Az már nagy baj, ha a futballistát nem érdekli a futball

Nagy Sándor beszámolója alapján (úgy tűnik) megfejthető az is, hogy mi a baj a magyar futballistákkal – legalábbis mentális téren.
A válasz igencsak tömör: a honi labdarúgók egy részét nem érdekli a futball…
A nyolcvanas évek végén több száz, hat és tizennégy év közötti futballistát vizsgáltak az úgynevezett érdeklődésteszttel. Kiderült, hogy a többségnek csupán a harmadik vagy a negyedik helyen áll az érdeklődési körében a futball. Hogy ez mit jelent, és mindebből mi következik, tán mondani sem szükséges. Hiába bánik valaki fiatalon zseniálisan a labdával, hiába áldotta meg az ég átlag feletti fizikai képességekkel, ha intelligenciája, kreativitása, gondolkodásmódja, személyiségjegyei nem teszik lehetővé a komoly eredmények megvalósítását.
Nézzük a gyakorlatot.
Felhívtunk néhány játékost (ismertet, illetve még kevéssé ismertet), vajon nekik a futball vagy valami más a legfontosabb.
Kovács Zoltán, az Újpest játékosa számára a futballnál csak a család a fontosabb, bár mint elmondta, ez nem mindig volt így, facéron semmi sem foglalkoztatta jobban a labdarúgásnál. Szintén a lila-fehérek labdarúgója Feczesin Róbert, aki viszont az első helyen említette meg érdeklődési sorrendjének felállításakor a játékot, másodikként pedig az iskolát. Mészáros Norbert, a Balaton FC támadója jóformán kikérte magának a kérdést: "Gyerekkorom óta labdarúgó akarok lenni, most, hogy elértem célom, foglalkoztathat-e bármi is jobban, mint a labda?" Mindezek tükrében még inkább érdekes Urbán Flórián nyilatkozata, aki lapunkban azt mondta a minap, néhány fiatal nem veszi kellőképpen komolyan a játékot, de minek is venné, amikor a pénzét így is, úgy is megkapja. Nos, a hátvéd ehhez hozzátette, most, hogy kiment az osztrák ötödosztályba, állítja, a magyar élvonalban szereplők mentalitásban nem versenyezhetnek a kinti játékosokkal.