez a pörgés. Ki tudja, lesz-e még ilyen időszak az életünkben, úgyhogy szeretnénk kihasználni.

– Megismerik Toronto utcáin?     
– Egyre többen, ami jólesik, de azért el tudok vegyülni. Nem úgy kell elképzelni az életemet, mint mondjuk egy torontói hokisét vagy baseballjátékosét. Megfigyeltem, ahhoz, hogy egy városban igazán megjegyezzék az embert, kell egy olyan mérkőzés vagy pillanat, amelyet mindenki lát, ami beleég az emlékezetbe. Kansas Cityben nekem ilyen volt a kétezertizenhetes kupadöntő: én szereztem a győztes gólt, és ez sokat segített abban, hogy az emberek ehhez a pillanathoz kössék a nevemet és az arcomat. Kíváncsi vagyok, Torontóban lesz-e hasonló.

REKORDOKAT HAGYOTT MAGA UTÁN KANSASBEN

–  Kansas Cityben több mint kilenc idényt töltött. Nehéz volt elszakadni attól a közegtől?
– Persze, hiszen az az otthonom, ott nőttem fel futballistaként. Az akadémiáról indulva több mint kétszázötven mérkőzést játszottam a klubban, rengeteg rekordot állítottam fel. Különösen jó érzés, hogy az Instagramot megnyitva látom, a szurkolók közül sokan a mai napig az én mezemben mennek meccsre. Részben ezért dolgozom.

– Hogy klubikon legyen?     
– Hogy akként tekintenek-e rám, azt mindig a szurkolók döntik el, és talán majd tíz év múlva lehet igazán megmondani, hogyan maradtam meg az emlékezetükben. Annak mindenesetre örülök, hogy beírtam a nevemet a klub történetébe, hiszen én vagyok az egyesület valaha volt második legtöbb gólt szerző labdarúgója.

– Mi indokolta mégis a váltást?     
– A Sporting Kansas City jelentősen átalakul éppen. Rengeteg játékos távozott, felforgatták az egész csapatot, és a vezetőségben is történtek változások. Egy ilyen időszakban futott be értem a torontói ajánlat, ami mindkét klubnak megfelelt, mi pedig úgy éreztük, nekem is jót tehet a frissítés. Villámgyorsan kellett meghozni a döntést: szombaton visszaértünk a felkészülésről, vasárnap jött a telefon, hétfőre pedig választ kellett adnom. Sokkoló volt. Kansas Cityt a szívembe zártam, de úgy érzem, a pályafutásom szempontjából jókor érkezett a váltás lehetősége.

– Harmincévesen milyen volt hosszú idő után ismét új játékosként belépni egy öltözőbe?
– Nehéz, és ezt korábban talán nem is gondoltam volna. Meg kellett tapasztalnom, kivel milyen kapcsolatot lehet kialakítani, kivel hogyan lehet viccelődni, kinek mit lehet mondani. Közben persze szerettem volna megmutatni, hogy nem egy huszonhárom éves srác, hanem egy rutinos játékos érkezett a csapathoz – ettől még új vagyok ebben a környezetben.

– Mi volt a legnehezebb a beilleszkedésben?     
– Az, hogy nem csak a futballközeg változott meg. Új városba költözve lakást kellett találni, berendezni, elintézni a papírmunkát, be kellett állnia a mindennapok menetrendjének, miközben ugyanúgy teljesíteni kellett a pályán. A feleségemmel együtt érkeztem, vagyis mindkettőnknek új életet kellett felépítenünk. Meg kell mondanom, most már sokkal jobban tisztelem azokat, akik a pályafutásuk során többször váltottak klubot vagy országot. Nem hiszem, hogy ez bármilyen helyzetben könnyű lehet.

AZ ELVÉGZETT MUNKA MEGMUTATKOZIK A SZÁMOKBAN

– Huszonnégy MLS-meccsen szerzett hét góljával és hat gólpasszával sikerült elfogadtatnia magát?     
– Talán ezért is tartom az ideit az egyik legfontosabb idényemnek, mert úgy érzem, új környezetben is megfeleltem az elvárásoknak. Voltaképpen egyetlen klubhoz fűzött ez idáig a karrierem, ezért bennem volt a vágy, hogy megmutassam: máshol is képes vagyok arra, amit Kansas Cityben évekig hoztam. Rengeteget dolgozom, és örülök annak, hogy ez megmutatkozik a számokban. Mondhatom én, hogy szerintem jól játszom, de az MLS-ben a statisztikák kiemelten fontosak. Nekem is számít, hogy ha valaki ránéz a mutatóimra, azt lássa, gólokkal és gólpasszokkal egyaránt hozzáteszek a csapat teljesítményéhez.

– Milyen futball fekszik leginkább a Toronto FC-nek?     
– Egyelőre talán a védekezésből támadásba átmenetekben vagyunk a legveszélyesebbek. Jól kontrázunk, lendületből támadunk, szeretjük az egy az egy elleni helyzeteket. Ez nekem is kedvez, mert szeretek a védelem mögé indulni, szeretem a támadófutballt, és mindig arra törekszem, hogy odaérjek a tizenhatoson belülre, ahonnan veszélyes lehetek – többször is ebből jöttek a jó megmozdulásaim az idényben. Persze csapatként még sok tekintetben fejlődnünk kell.

–  A játékoskeretet nézve milyen kilátásai lehetnek az együttesnek?     
– Az elmúlt évben rengeteg új játékos érkezett, a tulajdonosi kör egyértelműen magasabb szintre akarja emelni a Toronto FC-t. A játékosállományunk alapján eredményesebben kellene szerepelnünk, bár rengeteg sérülés hátráltatott minket. Az MLS-ben nincs kiesés, ezért akad olyan klub, amely egy idő után megelégszik azzal, hogy összerak egy átlagos brigádot. Amikor viszont azt látni, hogy egy-egy csapat óriási összegeket költ játékosokra, valamint fejleszteni akarja az edzőközpontját, abból egyértelműen az olvasható ki, hogy ott sikert akar elérni. Ez minket is motivál.

– Mi számít sikernek a Torontónál?     
– Az elmúlt öt évben lemaradt a rájátszásról, úgyhogy az a feladat, hogy ezt megugorjuk, de nyilván nem ez a végső cél. Azért futballozunk, hogy bajnokok legyünk – egyszer én is meg akarom nyerni az MLS-t. Harmincéves vagyok, remélhetőleg még van néhány jó idényem, és szeretnék olyan csapat tagja lenni, amely felérhet a csúcsra.

– Európából nézve mennyire látják reálisan az MLS erejét?     
– Magyarországon eleve kevesebben nézik, ami érthető, mert nem egyszerű hajnali háromig fennmaradni egy MLS-meccsért. Aki viszont követi a bajnokságot, szerintem élvezi, mert támadófutballt, sok gólt, izgalmas mérkőzéseket láthat. Nem feltétlenül jellemzők az olyan taktikai csaták, mint Olaszországban, viszont simán belefuthat az ember egy három hármas meccs­be, amelyen mindkét csapat végig támad. Rengeteg tehetség játszik itt, és az is tény, hogy sokan innen Európába igazolva is megállják a helyüket. Az MLS még mindig fiatal liga, nagyjából harmincéves, tehát bőven van miben előrelépnie.

EGYÜTT FEJLŐDÖTT AZ ÉSZAK-AMERIKAI LIGÁVAL

– Mi szabhat határt a fejlődésének?     
– A fizetési plafon egyszerre erőssége és korlátja a ligának. Azért jó, mert kiegyenlíti az erőviszonyokat, így szinte minden klub úgy vághat neki az idénynek, hogy megfelelő építkezéssel van esélye nagyot alkotni. Ugyanakkor korlátozza is a lehetőségeket, milyen keretet tudnak kialakítani a csapatok, kiket tudnak megszerezni. Ha ezen idővel tudnak valamennyit változtatni, szerintem még jobb futballisták érkezhetnek a ligába. Az Apple-lel kötött megállapodás mindenesetre sokat segített abban, hogy minél több háztartásba eljussanak a meccsek, szóval, én azt látom, hogy folyamatosan halad előre az MLS.

– Vonzza egyáltalán az európai folytatás?     
– Ha ennyi időt eltöltünk egy bajnokságban, természetes, hogy megszeretjük, kiismerjük a rendszert, az életformát. Nem igazán látok olyan európai lépést a karrieremben, ami miatt megérné mindezt feladni. Reálisan nézve nem gondolom, hogy lenne esélyem elit liga topcsapatába igazolni, egy gyengébb európai bajnokság pedig már nem feltétlenül motivál – ez persze mindenkinek a saját preferenciája. Élvezem az itteni életemet, szeretem ezt a bajnokságot, és érdekes belegondolni, hogy tulajdonképpen együtt fejlődtem vele az évek során. Kétezertizenhét óta játszom az MLS-ben, hírnevet szereztem magamnak, és szeretném kihozni a pályafutásomból, ami még bennem van.