Matthäus, a maximalista

Úgy bizony, Lothar Matthäus is a meghívott vendégek között volt.S ami még emellett még fontosnak mondható: a Nemzeti Sportot is meghívták. S ki hagyna ki egy ilyen lehetőséget, ki nem használná ki azt a szituációt, amikor a teljesen laza, barátságos Lothar Matthäusszal beszélgethet? Így is történt. A Bayern München és a német válogatott korábbi sztárja valóban megérkezett a hotelbe. Igaz, késett csaknem egy órát, de mindezt telefonon jelezte, előre elnézést kérve a reá váróktól. Tudta, hogy nemcsak amolyan baráti ebéd lesz ez, magyaros fogásokkal, nótaszóval, hanem ott lesz majd a sportnapilap újságírója is. De nem volt ezzel sem gond, Lothar barna kordbársony öltönyben, igazi extravagáns szerelésben, kipihent, lebarnult arccal masírozott be a szállóba, oldalán egyre csinosabb feleségével, Marijannával. Majd miután a Magyar Labdarúgó-szövetségben január 5-én, hétfőn munkába álló szakember kezet fogott mindenkivel, készségesen válaszolt kérdéseinkre.
– Röstellem, hogy ebédidőben zavarom, tudom, hivatalosan hétfőtől áll a sajtó rendelkezésére, köszönöm, hogy kivételt tesz.
– Ne köszönjön semmit, én mindig dolgozom – mondta Lothar Matthäus. – Tisztában vagyok vele, hogy egy edzőnek kötelessége gyakorlatilag állandóan a sajtó rendelkezésére állnia, úgyhogy kérdezzen csak bátran. Ha a nyaralásomra kíváncsi, még arról is szívesen beszélek. Remekül éreztük magunkat, igazán rám fért egy kis kikapcsolódás, igen nehéz év áll mögöttem.
– Nehéz évnek titulálta kétezer-hármat, én mégis kíváncsi lennék, hogyan gondol vissza az óesztendőre.
– Egyértelműen pozitívan, hiszen fantasztikus sikert értem el a csapatommal. Szerbia nem is álmodhatott olyasmiről, hogy akár a Partizan, akár a Crvena zvezda ilyen jelentős sikert ér el. Nekem sikerült a szerbek álmát megvalósítani; előbb bajnok lettem a Partizannal, majd csapatommal az angol Newcastle Uniteddel szemben bejutottunk a Bajnokok Ligájába. Ezek után ne gondoljak vissza boldogan kétezer-háromra?
– Igen, valóban remek éve lehetett, csakhogy már kétezer-négyet írunk, és ön nem a Partizant, hanem a magyar labdarúgó-válogatottat irányítja.
– Jól mondja, négy napja, amióta él a szerződésem, magyarnak vallom magam. Tudom, hogy tökéletesen más munka és más feladat vár rám, de hiszek a sikerben, és bizton állíthatom, a magyar futball ígéretes jövő előtt áll. Fontosnak tartom, hogy ne csupán én gondolkodjak pozitívan, hanem azok az emberek is, akik döntési helyzetben vannak. A játékosokról nem is beszélve, nekik ugyanazt kell vallaniuk, amit én mondok és hangoztatok: ki kell jutni a németországi világbajnokságra!
– Hangzatos mondatokban korábban sem volt hiány. Ahány kapitány munkába állt, annyi ígéretet hallhattunk, aztán újra és újra csalódás lett a nagy nekibuzdulás vége.
– Látja, ezen kell változtatni, ezen a negatív hozzáálláson, amit most ön is képvisel. Ne keseregjenek még most, kétezer-négyben is azon, hogy elveszítették a berni világbajnoki döntőt. Előre kell nézni, mert az élet ezt diktálja. Így teszek, és a csapatom is hasonlóan fog gondolkodni, ebben biztos vagyok.
– A közvélemény egyre nagyobb kíváncsisággal várja az első válogatott meccset. Csak az a kérdés, kik alkotják a csapatát. Hányszor nézte meg azokat a videokazettákat, amelyeket magával vitt még a nyaralására is? Ugyebár a magyar válogatott legutóbbi fellépéseit rögzítő szalagokról van szó…
– Többször is megnéztem őket, de nehogy azt kérdezze ezek után, hogyan áll fel a csapat, mondjuk, Cipruson, a februári nemzetközi tornán. Megtekintettem a kazettákat, de ez csak apró támpont, még rengeteg munka vár rám addig, amíg kiválasztom a legjobbakat.
– Ha nem haragszik, kicsit erőszakoskodnék még kazetta-ügyben. Azért ossza meg velünk az észrevételeit.
– Nézze, ha akarja, beszélhetünk erről órákat, de nem lesz tőle okosabb. Ott van például a svéd–magyar meccs, a stockholmi egy egy vagy a Budapesten lejátszott lettek elleni három egyes győzelem. Mindkét mérkőzésen láttam rengeteg pozitívumot. A végső cél eléréséhez, a továbbjutáshoz csak apró kockák hiányoztak… Ne nézzen így rám, kérem is, írja le, pontosan úgy, ahogy mondom: apró kockák hiányoztak ahhoz, hogy a magyar csapat ott legyen Portugáliában.
– Nem akar neveket említeni? Azért vagyok kénytelen erőszakoskodni, mert a magyar szurkolók alig várják, velünk, újságírókkal együtt, hogy konkrétumokról is beszéljen.
– Ne legyenek türelmetlenek. Hiszen csak hétfőn állok munkába. Most emeljem ki Lisztes Krisztiánt, aki ellen annak idején még játszottam a Bayern színeiben? Vagy említsem Dárdai Pált, esetleg Szabics Imrét? Úgyis tudja mindenki, hogy ők mire képesek. Én arra vagyok kíváncsi, hogy rajtuk kívül kikkel számolhatok. Ott van például a Balaton FC nevű csapat. Néztem a tabellán, láttam, hogy öt ponttal vezet, kevés gólt kapott, még sincs a játékosai közül senki a válogatott közelében. Hogy is van ez akkor?

– Erre nehéz mit mondani. Az az igazság, hogy a magyar bajnokság évek óta kiszámíthatatlan, itt bárki legyőzhet bárkit. A Balaton FC például az egyik legkevesebb pénzből élő lelkes csapat, amely védekező taktikáját már-már tökéletesre fejlesztette. De nézze meg csak őket a saját szemével.
– Megnézem, ebben biztos lehet, mint ahogy a többi csapatot is. Igyekszem ott lenni az edzőmeccseken, ha az időm engedi, a terembajnokságot is figyelem majd, sőt, ellátogatok majd a tréningekre is. Első feladatom az lesz, hogy találkozom az edzői kar tagjaival. Mindenkinek a segítségére számítok, csak összefogással, nagy-nagy összefogással érhetjük el a céljainkat.
– Itthon napok óta megy a tippverseny: ki lesz az ön segítője? Lapunkban például nyilatkozott László Csaba, aki Németországban, a Borussia Mönchengladbachnál edzősködik, és aki elmondta, nagyon szívesen dolgozna ön mellett. Szóval ki lesz a pályaedző?
– Ha tudnám, akkor sem árulnám el, mivel még Bozóky Imre elnökkel nem egyeztettem semmit. Hallom, hogy több név is megjelent a magyar lapokban, de ez mind csak találgatás. Elégedjen meg egyelőre annyival, hogy rajtam kívül három edző, egy orvos, két masszőr, egy sajtófőnök és egy úgynevezett technikai ember tevékenykedik majd a válogatottnál. Még egyszer hangsúlyozom, nem tudom, ki lesz a pályaedzőm, számomra csak egy fontos, hogy németül beszéljen.
– Tehát magyar szakember is lehet?
– Belgrádban sem német segítők dolgoztak mellettem, úgyhogy nekem tökéletesen megfelel a magyar munkatárs is, csak tudjak vele kommunikálni.
– Lehet, korai a kérdés, de mikor lesz az első hivatalos találkozója a játékosokkal?
– Válogatott kerettel csak a februári túra előtt egy héttel szolgálhatok. Akkorra már pontosan tudom majd, kiket hívhatok meg Ciprusra. Januárban körülnézek a magyar pályákon, február elején pedig ott leszek Berlinben a Hertha–Stuttgart német bajnoki meccsen, talán mondanom sem kell, miért.
– Lehet-e tudni arról, hogy a tavaszi programon akar-e változtatni, és szívesen megmérkőzne-e mondjuk Angliával vagy akár Brazíliával?
– Várjunk még az ilyen világszenzációt szolgáltató meccsekkel. Bár, most hallottam meglepve, hogy a brazilok még sosem nyertek a magyarok ellen, nem is akartam elhinni. Egyelőre nekem fontosabb lenne, teszem azt, a norvégokkal megmérkőzni, hiszen olyan ellenfeleket szeretnék találni, akiknek a játékstílusa hasonlít világbajnoki selejtezőcsoportbeli riválisainkéhoz. Márpedig a norvégok csaknem hasonló szisztémában futballoznak, mint a svédek. Úgyhogy valóban játszunk majd erős ellenfelekkel a tavasszal, de most még ez is képlékeny.
– Ha már a világbajnoki selejtezőcsoportot hozta szóba. A kazetták megtekintése után is állítja, hogy reális esélyünk van a horvátok, a bolgárok és a svédek ellen?
– Korábban is kijelentettem: maximalista vagyok, és azért vállaltam ezt a munkát, hogy a magyar válogatottat kijuttassam a világbajnokságra.
– Az már kiderült, hogy ön is ott lesz Máltán a vb-selejtezőcsoport időpont-egyeztetésén. Muszáj megkérdeznem, ki ellen szeretne kezdeni?
– Természetesen oda-vissza elemeztem mindent, és pontosan tudom, ki ellen lenne jó kezdeni. De kérem, hogy még ezzel is várjunk, hiszen az önök lapját olvashatják akár Máltán vagy éppen Bulgáriában.
– Megtudtam, hogy önt is meghívták a néhány hét múlva Németországban sorra kerülő filmbemutatóra; arról a filmről van szó, amely az ezerkilencszázötvennégyes világbajnoki döntőről szól, s amelyen mi, magyarok fájdalmas szerepet töltünk be. Kíváncsi lennék, vajon kit képvisel majd ezen a gálán?
– Mondtam már, január elseje óta magyar vagyok…


Információink szerint azért alakul már a stáb. Úgy tudjuk, az MLSZ vezetői ma tárgyalnak László Csabával, az egyik lehetséges pályaedzővel; egyeztettek már a németül kiválóan beszélő orvossal, dr. Mohácsi Jánossal; az egyik masszőr pedig az a Venczel József lehet, aki korábban a német válogatott mellett tanulta ki a mesterséget. A döntés persze Lothar Matthäus kezében van.