„Kívánom, hogy legyen a stadion a magyarok szerencsés futballszentélye!”
– Csodálatos visszatérés: hatvanhat éve a Népstadiont felavató Honvéd–Szpartak Moszkva mérkőzésen a vendégcsapat gólszerzőjeként és csapatkapitányaként volt kulcsszereplő, a Puskás Aréna pénteki megnyitóján a kezdőrúgás elvégzőjeként lesz az.
– Nem is találok szavakat, akkora megtiszteltetés ez. Szinte úgy érzem, nem is vagyok méltó a szerepre. Az lenne a legjobb, ha az akkori magyar futball nagyjai közül vállalhatná még valaki, nagy fájdalmam, hogy már nem találkozhatok velük.
– Budapesti programja összeállításakor ragaszkodott ahhoz, hogy pénteki napját a Bazilika altemplomában kezdhesse, ahol az ezerkilencszázötvenhármas mérkőzés több magyar szereplője között a névadó Puskás Ferenc is nyugszik. Miért tartja fontosnak a gesztust?
| Született: 1926. október 12., Armavir (Szovjetunió) Nemzetisége: orosz-örmény Posztja: csatár Szovjet válogatottság/gól (1954–1958): 20/10 Klubjai felnőtt játékosként: Krilja Szovjetov (1946–1948), Szpartak Moszkva (1949–1959) Csapatai edzőként: Szpartak Moszkva (1960–1965; 1967–1972), Ararat (1973–1974; 1984–1985), szovjet válogatott (1977–1979), Csornomorec (1980–1981) Legnagyobb sikerei játékosként: olimpiai bajnok (1956), vb-negyeddöntős (1958), 4x szovjet bajnok (1952, 1953, 1956, 1958), 2x Szovjet Kupa-győztes (1950, 1958) Legnagyobb sikerei edzőként: 3x szovjet bajnok (1962, 1969, 1973), 4x Szovjet Kupa-győztes (1963, 1965, 1971, 1973) |
– Szeretném leróni tiszteletemet egykori ellenfeleim előtt, akik nem csupán csapatot alkottak, hanem nagybetűs Aranycsapatot. Akkor lennék boldog, ha még személyesen köszönthetném őket, Grosics Gyulát, Bozsik Józsefet, Buzánszky Jenőt, de leginkább Puskás Ferencet. Mindannyian különleges játékosok voltak, de Puskás mégiscsak Puskás volt, a kapitány. Láttam sok játékoscsillagot, Alfredo Di Stéfanót, Franz Beckenbauert, Johan Cruyffot, ám a szememben Pelé és Puskás marad a legnagyobb. Nem örültem, amikor a tavalyi oroszországi világbajnokságon az elnöki díszfogadáson Pelével úgy kellett találkoznom, hogy tolószékben mozgatták. Ő meg kedélyesen felidézte, hogy az ezerkilencszázötvennyolcas világbajnokságon sérülést okoztam neki. Meg is jegyeztem, akkor most már híres embernek vallhatom magam, hiszen elmondhatom, lerúgtam a királyt. Mellesleg Puskás egy alkalommal életet mentett....
– Úgy látszik, még mindig bővül a dicsőséglistája.
– Az ezerkilencszáznyolcvankettes spanyolországi világbajnokság egyik meccsén jártam Lev Jasinnal, és a stadionban hirtelen rosszullét fogta el. Ekkor ért oda Ferenc. Lev tudta, neki ilyenkor egy konyak segít, az orvosok korábban ezt javasolták, az kitágítja az ereket. A Real Madrid magyar csatárának a spanyoloknál óriási tekintélye volt, villámgyorsan cselekedett, egy szavába került, és már hozták is az életmentő konyakot.
– Térjünk vissza a Honvéd és a Szpartak Moszkva mérkőzésére: milyen emlékeket őriz az első magyar nemzeti stadion átadójáról?
– Egyik védőnk, Jurij Szedov szerzett vezetést, Bozsik két góljával fordított a Honvéd, aztán sikerült egyenlítenünk. Nekünk a kettő kettő óriási eredmény lett volna, néhány perccel a lefújás előtt azonban Czibor Zoltán beívelte a labdát, és Kocsis Sándor, akit mi csak a levegő urának becéztünk, gyönyörű fejes gólt szerzett.
– Szerényen elmulasztotta részletezni a Szpartak egyenlítő gólját...
– Higgye el, a saját gólomra kevésbé emlékszem, mint Czibor beadására és Kocsis fejesére. Igaz, később Grosics Gyula minden találkozásunkkor elmondta nekem, rosszul mozdult ki a lövésemnél. Én meg nyugtatgattam: nem ő hibázott. Tisztelettel és szeretettel emlékezem a magyar játékosokra, Kocsis híres fejeseinek pedig érdekes utóélete is volt nálunk.
– Megosztja a történetet?
– Észrevettük Moszkvában, hogy Szergej Szalnyikov, az ötvenes évek kiváló és igen technikás csatára szokásával ellentétben sört iszik. Megkérdeztük tőle, miért kapott rá. Elárulta, hogy Kocsist látta sörözni, és azt remélte, ha követi a szokását, ő is ugyanolyan magasra ugrik és ugyanúgy fejel.
– A szovjet–magyar összecsapásoknak visszaemlékezések szerint mindig erős politikai mellékzöngéjük volt. A szovjet válogatott tagjaként ön is többször megmérkőzött a magyar válogatottal – játékosként érzékelte a politika árnyékát?
– Mi nem a politika, hanem az ellenfél nyomását éreztük. Nem helyes, ha a politika beférkőzik a sportba. Magyarországról sokaknak el kellett menniük, a legnagyobb játékosok közül is többeket elüldözött a politika, ez nem jó, már csak azért sem, mert a sportnak eredendően hidat kell teremtenie.
– A pénteki fényes eseményen az ünnepelt maga a stadion lesz. Mivel köszöntené?
– A kezdet biztató, hiszen Puskás Ferencnél alkalmasabb névadó nincs. Kívánom, hogy legyen a stadion a magyar válogatott szerencsés futballszentélye, és lásson még egy olyan nemzedéket, amilyen a Puskáséké volt. És amelyre talán még ő is büszke lenne odafentről.
FELKÉSZÜLÉSI MÉRKŐZÉS
November 15., péntek (Puskás Aréna)
19.00: Magyarország–Uruguay (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!
Vezeti: Damir Skomina (Robert Vukan, Tomaz Klancnik) – szlovénok
