Kellemes thaiföldi élmények

Az Ázsiából vasárnap reggel hazatérő együttes szövetségi kapitánya pénteken a királyi palota és a fekvő Buddha megtekintése közben szakított arra időt, hogy az elmúlt napokat, sőt, a lassan elmúló esztendőt értékelje.
- Bangkokban egy focista híján csapatnyi újoncnak adott lehetőséget. Megérte?
- Pozitívak a thaiföldi tapasztalataim, és most persze a pályán látottakra gondolok… - jelezte a szakvezető, hogy jó kedvre derítette az idei utolsó siker. - Egy rossz szavam sem lehet a játékosokra, egytől egyig becsületesen és jól dolgoztak. Tisztában vagyok azzal, szebb eredményt is elérhettünk volna, de aki a televíziós közvetítés jóvoltából látta a szlovákok elleni elődöntőnket, az tudja, a rivális elsősorban a szerencséjének köszönhette a győzelmét. Arról nem is beszélve, hogy nekünk a felettébb fárasztó utazás másnapján kellett pályára lépnünk, miközben vetélytársunk már három nappal a mérkőzés előtt Thaiföldön tartózkodott.

- Az említett utazást egy tartalékos magyar csapat tette meg. A kérdés az, hogy a most szóhoz jutott labdarúgók közül számíthat-e bárki is az újabb meghívóra.
- Többen is! Mielőtt március harmincadikán vendégül látnánk Bulgáriát a világbajnoki selejtezőn, addig két barátságos összecsapás vár ránk: februárban
Wales-be utazunk, később pedig a Svájcban edzőtáborozó Portugáliával találkozunk Genfben. Úgy számolok, ezen a két mecscsen lesz még alkalmam beépíteni azokat a játékosokat, akik esetleg még törzstagjaivá válhatnak annak a gárdának, amellyel már végigcsináljuk a kvalifikációs sorozatot.
- December tizennegyedikén lesz egy éve, hogy bejelentették: a magyar válogatott irányítása mától Lothar Matthäus feladata. Kellemes, vagy inkább kellemetlen hónapokat tudhat maga mögött?
- Bizonyára meglepődnek a válaszomon, ám az élményeim többsége pozitív. Nem tagadom, akadtak nehézségeim is, de ami nem tetszett, azt el is mondtam. Úgy vélem, ez így korrekt, mert lehet vitázni, még az is megeshet, hogy nem nekem van igazam… Bár szerintem ez a ritkább eset… A viccet félretéve, az élményekre visszatérve: néhány hónap leforgása alatt megmérkőztünk a legutóbbi világbajnokság, illetve az ázsiai kontinenstorna finalistáival, és amíg Brazíliától, illetve Kínától kikaptunk, addig Németországot és Japánt megvertük. A Málta elleni kettő nullás sikerünkre is büszke vagyok, részint mert az három fontos pontot ért, részint mert amikor én még a német válogatottban szerepeltem, kétszer is összecsaptunk a szigetország együttesével, azonban egy gólnál többel egyszer sem nyertünk… Az említett győzelmek mellett további hatot könyvelhettünk el, s úgy érzem, emiatt semmi okunk a szégyenkezésre.
- A zágrábi és a stockholmi nulla három miatt azért pironkodhatunk.
- Noha az volt a tervünk, hogy felborítjuk a papírformát, el kell ismernem, sem Horvátországban, sem Svédországban nem volt esélyünk a tisztes eredmény elérésére. Talán azért sem, mert mindkét mérkőzésen magunkat "végeztük ki": Zágrábban egy felesleges kiállítás, majd egy buta passz, Stockholmban pedig egy még butább passz okozta a vesztünket. Ezért is mondom azt, hogy elsősorban a fejekben kell rendet tenni. Ennek ellenére állítom, ha hatalmasat nem is, de egy kis lépést már tettünk előre.
Ebbe a néhány perces beszélgetésbe ennyi fért bele, azonban a vendéglátóknak több idő jutott, így rögvest előálltak a szerintük legkiválóbb tervvel: azzal ültették le Lothar Matthäust az asztalhoz, hogy szeretnék, ha hamarosan egy, a nevével fémjelzett futballiskola nyithatná meg kapuit Bangkokban. Úgy tudjuk, az ötletet nem vetette el a kapitány, aki azt azért már a tárgyalások kezdetekor feltételül szabta, hogy az üzletből a magyar labdarúgás is profitáljon.
Tessék, a végén még kiderül, hogy "hasznos" a focisulink…

---- C ---- &