„Hála Istennek volt türelmem, hogy az utolsó tizedmásodpercig várjak az átadással, és utána már csak azért fohászkodtam, hogy Dzsudzsák Balázs rúgja be valahogy. Szerencsére berúgta, és nem is akárhogy: állítom, kevesen, sőt nagyon kevesen képesek ilyen megoldásra. Azt a boldogságot, amit akkor éreztem, amikor a hálóban kötött ki a labda, nehéz szavakba öntenem. Arra döbbentem rá, hogy az ehhez hasonló pillanatokért érdemes futballistának állni, ezekért érdemes sok mindenről lemondani. Egy ilyen gól bizonyítja, hogy van értelme nap, mint nap megfeszülni. Számomra ez ad hitet" – nyilatkozta Elek a Nemzeti Sportnak. A védekező középpályás a 2011-es folytatásról is beszélt.
„Egyszerű: Moldovában és San Marinóban is nyerünk, és Finnországnál itthon is jobbnak kell lennünk. Hollandiával szemben csak az álmaimban remélek egy pontot, mert a világbajnoki ezüstérmes kiemelkedik ebből a csoportból – legyünk őszinték: velünk sem lehet egy lapon emlegetni."
A világ ámult Maradonán, mi, magyarok nem annyira
