Túl a látottakon – Malonyai Péter jegyzete

STABIL AZ ÁLLAPOTA Szalai Ádámnak, eszméleténél van, egy amszterdami kórházban van felügyelet, gyógykezelés alatt. Ennél nem jöhetett jobb hír a holland–magyarról, főként, hogy az információk között az is ott volt, hogy újra kellett éleszteni.

Tizenhárom percig szünetelt a játék, s még kellett jócskán idő, mire kiderült, hogy van ok a megnyugvásra, már amennyiben fölül lehet emelkedni azon, amit láttunk, pontosabban amit – a protokollnak megfelelően – nem láthattunk.

Ami engem illet, kevésbé tartom fontosnak, ami utána a pályán történt. Nem kérdeztek, de én bizony nem engedtem volna a folytatást, vannak komolyabb dolgok a góloknál, pontoknál, továbbjutásnál, kiesésnél. Felteszem, Rossi kapitány és a játékosok egyeztettek arról, mi legyen, ennek jegyében jött a folytatás. Az ő dolguk, az ő hivatásuk, az ő pszichéjük, ők viszik vásárra a bőrüket, a testüket, a lelküket. Ha rábólintottak, vitám nem lehet velük, legfeljebb csodálkozhatok rajta.

A mieink tehát folytatták, nem is rosszul. Megkönnyítette a dolgukat, hogy alapesetben – hiába vártuk – nem volt számottevő sebességkülönbség a két csapat között a mezőnyben, ezért gyakori volt, hogy labdát szereztünk. Azért a ritmusváltásoknál látszott, hogy akad differencia a rajtoknál, a megindulásoknál meg időnként a szereléseknél is, a második tizenegyesnél például Nagy Zsolt akkor találta el Donyell Malen lábát, amikor már jócskán odébb volt a labda, pedig nyilván arra utazott a védőnk.

És persze hiába passzolgathattunk többet, mint gondoltuk, hiába próbálkozhattunk támadásvezetéssel, nem értünk célba, mert azért nem akármilyen védők álltak szembe a mieinkkel.
Egy óra elteltével sejteni lehetett, hogy a nagy kérdések eldőltek, megvan a nyertes, a biztos győztesek habitusába pedig belefér, hogy engedik játszani a másik felet. Mi éltünk a lehetőséggel, persze a képességeinknek megfelelően, így a becsület megmaradt, miközben valós végeredménye lett a meccsnek, amely nálam nem szólhatott a futballról.

Szalai Ádámon mindvégig többet járt az eszem, mint a látottakon, nem lelkesedtem, nem bosszankodtam válogatott hőfokon. Nem kérek érte elnézést, jól is néznénk ki.

Mindig tudni kell, mi az igazán fontos.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!