Babos Gábor rosszul döntött

Még akkor is, ha történt, ami történt. Mert bizony sok minden történt az elmúlt kilenc hónapban, azóta, amióta Lothar Matthäus irányítja a válogatottat, kezdve a ciprusi edzőtáborozással, folytatva a törökök csábítási akciójával, hogy aztán egyre nagyobb fordulatszámon pörögve eljussunk a brazilokon át egészen Kaiserslauternig, sőt Glasgow-ig. S a kapitány a kilenc hónap alatt másról sem beszélt, mint a pozitív gondolkodásról, a múlt lezárásáról, a sopánkodás befejezéséről. Most már nagyon úgy fest a helyzet, hogy ő mondhat bármit, a magyarok felsorakoznak mögé - mert valóban kialakult egy csapat.
S itt az idő, hogy ez a csapat tétmeccsen is megmutassa, mit tud.
Mi az utóbbi években, sőt évtizedekben kisebb-nagyobb pofonokhoz, vereségekhez szokott magyar újságírók úgy ültünk le kedden a válogatott sajtótájékoztatóján, hogy pontosan érzékeltük, nem csupán az odakészített káposztás hasé, hanem a győzelem íze is elérhető közelségbe került.
Tegnap elsőként Gera Zoltánt és Szabics Imrét hallgathattuk. Jó volt nézni a két ifjút, az egyik a német, a másik az angol bajnokság "zamatát" hozta el magával, s ahogy beszélni kezdtek, egyre csak arra gondoltunk, hogy a mi klasszisaink, a Stuttgartban futballozó Szabics Imre és a West Bromwich Albion játékosa, Gera Zoltán megnyerheti a meccset Zágrábban. Különben ők maguk is valami hasonlót érezhetnek, rövid monológjaikban kitértek a csapategységre, látszott, van önbizalmuk.

S bárcsak kizárólag erről írhatnánk, azonban - nem is Magyarországon élnénk, ha nem történne ilyesmi… - van egy ügy… Pontosabban két ügy ez, de kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Előbb Babos Gábor, majd Sáfár Szabolcs mondott nemet Lothar Matthäus meghívására, és az újságírói kérdés - "Mit szól a történtekhez, kapitány úr?" - után kiderült, hogy a német sztárnak leginkább a Feyenoord kapusának lépése fájt…
"Babos Gábornak bocsánatot kell kérnie a csapattársaitól, amíg ezt nem teszi meg, és amíg én vagyok a kapitány, addig nem húzza fel magára a címeres mezt - mondta Lothar Matthäus. - Mert micsoda dolog az, hogy valaki még akkor is, ha a holland Feyenoord labdarúgója, azt üzeni, csak akkor jön, ha övé az egyes dressz, ha kispadra kell ülnie, esze ágában sincs csatlakozni a kerethez! Én ezt nem tűrhetem, még akkor sem, ha sajnálom mindazt, ami történt…"
Itt aztán lett egy kis csönd, tán némi feszültség is a teremben, de pillanatokra csupán, hiszen a kapitány a következő mondatban már arról beszélt, hogy hiába hetvenedik a válogatottunk a világranglistán, és tizedik Horvátország, mi bizony győzni megyünk Zágrábba, és támadunk.
Itt az idő.
Talán valóban eljött a mi időnk.