„Megmondom őszintén, hogy nem számítottam ennyi emberre, hogy ennyien fognak minket fogadni. Nagyon megható érzés, szerintem mindenki emlékében örökre megmarad" – fogalmazott Debreceni András, a csapat védője.
„Úgy érzem, ennek az az alapja, hogy 13-14 éves korunk óta a csapat magja együtt játszik. Szeretjük, tiszteljük egymást, egy nagy család vagyunk, mindent megteszünk egymásért. Még sok lépcsőfokot meg kell másznunk, következik az U21-es Eb, arra először ki kell jutni, és ha onnan sikerül továbbmenni, az olimpia következik. Ez nagyon rögös út, mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ebből a csapatból minél több játékos a felnőttválogatottba kerüljön" – tette hozzá a Budapest Honvéd játékosa.
„Ez hihetetlen! Nagyon felemelő érzés lehetett ide kijönni! Nem sejtettük, hogy ez vár minket itthon, ez csodálatos! Tisztában voltunk a képességeinkkel, és tudtuk, hogy vb-aranyig is eljuthattunk volna. Ezt mutatja, hogy Ghána, amelytől kikaptunk, meg tudta nyerni a világbajnokságot. Ez nekünk is sikerülhetett volna" – álmélkodott a lelkes közönséget látva Gosztonyi András.
„Ez elképesztő, ezt nem lehet szavakkal leírni. Jól ismerjük egymást, nagyon régóta, és nagyon összekovácsolódott ez a csapat. Majdnem testvérként szeretjük egymást, és ez a pályán is megmutatkozott, ha kellett, kihúztuk egymást a bajból. Mindig más volt, aki olyan teljesítményt tudott letenni az asztalra, ami pluszt adott a csapatnak" – nyilatkozta Gulácsi Péter, aki a vb után méltán kiérdemelheti a „tizenegyesölő" nevet.
„Szenzációs érzés, hogy részt vehettem a világbajnokságon, és benne voltam az utazó keretben. Nagyon boldog vagyok, nem tudom szavakba önteni. Mondták, hogy igazából én küzdeni tudok, és hogy ezt az erényemet csillogtassam, én pedig megpróbáltam mindent megtenni ennek érdekében” – mondta a tornán berobbanó Szabó János.
„Nyerő típusú játékosok voltak a pályán, akiket éveken keresztül készítették fel a válogatott edzők és a klubok edzői, így az érdem jelentős része az övék. Természetesen nekünk ebben a hat hétben kellett a játékosok felkészítését, elsősorban a taktikai és mentális felkészítését megoldani. Örömmel tapasztaltuk, hogy ez sikerült, és nem véletlen ez az eredmény" – mondta végül, de nem utolsósorban Egervári Sándor, a „győztes hadvezér", aki augusztus közepén vette át a csapatot Wilco van Buurentől.
A reptéri érkezésről szóló korábbi cikkünket ide kattintva olvashatja!
