Méterben és másodpercben is kifejezhető a magyar futball elmaradása
Ha figyeltük már futballcsapat edzését, észrevehettük, hogy a játékosok egyre gyakrabban viselnek a mellkasukon fekete, félbevágott atlétához hasonló ruhadarabot. Mit érdemes tudni róla, miért ennyire elterjedt, és miben segíti a klubokat?
SCHUTH Gábor, a magyar labdarúgó-válogatott erőnléti edzője: – A vezetőedzők itthon is egyre többen használják a Catapult-rendszer statisztikáit. A kezdőcsapatot természetesen nem erre alapozva állítják össze, de olyan már előfordult, hogy amikor két azonos képességű futballista közül kellett dönteni, azt választották, amelyiknek jobbak voltak a mutatói. A fiatal játékosokat is érdekli a saját teljesítményük, időnként sorban állnak az ajtóm előtt, annyira kíváncsiak az eredményeikre. A válogatottnál jelenleg korosztályonként három-négy futballista képes felmutatni olyan statisztikát, amely nemzetközi szinten is kiemelkedőnek számít. |
A Catapult-rendszer ausztrál találmány, elsőként az ottani rögbijátékosok és futballisták használták. A technológia ezt követően igen gyorsan terjedt el, az Egyesült Államok több látványsportága is rákapott, az NBA-ben, az NHL-ben, az NFL-ben és az MLS-ben a mai napig ezzel mérik a sportolók edzettségi állapotát, mérkőzésen nyújtott teljesítményét, és segítségével tervezik meg felkészülésüket.
Az európai futballt tekintve talán Angliában a legnépszerűbb, de a többi topligában is számos klub felkészülését segíti. Hazánkban 2014-ben a Ferencváros alkalmazta először, azóta többek között a Videoton, a DVTK, a Puskás Akadémia, az MTK is használja, nem beszélve a női és férfiválogatottakról és az utánpótlásról.
Működése GPS-mérésekre alapul, ezt az eszközben található mikroszenzorok és a csatlakoztatható pulzusmérő öv egészíti ki. Minden edzésen és mérkőzésen ellenőrizhető a megtett táv, a különböző sebességi zónákban eltöltött idő, robbanékony megindulások, irányváltások, lassítások, felugrások száma. A terhelési adatok alapján megelőzhetők a túlterhelésből adódó sérülések, s optimalizálható a játékosok felkészítése az egyéni és posztspecifikus igények figyelembevételével.
Kedden a magyar futballszakma konferencián beszélte meg a témát, az előadók a hazai eredményeket vetették össze a nemzetközivel. Amiben a magyar labdarúgó-válogatott, a Ferencváros és a Puskás Akadémia képviselője is egyetértett, az a sprintek és a magas intenzitású mozgások számának elmaradása a 19.8–25.1 kilométer/órás sebességtartományban és 25.1 kilométer/óra felett is.
E két teljesítménymutató tekintetében az angol élvonalban átlagosan 20-30 százalékos fejlődést mértek 2006 és 2013 között. A nemzetközi futballban egy-egy sprint átlagos hossza csökken, vagyis rövidebb idő alatt kell felgyorsulniuk a játékosoknak. Az eredmények alapján, aki idehaza rúgja a labdát, lassabban éri el a csúcssebességet, és bár több ideig tartja azt, ahhoz is több idő kell, hogy visszatérjen a normál tempóhoz, és rövid idő elteltével újabb sprintet hajtson végre. A magyar futballistáknál tehát fejlesztésre szorul a robbanékonyság és a gyorsulási képesség, hogy megfeleljenek a nemzetközi követelményeknek.
További probléma a fiatal játékosok élvonalhoz szoktatása. Amíg hazánkban egy utánpótláskorú játékos idényenként 40-45 mérkőzést (bajnoki, válogatott és edzőmeccsek) vív összesen, felnőttszinten 60-65 tétmérkőzés is előfordulhat, és a fiatalok egyszerűen nem képesek alkalmazkodni a magasabb szinthez. Noha a futómennyiséget tekintve nem nagy a különbség a felső és alsóbb osztályú találkozók között, a játék irama nagyobb, a labda gyorsabb, és a fokozott tempó miatt nehéz jó döntéseket hozni. A választóvonal 17 éves korra tehető, az ilyen idős futballistáknak el kellene bírniuk a felnőttszintű terhelést.
A helyzet azonban nem reménytelen. Ha a hazai klubok az MLSZ vezetésével teret adnak az újfajta tudomány térhódításának, talán hamarabb behozhatjuk lemaradásunkat Európa élvonalával szemben, mint hinnénk.
