Oxford felülnézetből

Oxford – a Birminghamből Londonba vezető autópálya mentén – kihagyhatatlan állomás. A világ talán leghíresebb egyetemi városa méltó a hírnevéhez. A központban álló Carfax Tower tetejéről – ha az ember vállalja a nem éppen laza csigalépcső-mászást, és leszurkolja az 1 font 75 pennys belépődíjat – meseszerű kilátás nyílik a felülről brüsszeli csipkére emlékeztető Oxfordra. A gótikus építészeti stílus dominál, a patinásabbnál patinásabb college-ok egymást érik, s mivel hétágra süt a Nap, elidőzünk egy fél órát a tetőn magyar vendéglátónkkal.

A lakberendező hölgy három évtizede él Angliában, Oxford környékén, s történetesen az egyik fia is egy itteni felsőfokú tanintézmény hallgatója. A tandíj egy évre hatezer font (2,4 millió forint), hazai léptékkel mérve megfizethetetlen, ám a brit kormány gavalléros konstrukció keretében megelőlegezi a rászorulóknak a pénzt, amit csak akkor kell elkezdeni törleszteni, ha az illető először olyan munkahelyhez jut, amely legalább két évig tartó, egybefüggő (!) foglalkoztatási lehetőséget biztosít számára.

Az utcákon nyüzsögnek a japán, kínai, thaiföldi és még ki tudja, mely távoli országokból érkezett érdeklődők, pedig február nem is a turistaszezon csúcspontja. Habár manapság, amikor lassan törölhető a szótárunkból a tél…

Alig egy órányira fekszik Oxfordtól Watford, Priskin Tamás munkahelye. A Vicarage Road (Parókia utca) a kisváros központjából indul, negyedóra alatt érjük el azt a stadiont, amely az első olyan a szigetországi létesítmények közül, amit magyarországi környezetben is el tudnánk képzelni. Semmi pompa, cicoma, családias a kiszolgálás, az egyetlen körülmény, amely kapásból kizárja, hogy odahaza érezzük magunkat: zsúfolásig tele a tizenkilencezer nézőt befogadó stadion a Bolton Wanderers elleni mérkőzésen…