Hyypiä: A magyarok elleni öngól a finn futball egyik mélypontja

Az F1-es bokszutcában a klasszis finn versenyzők jelenléte már természetesnek számít, az viszont jóval ritkább, hogy egy klasszis finn labdarúgó is feltűnjön a futamok helyszínein. Márpedig a Spanyol Nagydíjon a Liverpool egykori kiválósága, Sami Hyypiä is megjelent, akit arról kérdeztünk, mi vonzotta Barcelonába.

„Kiskorom óta rajongok a technikai sportokért, és az elmúlt évtizedekben mindig volt is legalább egy nagyon jó finn F1-es versenyző. Végigkövettem Keke Rosberg, Mika Häkkinen majd Kimi Räikkönen pályafutását is, most pedig itt van nekünk Valtteri Bottas, aki már szintén futamgyőztes. Nagyszerű testközelből figyelni ezeket a srácokat, de szerintem őrültek, hogy ilyen gyorsan száguldoznak. Persze látszik, hogy tudják, mit csinálnak. Ide Valtteri segítségével jutottam el, akivel még az egyik finnországi sportgálán találkoztunk először, aztán azóta már ellátogattam néhány futamára akkor is, amikor a Williamsnél versenyzett.”

Hyypiät természetesen a magyarokkal kapcsolatos élményeiről is faggattuk, és a korábbi hátvédnek mi más is juthatott volna eszébe velünk kapcsolatban, mint az az emlékezetes 1997-es vb-selejtezőmérkőzés, amelyen válogatottunk egy nevetséges öngóllal ért oda a csoport második helyére. Bár a finn klasszis a Liverpoollal a Bajnokok Ligájától kezdve az UEFA-kupán át az európai szuperkupáig egy sor rangos trófeát megnyert, a válogatott miatt van benne némi hiányérzet. És ezért nem utolsósorban a mieink okolhatók…

„Még mindig élénken emlékszem arra az elképesztően balszerencsés meccsre… Ha Finnország futballtörténelme kerül szóba nálunk, mindenkinek ez az egyik meghatározó élménye, mert így nem mi, hanem a magyarok vívták ki a pótselejtező lehetőségét. Ma sem tudom, hogy sikerült összehoznunk azt az öngólt, hiszen előtte miénk volt az utolsó öt-hat labdaérintés. Megjegyzem, ennek a szituációnak nem lett volna szabad megtörténnie, mert a bíró tévesen ítélt szögletet a magyarok javára, és valójában nekünk kellett volna jönni kirúgással, de hát ez van. Ez volt a finn futball egyik legfájóbb pillanata, igaz, ha azt veszem, hogy a jugoszlávok tizenkettő-egyes összesítéssel kiütötték a magyarokat, valószínűleg nekünk is nagyon nehéz dolgunk lett volna. Ettől függetlenül a finn futballszurkolók nem fogják egykönnyen elfelejteni azt a meccset, és én ennek részese voltam… Nagyszerű érzés lett volna valamilyen nagy tornán szerepelni Finnországgal, de valamiért ennek így kellett történnie.”