– Nem volt tagja az alapcsapatnak a világbajnokságon, több meccsen is csereként beállva kellett új lendületet adnia a gárdának. Nem volt rossz érzés a kispadon ülve kezdeni a mérkőzéseket?
– Nem volt ezzel semmi probléma, teljesen elfogadtam az edző, Egervári Sanyi bácsi döntését. De egyébként mi mást tehettem volna, mert duzzoghattam volna, de azzal nem oldok meg semmit, csak fölösleges feszültséget okozok. Türelmes voltam, és arra figyeltem, hogy ha lehetőséget kapok, meg tudjam mutatni, hogy lehet rám számítani. És azt hiszem, ezt bizonyítottam is.
– Túlzás nélkül állítható, hogy az egyiptomi napok során védjegyévé váltak bivalyerős löketei. Árulja el, mennyit gyakorolja ezeket?
– Lehet, hogy meglepően hangzik, de egyáltalán nem gyakorlom az edzéseken külön a lövéseket.
– A siker, a bronzérem után sokan a magyar futball megváltóit látják ebben az U20-as csapatban. Adódik a kérdés, hogy ezeket a fiatal játékosokat mikor lehet bevetni a felnőttválogatottban. Ön hogyan gondolkodik erről?
– Természetesen szeretnék majd a felnőttválogatottban is minél többet játszani, de úgy gondolom, ez még odébb van, sokat kell még fejlődnöm. Viszont az biztos, hogy ha hívnak, nem fogom visszautasítani.
– Összességében elégedett a világbajnoki szerepléssel?
– Igen, abszolút elégedett vagyok! Persze az is tény, hogy még boldogabb lennék, ha bejutottunk volna a döntőbe.
– A szurkolók viszont úgy ünneplik a csapatot, mintha az aranyérmet hozták volna haza Egyiptomból. Gondolták volna, hogy ilyen kellemes lesz a ferihegyi landolás?
– Ez hihetetlen, nagyon jó érzés. Nem számítottunk ilyen fogadtatásra, de természetesen rettentően örülünk a szurkolók szeretetének!
AZ U20-AS VÁLOGATOTT HAZAÉRKEZÉSÉRŐL RÉSZLETES BESZÁMOLÓT OLVASHATNAK A NEMZETI SPORT VASÁRNAPI SZÁMÁBAN!
