Félbehagyott beszéd

…és értetlenkedtünk az MLSZ elnökének, Bozóky Imrének az üres, személytelen szavait hallgatva. Nem is a stílussal volt a baj, hiszen látszott, az elnököt is megrázta a tragédia, de az a beszéd, a semmitmondó felsorolás nem illett a gyászszertartáshoz.
A temetőben, a tévé előtt megdöbbent, könnyáztatta arcok néztek össze: mi ez?
Csak ennyit érdemelt volna Miki?
Nem lehet tisztességesen elköszönni tőle?
Nincs egy normális sajtóosztály, amelynek munkatársai képesek lennének néhány szívbemarkoló sort írni?
És bár ezek még a gyász és emlékezés napjai, megkerestük Bozóky Imrét, aki nem tagadta, a búcsúztatása rosszul sikerült, de legalább most szeretne tisztességesen elköszönni Mikitől.
– Elnök úr, hallott már arról, hogy a gyászbeszéde kisebb indulatokat kavart?
– Nem, bár azt magam is éreztem, hogy nem volt jó – felelte Bozóky Imre. – Sajnos, csak az elejét és az utolsó három mondatot mondhattam el, a beszéd hetven százaléka kimaradt. Nem akarom részletezni, hogy miért, de szóltak, hogy be kell fejeznem.
– Mégis, mi volt az ok?
– Erről nem szeretnék beszélni, a család magánügye.
– Az többeknek feltűnt, hogy Gyurcsány Ferenc odasúgott önnek valamit.
– Így van, ő szólt, hogy gyorsan fejezzem be. Márpedig így ebben a kurta beszédben valóban nem érződhetett az, amit mondani szerettem volna. Kiderült volna Miklós sok jó emberi tulajdonsága, az alázat, a szerénység, a magas szintre eljutott játékos futballszeretete.
– Az már az első mondatokból feltűnt, hogy csak ön nem búcsúzott tegeződve a játékostól, és nem volt olyan személyes mondat, amit a többiek beszédeiben hallhattunk.
– Lett volna a későbbiekben személyes megjegyzés is, de kimaradt az a rész, ami az ő emberi nagyságát, a hihetetlen kitartását, a társaival való maximális segítőkészségét emelte ki.
– Balszerencsésnek érzi magát, hogy éppen ön nem fejezhette be a gyászbeszédet?
– Nagyon, nagyon balszerencsés volt, hogy ilyen kusza beszédet tudtam csak mondani.
– A teljes szöveg azért tetszett önnek?
– Igen, az szép volt. Szerettem volna hosszan beszélni Miklós családjáról, hiszen sok mindent a szeretetteljes háttérnek köszönhetett. Sajnálom, hogy csak ez jött ki belőle, mert rengeteg gondolatom volt, amit még szerettem volna megosztani a gyászolókkal. Bánt, hogy így alakult: tényleg nem az volt a legfontosabb a játékos életében, hogy hányszor került az ifiválogatottba…
– Kár, hogy csak ezt hallottuk… Ki írja a hivatalos alkalmakkor elmondott szavait?
– Természetesen kikérem sokak véleményét, de tartom magam annyira, hogy meg tudjak írni egy beszédet.