– Megannyi rangos elismerés után tud örülni annak, ha a mezőny legjobbjának választják a Liechtenstein elleni felkészülési mérkőzésen?
– Hogyne tudnék! – vágta rá Dzsudzsák Balázs. – Ha nyerünk, mindig boldog vagyok, és ha a sikerhez jó teljesítménnyel járulok hozzá, még boldogabb. Szerintem kevés olyan ember van, akit bánt, ha dicsérik.
– Ön kit emelne ki a győztesek közül?
– Nem hinném, hogy az egyéni értékelés az én tisztem lenne, ezt inkább meghagynám a szakmai stábnak. Annyit azért megjegyezhetek, hogy méltó módon tisztelegtünk Albert Flórián emléke előtt. Én ugyan nem fociztam soha a Fradiban, sőt más fővárosi klubban sem, és nem is ismerhettem személyesen, azzal természetesen tisztában vagyok, nem véletlenül nevezték Császárnak. Rettentően sajnálom, hogy a pénteki meccsen már nem szoríthatott nekünk, csak remélem, hogy ha nézett minket odafentről, büszke volt ránk.
– Elégedett?
– Nem lehetek elégedetlen. Manapság öt gólt szerezni bárki ellen nagy szó. Igaz, rúghattunk volna többet is, de a végéhez közeledve egy-két helyzetet elkönnyelműsködtünk. Ennek ellenére sem a mutatott játék, sem a végeredmény miatt nem kell bosszankodnunk.
– Ön góllal és gólpasszal emelkedett ki. Már-már úgy futballozott, mint a sérülését megelőző időszakban.
– Magam is úgy vélem, nem ment rosszul. Gondolhatja, hogy örültem. Úgy fest, kezdenek visszatérni a régi idők...
– Pénteken nemcsak Albert Flóriántól, hanem a Puskás Ferenc Stadiontól is búcsúztak. Milyen érzésekkel?
– Mivel az utóbbi időben több olyan eredményt értünk el a nemzeti stadionban, amelyre büszkék lehetünk, ráadásul rendre telt ház előtt léphettünk pályára, én biztosan visszasírom majd ezt az időszakot. Tényleg jó volt itt játszani, remélem, nem kell nagyon sokat várni a következő alkalomra.
– A televíziónak azt nyilatkozta, szívesen részt vállalna az aréna bontásából...
– Persze, hiszen az az érdekünk, hogy mihamarabb felépüljön az új stadion. Ha még ma szólnak, holnap reggel ki is megyek egy vésővel, kalapáccsal...
– Attól tartok, Egervári Sándor nem engedné el, kedden mégiscsak Lengyelországban van jelenése a válogatottnak.
– Sebaj, akkor a lengyel falat igyekszünk megbontani... Igaz, a poznani összecsapás más lesz, mint a pénteki volt. A házigazdák a kontinensviadalra készülnek, ellenünk avatják az Eb-re felhúzott új létesítményüket, bizonyára nagy fiesztát akarnak csapni. Csakhogy azt elfelejtik, hogy hiába a két nép barátsága, mi nem asszisztálni megyünk oda. Papíron az is felkészülési meccs lesz, mi azonban úgy tekintünk rá, mint tétmérkőzésre. Mert éppen ezek a találkozók mutatják meg, hogy jövő ősszel, amikor nekivágunk a világbajnoki selejtezőknek, kire és mire számíthatunk.
A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJÁK A NEMZETI SPORT VASÁRNAPI SZÁMÁBAN!
