Utolsó nap javult a túra mérlege

"A románok elleni meccs után nem szidtam le a srácokat, miért is tettem volna, elvégre hatvannyolc percig jól futballoztak. Az első húsz perc és az utolsó kettő viszont nem tetszett… Este tartottam még egy értekezletet, majd elengedtem a játékosokat, azt csináltak, amit akartak, mindössze azt kértem tőlük, kettőig térjenek nyugovóra. Vasárnap délben még egy rövid megbeszélés várt a fiúkra, ebéd után pedig sajtótájékoztatón válaszoltam a magyar újságírók kérdéseire. Később a pályán is találkoztam velük, mivel az utolsó ciprusi edzésünket követően a Magyar Labdarúgó-szövetség csapata összemérte erejét az együttest elkísérő zsurnalisztákkal. Még jó, hogy játszottunk, mert így a ciprusi mérlegem javult: három győzelem és egy vereség… Visszatérve a foglalkozásra, megtehettem volna, hogy délután is elengedem a labdarúgókat, ám úgy gondoltam, tartozom annyival a magyar edzőknek és kluboknak, hogy jó állapotban adom vissza a játékosokat, ezért tartottam egy laza tréninget.

Őszintén mondom: nagyon jól éreztem magam a csapattal, úgy vélem, sokat közeledtünk egymáshoz. Talán eleinte volt egy kis görcs a labdarúgókban, vajon milyen lesz majd velem dolgozni, de ahogy észrevettem, mindez két nap alatt feloldódott. Látták, érezték, hogy mögöttük állok. Én pedig arra figyeltem fel, s ez nekem az eredménynél is fontosabb talán, hogy szívvel futballoztak. Zárásként annyit, hogy kifejezetten büszke vagyok rájuk, remélem, Magyarország is az. Higgyenek nekem, jó úton járunk."