Milliomos műanyag papucsban
Az első magyar zászló délután fél három körül bukkant elő, egy Regős Bendegúzra emlékeztető fiatalember tekerte sálszerűen a nyakára, miközben enyhe meccshangulatban zötykölődött az 1-es villamoson. Arckifejezéséből ítélve legszívesebben már ott, a cekkerekkel megpakolt, kosarakat cipelő háziasszonyok társaságában felkiáltott volna, hogy "Hullámozzatok!, ám a villamos közönsége aligha lett volna vevő az efféle hangulatra.

A magyar szurkolók nem törôdtek a hűvösre fordult idôjárással, megtöltötték a lelátókat (Fotó: Meggyesi Bálint)

A magyar szurkolók nem törôdtek a hűvösre fordult idôjárással, megtöltötték a lelátókat (Fotó: Meggyesi Bálint)
Naná, hogy számolgat, hogy akkor mi lesz, ha begyűjtjük a három pontot, vagy mi történik, ha ikszelünk, ki kivel mit játszik, és egyáltalán, hogyan juthatunk mi el Portugáliába. Így megy ez már évtizedek óta. Ha a mieink nekilátnak egy-egy Eb- vagy vb-sorozatnak, persze hogy a magyar ember gondolatban már a rajt előtt elkészítette a csoport végeredményét. Az optimistábbja továbbjuttatta, a pesszimistábbja eleve kiejtette a mi aranylábú gyerekeinket. De a kapitány nem számolgat, sőt még a sógorának is megtiltotta. Gellei úr sógora különben matematikus, így a kisujjából kirázná a különböző variációkat…
A Budapestre érkezett svédek viszont biztosan nekiláttak osztani-szorozni. A skandináv szurkolók az Egressy úton gyülekeztek és baktattak nagy-nagy lelkesedéssel, békés hangulatban a Puskás Ferenc-stadion felé. Lehettek vagy kétezren, és megtöltötték a vendégszektort, ami (apró kis gesztus feléjük…) kék és sárga lufikkal volt feldíszítve. De a szervezők, úgy látszik, egyre komolyabban veszik a válogatott körüli marketingmunkát, mert a lelátó egyes részein piros-fehér-zöld léggömbök is előbukkantak. S ezzel még nem volt vége a hangulatkeltésnek: jó egy órával a kezdés előtt Arató András, a neves lemezlovas, a futball nagy szerelmese mikrofonjához kérte Szőke Istvánt, a Ferencváros egykori csatárát, Dunai Antalt, az Újpest napokban 60. születésnapját ünnepelt támadóját, aztán Telek Andrást, a Fradi korábbi hátvédjét és még jó néhány ismert személyiséget, hogy nosztalgiázzanak egy kicsit, bizakodjanak kicsit, biztassanak mindenkit. Akkor még igencsak foghíjasnak tűnt a lelátó, ám a feltámadó szél és a csípős hideg ellenére jöttek szép számmal a magyar drukkerek, abban bízva, hogy Gellei Imre szavai igaznak bizonyulnak, vagyis hogy itt az idő.
A mi időnk.
A magyar válogatott tagjai hat óra körül érkeztek a Puskás-stadionba, feltűnő jókedvvel. A buszról lekászálódva Lipcsei Péter mondta, hogy Détári Lajos telefonon hívta fel a fiúkat, és sok sikert kívánt nekik. A svédeket szállító busz valamivel később gurult be, a skandináv futballisták egykedvűnek, hogy azt ne mondjam, flegmának tűntek. Elegáns öltönyben sétáltak a gyepszőnyegre, talán csak az keltett némi meglepetést, hogy egyik sztárjuk, Fredrik Ljungberg, az Arsenal kiválósága a hipermodern öltönyéhez szürke műanyag papucsot húzott, afféle polgárpukkasztásból. A milliomosok hóbortja már csak ilyen. Aztán mind a két csapat labdarúgói eltűntek az öltözőépületben, hogy fél nyolc tájékán bukkanjanak elő újra, akkor már szerelésbe öltözve, megkezdve az utolsó simításokat az izmokon és a lelkeken.
A hangulat egyre fokozódott, a lelátó pedig szép lassan megtelt. Mintegy húsz perccel a kezdés előtt Buzánszky Jenő és Grosics Gyula sétált oda Arató András mikrofonjához: az Aranycsapat két tagja egy 76-os számmal díszített nemzeti dresszt vehetett át, amely a 76. születésnapját ünneplő Puskás Ferenc ajándéka volt. Ezután jött a slusszpoén, több mint húszezer ember felállva táncolt, és énekelte teli torokból, hogy "Boldog, boldog, boldog születésnapot!” Mindenki bizakodott, zengett, zúgott a stadion, és talán a játékosoknak eszükbe jutott a kedd esti edzés, amelyen Orbán Viktor korábbi miniszterelnök tette tiszteletét a csapatnál, s mondta azt, hogy bízik a győzelemben. Márpedig neki hisz a nép…
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik








