Miki, mindörökké!

Azon a csúnya januári napon zokogott az ország. Csendesen feküdtek a koszorúk az MLSZ-emlékhelyén, égtek a mécsesek a győri stadionban, hullottak a könnyek a szabadhegyi temetőben, sírt és jajgatott egész Portugália, elszorult az emberek torka. Azóta is várjuk a magyarázatot, hogy mi történhetett azon a guimaresi bajnokin Fehér Miklóssal, mindhiába.Mivel a tragédia óta ez lesz a magyar válogatott első hazai mérkőzése, természetes, hogy ma a Puskás Ferenc-stadionban Fehér Miklós emlékére játszik Lothar Matthäus válogatottja. A gyászszünet alatt mindenki emlékezhet: ahogy ifjú győriként győztes gólt rúg az MTK hálójába; ahogy leigazolja őt Portugália egyik büszkesége, a Porto; ahogy a jól indult, majd keservesen végződött portói évek után gólkirályjelölt lesz a Bragában; ahogy három gólt rúg Litvániának a válogatottban, ahogy elszerződik Portugália másik nagyágyújához, a Benficához; ahogy végre bekerül a csapatba, gólpasszt ad, és hátrasimítja a haját…Lesz tehát mire emlékezni: egy olyan ember előtt kell fejet hajtani, aki igazi társ, igazi barát, igazi futballista volt. Gyászolnak a magyarok, és gyászolnak a walesiek is. Igaz, a vendégek fájdalma valamivel kisebb, hiszen nem egy fiatalembert kell siratniuk, hanem egy 72 éves, egykoron víg kedélyű, jókat sztorizó, annak idején kiváló technikájú öregurat. John Charles már 18 évesen válogatott lett, istenítették a Leedsben, majd elszerződött a Juventushoz, ahol öt év alatt 93 gólt rúgott. Udvarias Óriás – így hívták, mert hatalmas termete ellenére sosem a favágó stílust alkalmazta, például egyszer sem kellett kiállítani. Charles a Juventus után játszott még a Romában is, kiérdemelte, hogy Leedsben az elmúlt évszázad legjobbjának válasszák, és nem mellékesen gólt rúgott az 1958-as világbajnokságon Grosics Gyulának.Szerda este új meccs lesz, új reményekkel – kár, hogy egy fiatal srác és egy öregúr már nem lehet itt a Puskás-stadionban.