Dárdai Pál égető gondjai

Eddig is többnyire alapjátékosa volt a Hertha BSC-nek, mostanság azonban egyértelműen a berlini egylet húzóembere Dárdai Pál. A harmincháromszoros válogatott középpályás hétről hétre kiváló teljesítményt nyújt a Bundesligában negyedik helyen álló együttesben, és ami legalább ennyire fontos, a nemzeti tizenegyben is úgy futballozik, ahogyan az elvárható tőle. Azokat az erényeket, amelyekkel a német bajnokságban is kitűnik – vagyis az átlag feletti futómennyiség, a test test elleni párharcok erőltetése, a rengeteg labdaszerzés –, a chorzówi összecsapáson is felvonultatta, és megjósolható, hogy a szerdai, sorsdöntőnek mondott, Svédország elleni találkozón is kulcsszerep vár rá. Egyébként hétfőn, a tatai edzőtáborban megfigyelhető volt, hogy a lengyelek elleni kilencven perc nyomait leginkább a Hertha légiósa viseli magán, ugyanis a labdarúgó mindkét lábszárát igencsak "megégette” a Slaski-stadion közel sem ideális gyepszőnyege.– Úgy néz ki a lába, mintha salakos pályán futballozott volna szombaton…–Annyira azért nem volt rossz a helyzet, de kétségtelenül igaz, hogy igencsak furcsa volt a játéktér talaja – mondta Dárdai Pál. – Németországban is szokás, hogy bizonyos mennyiségű homokot szórnak a gyepszőnyegre, csakhogy a Chorzówban használt homok rendkívül érdes volt, valamint a kelleténél többet használtak belőle. Az a legbosszantóbb az egészben, hogy meglehetősen nehezen tudok aludni a sebektől, de ez legyen ezen a héten a legnagyobb problémám.– Ha valaki azt mondja önnek a lengyelországi mérkőzés előtt, hogy döntetlen lesz az eredmény, akkor alighanem azt válaszolta volna, akkor akár le sem kell játszani a meccset. Így utólag is elégedett a megszerzett egy ponttal?– Mindig úgy megyek fel a pályára, hogy győzni akarok, ám a szombati találkozó előtt úgy vélekedtem: legroszszabb esetben is két döntetlent kell játszanunk az előttünk álló Eb-selejtezőkön. Vagyis arra gondoltam, ha mindkét riválissal szemben döntetlenre végzünk, az többet érhet, mintha egyszer nyerünk és egyszer veszítünk. Pontosztozkodások esetén ugyanis a kezünkben marad a döntés, és ez nagyon fontos. A Lengyelország elleni meccsel a minimális célkitűzés eddig teljesült, és megvan a lehetőség arra, hogy szerda estére az eddiginél is kedvezőbb legyen a helyzet.– Nem gondolja, hogy bár értékes eredményt ért el a válogatott, könnyen lehetett volna három pont is a megszerzett egyből?–Azt éreztem, hogy az ellenfelünk tart tőlünk, és azt is meg tudtam állapítani, hogy a hazai labdarúgók nem vállalnak túlzott kockázatot. Amikor az első játékrészben nem ment el annyi energiám, mint azt előzetesen gondoltam, akkor mondtam a társaknak, hogy itt akár nyerhetünk is. Sajnos a mélységből felpasszolt labdákat nem tudtuk kellő ideig megtartani, és az is igaz, hogy nem adtunk elegendő támogatást a támadóharmadban lévő társaknak, így pedig nehéz nyerni…– Letudva a svédországi és a lengyelországi idegenbeli fellépést, kíváncsi vagyok a véleményére: melyik válogatott képvisel nagyobb játékerőt?–A lengyelek ellen reálisnak érzem a döntetlent, hiszen mindkét oldalon voltak helyzetek, igaz, a kidolgozattabbak talán nekünk. A svédek elleni egy–egy már inkább fájó, hiszen ott vezettünk, de nem tudtuk megtartani az előnyünket. Amikor e két csapat tudását összehasonlítom, akkor mindig azt nézem, hogy melyik mennyi ideig birtokolja a labdát. Ám hogy a kérdésére konkrétan válaszoljak: annak ellenére, hogy egyénileg nagyobb sztárok vannak a svéd gárdában, csapatként közel azonos tudásúnak tartom a két együttest. – Mekkora a különbség a szombati öszszecsapás és egy Bundesligában lejátszott bajnoki között?– Ezúttal is elfáradtam, mint a német meccseken rendszeresen, ám ennek az volt az oka, hogy keveset volt nálunk a labda. Egyébként a Bundesligában gyorsabb a játék ritmusa, kevesebb idő van gondolkodásra, de hát mint tudja, általánosítani nem szabad.– Most már a svéd mérkőzést a fókuszba állítva, azt aligha bánja, hogy a vendégek egyik legnagyobb klasszisa, Zlatan Ibrahimovic az eltiltása miatt ezúttal csak néző lehet.– Emiatt nem bánkódunk, azonban nem szabad elfelejteni, hogy helyette viszont ott lesz a pályán Henrik Larsson. Ô már korábban lemondta a válogatottságot, ám most rábeszélték a folytatásra, csakúgy mint a korábban a románok Gheorghe Hagit. Akkor valóságos népünnepély lett a meccsünkből Romániában, remélem, ezúttal nem lesz oka az ellenfélnek az örömre…– Minek kell történnie ahhoz, hogy szerda este elégedettek legyenek a Puskás Ferenc-stadionba kilátogató szurkolók?– A riválisaink már hibáztak, és ha mi igazi profik vagyunk, akkor meglovagoljuk a jelenlegi helyzetet. Szerda este tíz óra körül semmi nem számít majd, csakis a végeredmény, ám a győzelem érdekében türelmesen kell futballoznunk. Saját bőrünkön tapasztalhattuk szombaton, mit jelent az, amikor a közönség a csapat mellett áll. Nekünk is szükségünk van a szurkolók segítségére, a nézőknek akkor is bízni kell bennünk, ha valamelyikünk hibázik. Magyarország tele van "görbe emberekkel”, szinte mindenki csak a negatívumokat nézi. Mondhatnám annak a Freiburgnak a példáját, amelyik gárda tavaly esett ki a Bundesligából, a vezetők mégsem rúgták ki az edzőt, a szurkolók pedig mindig megtöltik a stadiont, és a kedvenceik mellett állnak. Valami efféle összefogásra, szeretetre van szükség nálunk is, és ha így lesz, akkor lehet álmodozni…