Ha nincs az a súlyos vállsérülés… – Sáfár Szabolcs ötvenéves
Abban az időszakban védett, amikor a magyar válogatottnak nem volt esélye kijutni nagy nemzetközi tornára, ám mindenki azt mondta, kapusposzton álljuk a versenyt a világgal. Végh Zoltán három, Szűcs Lajos egy évvel idősebb nála, Babos Gábor két hónappal, Király Gábor pedig két évvel fiatalabb – akkortájt nem a kapusaink miatt maradtak el a sikerek.
Sáfár Szabolcs 18 esztendősen mutatkozott be a Vasasban, az angyalföldi szurkolók nagy kedvencének számított, majd még a 23. születésnapja előtt Ausztriába igazolt. A Salzburg, az Austria Wien és a Wacker Innsbruck színeiben 395 bajnokin lépett pályára, s csak azért nem tehette próbára tudását a német Bundesligában, mert miután a Salzburg és a Borussia Mönchengladbach már megegyezett egymással, még a szerződés aláírása előtt súlyos vállsérülést szenvedett az osztrák bajnokság első fordulójában, miközben kivédett egy tizenegyest… Azóta elszaladtak az évek, az ötvenedik életévét augusztus 20-án betöltő Sáfár Szabolcs a mai napig Ausztriában él, és bár a futballt a hatodik ligában 45 évesen abbahagyta, még mindig a labdarúgás tölti ki az életét, mi több, reméli, ez sokáig így marad.
„Vannak még terveim, ötleteim, ha ötven lettem, hát akkor ötven, nincs ezzel probléma… – mondta érdeklődésünkre a Bécsben élő Sáfár Szabolcs. – Persze ilyenkor sok minden az ember eszébe jut. Többek között az MTK elleni mérkőzés, amikor először védtem NB I-es meccsen a Vasasban: sok időm nem volt gondolkodni, Babócsy András kiállítása miatt be kellett állni, egy álom vált valóra akkor. Tisztában voltam vele, nem értem még el semmit, megtartani valamit mindig nehezebb, de reménykedtem, egy lépést tettem az úton. Később, amikor Ausztriába igazoltam, nem terveztem el előre, mennyi ideig leszek Salzburgban, ha tudom, hogy Moszkvában csak fél évet töltök el, nyilván nem szerződök oda. Ha 2001-ben elkerülök a német Bundesligába, valószínűleg teljesen máshogy alakul a pályafutásom. Azért van öt híján négyszáz osztrák első ligás meccsem, amit abban a bajnokságban el lehetett érni, azt nagyjából elértem, büszkeséggel tölt el, hogy az Austria Wiennél a bajnoki címnek, a kupagyőzelmeknek köszönhetően legenda lehetek, többek között Herbert Prohaska, Toni Polster vagy Nyilasi Tibor mellett. Igen, jó lett volna kipróbálni magamat magasabb szinten is, nem bánnám, ha még egyszer végigmehetnék az úton, valószínűleg kicsit okosabban döntenék a buktatóknál. Ami a jelent illeti, az Admira második csapatánál és az akadémiáján vagyok kapusedző, remélem, nyolc-tíz évig bírom, még ha nem is ezen a szinten. Úgy kéthavonta hazamegyek, Simon Antinál tavaly nyáron voltam Hámori Zsigával, Juhár Tomival rendszeresen beszélek, az pedig csak természetes, hogy szurkolok a Vasasnak, a magyar válogatottnak!”
